Gombóc mondja

Gombóc mondja

Az MLSZ elmúlt 8 évéről

2018. július 07. - gomboc r2r

Az MLSZ elkötelezett a magyar futball javítására, ja nem

Az utóbbi időben rendkívül sokszor hallhattuk, hogy az MLSZ milyen elkötelezett annak érdekében, hogy támogassa a kormány azon célját, hogy a magyar futballvalóságot fellendítse. Újabb és újabb nyilatkozatok kerültek a sajtóba azt bizonygatva, hogy a futballba ölt pénzek valójában érnek bármit is és teljes mértékben megérte ezekre költeni, mivel visszahozza az árát. Sajnos azt kell mondanom, hogy igazán magyaroschra sikeredett az elmúlt 8 év a futballban (is). Leginkább az interjúkból és közleményekből értesülhettünk a sportág sikereiről, tettekből és történésekből sajnos nem, vagyis rekordok születtek, de nem hiszem, hogy bárki is ezekkel akarna dicsekedni.

Ebben a bejegyzésben megpróbálom sorra venni azokat a történéseket, amiket feljegyezhetünk a szövetség elmúlt 8 évének működéséről. Azért ennyi, mert azóta van ugyanez a vezetés, így hát nyilvánvaló, hogy ezt az időtávot nézzük. Mik voltak a kitűzött célok?

(Kép: Goal.com)

A legfontosabb cél a hazai csapatok versenyképességének javítása volt a kormány részéről. Ennek érdekében született meg a TA(h)O program is. Ezt leginkább azáltal lehet mérni, hogy mit nyújtanak a csapatok a nemzetközi porondon. Bejutnak – e a nemzetközi ligák csoportkörébe vagy sem. Milyen játékosokat tudnak igazolni a klubok.

A másik kimondott cél volt az utánpótlás minőségének javítása, a nagyobb merítés biztosítása a több igazolt futballista által, s az utánpótlásközpontok számának és minőségének növelésével. Ezért belekezdtek pályák építésébe annak érdekében, hogy minél többfelé elérhetőek legyenek és a játékosok tudják őket használni. Ezt azzal lehet mérni, ha megnézzük, hogy hány akadémista kerül be a csapatokba, a kezdőkbe, hány kerül ki külföldre és játszik, bizonyít, illetve, hogy hányan kerülnek be a válogatottba és ott milyen teljesítményt nyújtanak. Normál esetben nem lehet az utánpótlásnevelést ilyen szépen egy vezetőgárda teljesítményeként mérni, de 8 év alatt már felnő egy generáció.

Harmadik kimondott cél volt a nézők számának növelése. Többek között ennek is köszönhető a rengeteg stadion építése/megújítása. Ezt természetesen nagyon könnyű mérni, hiszen az eladott jegyek száma tökéletes adatot biztosít erről mind a klubnak, mind a szövetségnek.

Negyedik a szurkolói rendbontások csökkentése, illetve a mecsek színvonalának növelése azzal, hogy nem anyázásról szól a „szurkolás”. Ennek érdekében bevezették a szurkolói kártyát, illetve a szövetség erősen büntet gyakorlatilag mindenfajta szurkolói tevékenységet.

Ezen felül kitalálták, hogy az állami sportcsatorna közvetítse a meccseket annak érdekében, hogy minél több emberhez eljussanak a meccsek, s ezzel is közönséget szerezzenek meg a meccsek számára. (De ez már a második magyarázat, az első terv az volt, hogy minél kevesebb meccs legyen a TV-ben, hátha akkor kimennek a stadionba megnézni. Mondanom sem kell, hogy nem jött be...)

Nézzük meg, hogy mit értek el 8 év alatt ezekkel. 2010 óta vezeti Csányi Sándor az MLSZ-t, Orbán Viktor pedig a szája íze szerint alakíthatja a futballkörnyezetet az elvárások teljesítésének támogatására. Ezért több száz milliárd forintot fizettünk ki, mi, adófizetők erre a célra. Vajon jól bántak ezekkel a pénzekkel? Elérték a céljukat a beruházásokkal? Pozitívan jöttünk ki belőle? Megérte?

Versenyképesség:

Magyar csapat legutóbb 2012-ben szerepelt európai kupában, csoportkörben. Nem csoportkörből továbbjutásról beszélünk, pusztán arról, hogy egyáltalán a csoportkörben szerepeljen. Szerb, horvát, szlovák, román csapatok rendszeres résztvevők, nekünk pedig az albán bajnoktól kell rettegnünk, hogy vajon megaláznak-e minket, vagy valamilyen csoda folytán sikerül rajtuk átvergődni. Nos, az elmúlt években nem sikerült. Utoljára a Videotonnak 2012-ben az Európa-Ligában, előtte ugyanitt a DVSC-nek 2010-ben, 2009-ben pedig a BL-ben. Ez pont a fejlődés ellentettje. Tehát a versenyképesség nemhogy javult volna, egyenesen romlott. Ez pedig különösen annak tekintetében igazán ciki, hogy mennyi pénzt pumpál a kormányzat a fociba, s újabb bizonyíték, hogy az illiberalista állam és a kapitalizmus közül még mindig a kapitalizmus és a verseny a sikeresebb.

