November 13, péntek. Európát megrázták az események. Túl sok minden történik egyszerre, túl sok minden ahhoz, hogy mindet megértsük. Még hogy a történelem vége? Csak most jön a java! 

A rövidke előszó után jöjjön aminek jönnie kell. Az Európai Unió válságban van, ez tökéletesen látszik az eseményekből, s nem egy felelőse van ennek. Mind tehetünk róla. Mindannyian, akik nem tiszteljük meg ezt a drága hölgyet azzal, amit érdemel. Nem a mi hibánk, hogy felvettek minket és még sok más államot az Európai Unióba olyan korán, hogy nem álltunk készen, de az már a mi hibánk is, ami utána történt. Egy választáshoz érkeztünk. Vagy képesek vagyunk összefogni, megérteni Európa lényegét - a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget nemre, szexuális hovatartozásra, politikai gondolkodásmódra, vallásra, származási országra vonatkozóan - és közös akarattal megerősödni és tényezővé válni a világban, vagy elveszünk majd, végleg, reménytelenül. Mert ha nem sikerül, ha gyengének mutatkozunk, eltipornak. Eltipor minket a terror, a politika, az önkény. 

Nem mondom azt, hogy minden itt vagy ott kezdődött, mert ez ennyire nem egyszerűsíthető le. Több szálon futott, míg mostanra ért. Társadalmilag, politikailag, gazdaságilag.

Gazdaságilag, mert fölényesen, a racionalitást figyelmen kívül hagyva költekeztünk már jó ideje, s ez kiszolgáltatottá tett minket. Kiszolgáltatottá kifelé, országok, szervezetek, bankok, magánemberek felé, és befelé, az ország politikai elitje felé. Ha nincs pénzem, nincs megtakarításom, arra fogok szavazni, aki megígéri, hogy törleszti helyettem a hitelemet. Meg kellene már tanulni, hogy semmi nincs ingyen. Mert amíg ezt nem véssük az agyunkba, addig nincs kiút, addig hagyjuk, hogy a nyakunkra nőjenek, hogy kihasználjanak minket, hogy könnyedén befolyásolhassanak a kiszolgáltatottságunk miatt. Elég ha megnézzük, hogy nálunk mi történt. Eddig kétszer kellett újrastruktúrálni a magyar államot 25 év alatt, mindkétszer olyan viharos politikai ellenszél támadt, hogy elfújta azt, aki megtette. Pedig semmi mást nem csináltak, csak megvédték az értékeinket, de ezt nem fogjuk fel, mert nem látunk tovább a kerítésünknél. (!) De nem csak mi kerültünk ám ilyen helyzetbe, vannak tőlünk rosszabbak is. Láthatjuk Görögországban is mi történt. Egy egész ország kelt ki a hitelek visszafizetése ellen, s úgy kellett őket ráébreszteni, hogy a habzsidőzsi nincs ingyen. Sajnos ez van. Közvetve nekik is köszönhető a válság, több szálon is. A gazdasági megoldás egyrészt magát az Uniót is felszabdalta, másrészt az országokat egymás ellen uszította. Németországot pedig belekényszerítette a katona szerepébe, a belső politikai konfliktusokat pedig felerősítette, mert mindenki a rövid távú előnyért akarta ezt felhasználni. Mikor tanuljuk már meg, hogy a Carpe diem korszaka elmúlt, s hosszú távon kell megoldani a problémáinkat? 

Társadalmilag, mert Európa az utóbbi időszakban egyre jobban tolódott jobbra. Ami nem lenne különösebben baj, ha nem éppen a radikalizálódás felé haladnánk. Ugyanis egyre hangosabbá váltak a radikális hangok. Nem csak nálunk, máshol is. Nincs azzal probléma, ha behallatszódnak ezek a hangok a törvényhozásba, akkor van probléma, ha ezek tényezőkké is válnak. Mert ez azt jelzi, hogy baj van. Valami félrement. Valamit elrontottunk, ha az emberek azt látják megoldásnak, hogy üldözzék az embertársaikat. Teljesen függetlenül a mértékétől. El lehetne ezen viccelődni, de nem fogok. Mert most annak nincs itt az ideje. Most a gondolkodás ideje vagyon. Annyira kiszolgáltatottá váltunk, hogy ezt elkezdték kihasználni, mi pedig elkezdtünk félni. Félni a másfajta emberektől. 2001 után félni a turbánosoktól, most pedig mindenkitől. Mindenkitől félünk, aki nem olyan, mint mi. Félni a szexualitástól, félni a más vallásúaktól, félni a külföldiektől, félni a szomszédtól. Ez a félelem az, amivel irányíthatnak minket. A kiszolgáltatottság önmagában nem tesz irányíthatóvá, csak ha félelem is társul hozzá. Eltűnt a bizalom, így a félelmünkön keresztül azt láttatnak, azt hallatnak és azt gondoltatnak velünk, amit akarnak. Ők pedig kihasználják ezt, politikai javukra fordítják. Mindegy, hogy ezek a választást megnyerni szándékozó helyi politikusok, vagy külföldi terrorszervezetek. Ugyanúgy működik, s ugyanaz az oka. A félelem. 

Politikailag, mert a félelmünkön keresztül úgy befolyásoltak minket, hogy a saját javukra fordítsák a dolgokat, ez pedig nem egyezik meg a mi és a közös, bizalomra épülő Európai Unió érdekeivel. Ha minden ország mindig a saját érdekeit nézi, akkor nem lesz képes olyan egyezséget kötni, amely a közösség érdekeit szolgálja. Ahogyan vállalkozások sem tudnak egyezséget kötni külső segítség nélkül, mert bele van építve a gondolkodásmódjukba, hogy csak és kizárólag a saját érdekeiket nézzék. Ezért van szükség az állam által megalkotott szabályokra. Vagy ha még közelebb hozzuk. Ha 6 ember azon vitatkozik, hogy hova menjenek enni, s senki sem képes eltekinteni a saját preferenciáitól, akkor nem fognak együtt enni. Valakinek engednie kell, különben felbomlik a rendszer. Az optimális rendszerhez mindig másnak kell engednie. Ez ugyanúgy igaz a politikára is. Nem lehet mindig csak és kizárólag a saját ország elsődleges preferenciáit nézni, különben nem lesz unió. Egyszer adni kell a közösségnek, másszor meg kivehetünk belőle. De nem lehet mindig venni, néha a másikon is segíteni kell. Ez ugyanúgy az ország érdeke is, ahogy az összes többié, csak ez nem realizálódik az emberek szeme előtt. Nem látják, hogy ha ez így történik, akkor a hosszútávú érdekeik érvényesülnek, mert akkor fennmarad az a rendszer, hogy kapnak. Mert különben nem csak az adás, de a kapás is véget ér. S mivel az ország érdeke is, hogy fennmaradjon ez az állapot, a rövidtávú lemondás hosszútávú eredményekhez vezet. Csak annyit kellene fejlődnie a kultúrának, hogy a rövidtávú lemondás miatt ne hazaárulózza az egyik párt a másikat, az egyik ember a másikat, mert különben felbomlik a rendszer.

Tehát Európa útelágazódáshoz érkezett. A görög válság, a migránsok, a radikalizálódás, a terrorveszély egyszerre túl sok. Ennyit nem bír el jelenleg, mert gyenge az alap. Mindenki csak kivenni akar, s semmi nem maradt az alap megerősítésére. A szakadék szélére a Charlie Hebdo tragédiájakor érkeztünk el, s most állunk a sziklaszirt peremén. Belelökjük-e saját magunkat?

A szíriai pokol folytán több millió ember él külföldön a saját akaratán kívül. Ezek nagy része Törökországban, borzalmas állapotok közepette. Innen indulnak el emberek, hogy valahol nyugalmat találjanak. Innen indul el a migránsok nagy része. A Charlie Hebdo kapcsán indult meg a migránsokkal szembehelyezkedés, pedig aztán nem sok köze van a két dolognak egymáshoz. Sajnálatos módon mi, magyarok is sokat tettünk a helyzet szításához a gyűlöletkampányunkkal, a kerítés kommunikációjával és a hülye törvényeinkkel. Az emberek idejönnek segítséget keresni, kérni, erre mit csinál a keresztény Európa? Elzavarja, támadja, elzárja, kiközösíti őket. Azokat, akik nem akarnak részt venni az erőszak szításában, akik békét és megélhetést keresnek, a "felvilágosult" és "modern" Európa elkergeti, csak mert mások. Természetesen nem kell mindenkit szó nélkül befogadni és minden jóval ellátni, de az nem megoldás, ha egy egész csoportot megbélyegzünk előre bizonyos okok miatt, leginkább a saját félelmünk miatt. Mert csak a félelem az, ami hajtja, táplálja ezt, semmi más. Hát nyuszi vagy, McFly?

Melyek azok az országok, amelyek igazán ágállnak a befogadás ellen? Magyarország, Szlovákia, Lengyelország. Ezek azok az országok, ahova nem igazán érkeztek még ilyen emberek, nem szokták meg az állampolgárok a másfajta embereket, ezért természetesen bennük van a félelem. Ahelyett, hogy ezt a félelmet a megismerés által megpróbálná eltüntetni a kormány, mit csinál? Rájátszik erre a tudatlanságra és gerjeszti a saját céljai elérésében. Ezek az elméletileg mélyen katolikus államok megtagadják a segítségnyújtást, hazudnak, erőszakot alkalmaznak, s utálkoznak. Kérdem én, hol itt a kereszténység? 

Miközben az Európai Unió fenntartása nagyrészt Németországon, Franciaországon, Svédországon, Norvégián (még ha nem teljes értékű tag, akkor is) múlik, ezek az országok fizetnek a többieknek a részvételért, majd amikor kérnek cserébe valamit, azonnal felháborodását fejezik ki a támogatásban részesülők. Mire fel? Mikor a nyugati országok pénzén tartják fenn magukat, de ha valamit egyszer kérnek (még csak nem is követelnek, mert megtehetnék), akkor az ellen egyből lázadás van. Az emberek, az országok nem veszik észre, hogy hol a helyük. A kelet-európai országok teljes mértékben úgy viselkednek, hogy övék a világ, azt csinálnak amit akarnak, s nem számolnak semmilyen következménnyel. Hát ezeknek az időknek vége. Ezt már többé nem lehet, mert most jött el a választás pillanata.

Az Európai Unió vagy megerősödik, vagy elbukik. A szabad mozgásra, kultúrára, felvilágosultságra épülő intézmény mindenhol kerítést épít. Úgy szaporodnak a kerítések, mintha ez lenne a megoldás. Az okokat kell megszüntetni, nem a tüneteket kezelni. Mert lehet, hogy meg tudod szüntetni a tünetet, de a betegség tovább tombol, amíg végül el nem éri a célját és a páciens elhalálozik. Merkel nem véletlenül mondta, hogy nem zárhatják le a határokat, mert az beláthatatlan következményekhez vezetne. A helyzet miatt már egy sereg ország kapcsolata megromlott, sőt, évtizedekkel esett vissza, pedig gyakorlatilag békében éltek egymás mellett. Eközben pedig ha Németország lezárja a határait, s akár csak egy kis terhelést akar levenni a saját válláról, olyan területekre tolná azt, amelyek puskaporos hordón ülnek most is. Vagy az EU oldja meg együtt, vagy elérkezik a forradalmak következő hulláma. A Balkánon lehet, hogy felrobbant már pár puskaporos hordó, de még nem szerelték le az összes fegyvert. Nem egészen 20 éve még fegyverek ropogtak közvetlen a mi határainkon is! Ezek az indulatok nem tűntek el. Szerbia, Horvátország, Bosznia - Hercegovina, Magyarország, Románia, Montenegró, Koszovó, Albánia, Macedónia, Bulgária, Görögország, Törökország egymással való kapcsolata semmilyen léptékben nem nevezhető megfelelőnek. Egyetlen kis gyufaszál is lángra robbanthat mindent. Ha Németország ide tolja a problémát, akkor itt is bármi lehet. Nem véletlenül sürgették már régóta a közös EU-s megoldást. A kvóta nem tökéletes megoldás, de az egyetlen út, ami járható, minden más út a Pokolba visz.

Az Európai Uniót meg kell erősíteni! Jelenleg teljességgel védtelen a szövetség nem csak kifelé, de befelé is. Oroszország folyamatosan próbálja gyengíteni, amihez bizonyos belső körök is segítséget nyújtanak, így még inkább sebezhetővé téve a szövetséget. Nem az a kérdés, hogy az Európai Egyesült Államok irányába kell-e ellépni, hanem hogy mikor történik meg a lépés. Közös irányítás és közös külpolitika nélkül nem hogy Oroszország bármikor érvényesítheti akaratát az Unióval szemben, de még Törökország is. Törökországnak ott van a kezében a migráns kártya, azzal és addig zsarolhatja az Uniót, ameddig van bőr a képén, ha nem tudunk a kvótákban megállapodni. Ezzel pedig teljes mértékben lebéníthatja az EU-t. Most van az az idő, hogy minden erőnkkel arra kell koncentrálnunk, hogy reformokat vezessünk be minél hamarabb. A Transzatlanti kereskedelmi Partnerséget most azonnal kukázni kell, hogy az eurokraták teljes erejükkel az Unió megerősítésére tudjanak fókuszálni, aztán ha már erős tárgyalófélként képes fellépni, akkor szabad csak újrakezdeni ezeket a tárgyalásokat.

Mit kell tennünk? Első és legfontosabb dolog a külügyek EU-s kézbe való átadása, s a közös hadsereg felállítása. Meg kell védenünk az értékeinket. Egyesíteni, s így elérni, hogy a gyengeségeinket kiolthassuk. Közös hadsereg, közös határvédelem. Nem nemzeti színű katonákat kell testálni egy ernyőszervezetbe, hanem egy valóban önálló, s a központi kormányzat által irányított haderőt felállítani. S be kell avatkozni a Közel-Keleten. Mi vagyunk a legérintettebbek, s mi tesszük a legkevesebbet. Ki kell vívnunk a vezető szerepet a Közel-Keleten, különben folyamatosan függünk az USA-tól, az oroszoktól és az Öböl-államoktól. Nincs mese, növelni kell a hadikiadásokat, s beavatkozni Szíriában. 

Ezen kívül erős központi kormányzatot létrehozni, megszüntetni ezt a semmi értelemmel nem rendelkező kötelezettségszegési eljárásosdit, mert azon kívül, hogy a nemtetszésnek hangot adnak, semmilyen befolyással nem rendelkezik. Új büntetéseket létrehozni, pénz és szavazatmegvonásokat érvényesíteni, belső rendet helyreállítani. Lehetővé tenni a kilépést és az erőszakkal kidobást is, ha valaki nem teljesít bizonyos normákat. Ha ugyanis nincs igazi büntetés, nem éri meg betartani a szabályokat. Erős központi kormányzatot létrehozni, megszüntetni az Európa Parlament képviselőinek közvetlen választását, s lecsökkenteni a számukat, átalakítva a működést. Elnöki pozíciót erősíteni, Európai Kormányzatot létrehozni, az összes többi, a kormányzást és az egyeztetést rendkívül bonyolulttá tevő intézményt leépíteni. 

Ha az EU pillanatok alatt erélyesen reagáló, az érdekeit külföldön is érvényesíteni képes szervezetté válik, csak akkor van esélye túlélni, mert megfelel a modern kor elvárásainak. Lehet, hogy kommunista eszme az internacionalizmus, de ha valaki azt hiszi, hogy egy 10 milliós ország képes felvenni a versenyt a kínai piaccal, azt sürgősen iskolába kellene íratni. Azt pedig ne felejtsük el, hogy jelenleg nyugodt gazdasági környezet van, de amint akár csak egy apró kis gazdasági válság is felüti a fejét a környéken, az EU a jelenlegi körülmények között esélytelen lesz lereagálni, kezdve azzal a ténnyel, hogy Görögország és mellette még páran azonnal csődbe mennek. 

Ne hagyjuk, hogy a félelem irányítsa az életünket! Nem mindenki terrorista, akit nem ismerünk, viszont a valódi terroristákkal nem tárgyalunk, hanem odacsapunk kérdezés nélkül. Mert ha gyengének mutatkozunk, eltaposnak. Lehet, sőt, valószínű, hogy lesznek még öngyilkos merénylők és terrorakciók, de nincs 100%-os biztonság. Ne adjuk el a szabadságunkat a biztonságért, mert a szabadságért harcolunk már több száz éve. Ha nagyapáink megtudnák, hogy az általuk vérrel és könnyekkel kiharcolt szabadságunkat feladjuk saját akaratunkból, azért, mert félünk fegyvert fogni, félünk megvédeni magunkat, s félünk az ismeretlentől, akkor ott helyben tagadnának le minket! 

1703 1789 1848 1956 eszméje forog veszélyben! Megtagadnánk a múltunkat? 

Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.

A jövő nem a széthúzásé. A jövő az egységé. Tudjuk jól, hogy egységben az erő, csak nem hangsúlyozzuk eléggé! Meghaladtuk, azt hittük, hogy eljött a történelem vége, elhittük, hogy már ráérünk csak a saját problémáinkkal foglalkozni, de nem! Tekintettel kell lennünk a környezetünkre, ez a környezet számunkra az Európai Unió. Az Európai Unió lehet az az erő, amely pusztán erejéből fakadóan tisztelet ébresszen az ellenfeleiben, s meghátrálásra késztesse őket. De ehhez egységes Európai Unióra van szükség. Ehhez bizalomra van szükség, ehhez Magyarországra és mindenkire van szükség! Ne féljetek! Azt akarják, hogy féljetek, mert akkor kontrollálhatóak vagytok, épp ezért nem szabad félnetek! Nincs olyan áldozat, ami miatt meg kell adni magunkat harc nélkül! Elkényelmesedtünk Európában, mert már régóta nem láttunk harcot, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a háborúk nem szűntek meg, csak máshol vívják őket. De ez nem jelenti azt, hogy biztonságban lennénk. Nem vagyunk, s soha nem is leszünk. Ne kergessük magunkat hamis biztonságérzetbe, mert tényleg akármikor agyoncsaphat a villám, elüthet egy autó, vagy egy idióta radikális felrobbanthat. Ez az élet része, el kell fogadni, de nem szabad felejteni, s nem szabad emiatt remegni a félelemtől. Azt hiszik, hogy ezzel eltántoríthatnak minket, hogy legyőzhetnek minket. Hát tudjátok mit mondok? Még soha nem éreztem magam ennyire élőnek, ennyire embernek! Soha nem éreztem még ennyire, hogy a mindennapi hülye kis problémáink - mint például, hogy a szomszéd nem takarította össze a levelet-, nem számítanak, s össze kell fognunk, mindannyiunkért, a békéért, Európáért!

Segítenünk kell mindenkin, akin csak lehetséges, mert a segítés mindig meghálálja magát! Lehet, hogy nem azonnal, nem egy hónap múlva, nem egy év múlva, de változást hoz, reményt hoz, bizalmat hoz! Mindig lesznek, akik ellenünk törnek majd, a kérdés az, hogy hagyjuk-e őket nyerni. Hagyjuk-e, hogy lerombolják a bizalmunkat, lerombolják a múltunkat, lerombolják a katolicizmus alapvető eszméjét: szeresd felebarátodat! Mert ha feladjuk az értékeinket, azt ami Európaivá tesz minket, a segítségnyújtást, a tudatosságot, az elfogadást és a szabadságot, ha feladjuk ezeket harc nélkül, akkor ők győznek. Ne féljetek, ne azt nézzétek, hogy miben különbözünk, hanem azt, hogy miben hasonlítunk! 

TALPRA MAGYAR!