Utánpótlás:

Folyamatosan alakultak az utánpótlásnevelő-központok, nőtt az igazolt játékosok száma. Mintegy 250 000 igazolt focista van ma Magyarországon. Izland népessége mintegy 335 000 ember és kint vannak a VB-n úgy, hogy ki sem kaptak Argentínától! Persze az összehasonlítás fals, hiszen mondjuk Hollandia sincs kint, vagy Olaszország, bárkinek sikerülhet rosszul a selejtezés. De ha rápillantunk mondjuk Horvátországra, melynek lakossága feleakkora, mint a miénk, azt láthatjuk, hogy a futballistáik top klubokban játszanak, sőt, rendszeresen játszó BL-győztesekkel rendelkeznek. (Modric, Rakitic, Mandzukic, mind kiváló játékosok)

S nem csak egy aranygenerációról van szó, hiszen folyamatos az újabb és újabb fiatal horvát labdarúgók felfedezése. Eközben nálunk a legsikeresebb futballisták a lipcsei Gulácsi kapusként, a Bolognában néha futballozó Nagy Ádám, illetve a leírt, feltámadó, leírt, feltámadó Szalai. (Félreértés ne essék, nem leírva ezen játékosok teljesítményét, sőt, minden egyes sikerüknek örülve és drukkolva, hogy minél tovább tudják vinni a mentalitásukkal.) Dzsudzsákot pedig inkább hagyjuk, ő a pénzt választotta a futball helyett. A lényeg, hogy szemmel látható a különbség a két ország között.

Eközben az MLSZ azzal próbálja motiválni a fiatalok beépítését a klubokba, hogy külön pénzt fizet a játszatásukért, de még így is alig jutnak szerephez, pedig egyáltalán nem rosszak, sőt sokuk előtt fényes jövő állna, ha nem ebbe a közegbe születik. Itt ugyanis az a lényeg, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. A fiatalok még csak-csak bekerülnek a keretekbe, nagy nehezen a válogatottba is, de egyszerűen nem mutatnak olyan teljesítményt, amivel kitűnhetnének, pedig az utánpótlástornákon hagyományosan jól szerepelnek. De valahogy mégsem tudnak külföldre kerülni, ha pedig mégis, akkor egyszerűen nem állják meg a helyüket és lemorzsolódnak, vagy hazajönnek, vagy alsóbb osztályokba kerülnek.

Nézők:

Sikerült odáig fajulnia az NB1-es nézőszámhelyzetnek, hogy már a hivatalos adatokban sem bízhatunk meg, ugyanis már többször láthattuk, hogy megpróbálják szépíteni a számokat, miközben a hivatalos adatok sem mutatnak semmiféle pozitív összképet. Ezen felül a szurkolók és a szövetség közötti kapcsolat sem javult, köszönhetően több mindennek. Egyrészt a szurkolói kártya bevezetésének, ami alapvetően nem lenne hülyeség, pusztán a megvalósítása sikerült rettenetesen. Emiatt visszakoztak is a rendszer használatától, ugyanis már elég az is, hogy simán megadjuk az adatainkat a kártya helyett.

A szurkolói kártyáról

Elvileg az lenne a célja a szurkolói kártyának, hogy könnyen azonosíthatóak legyenek az emberek, kizárhatóak legyenek bizonyos személyek meccsekről, illetve a jegyek kiadása ezen keresztül történne. De az egész rendszer elsüllyedt a káoszban. Mindegyik csapat külön ad ki kártyát, ezen felül pedig létezik a központi MLSZ-es kártya. A rendszer lényege, hogy bizonyos szektorokba csak bizonyos kártyával lehetett volna beülni. Ez egyértelműen hülyeség volt, ami be is bizonyosodott. De bent maradt a rendszerben. Az MLSZ-honlapján emiatt bizonyos esetekben nem is lehet jegyet vásárolni, mert a rendszer nem engedi, ugyanakkor helyben ugyanoda ugyanúgy meg lehet venni a jegyet. De ez az MLSZ-t nem érdekli. Minek is érdekelje? Hiszen nem ezért léteznek...

Hogyan kellett volna megvalósítani?

Egy darab központi kártya a szövetség kibocsátásával. Mindenhol ez lett volna az érvényes. (A klubokhoz illő díszítések közül lehetett volna választani.) A kártyával lehet csak bemenni a meccse. (Emiatt az állandó kártyák mellé lett volna egyszeri belépésre jogosító, amelyet a meccs után vissza kell adni, de az adatai bennmaradnak a rendszerben x ideig. Ez a kocanézőknek, külföldieknek lett volna a megoldás a belépésre.)

A kártyára adják a meccsbelépőt. Nincsen nyomtatott jegy. (Elektronikus formában a kártyához kapcsolódó fiókra el lehet küldeni a jegyet, hogy ha valaki akarja, emlékbe kinyomtathassa.) A kártya bankkártyaként is funkcionált volna, melyre lehet pénzt feltölteni, s a meccsbelépőt is meg lehetett volna venni róla, illetve a stadionokban csak ezzel és bankkártyával lehetett volna fizetni. (így nem kell a készpénzzel is időt húzni, mikor szünetben óriási a sor, de bérleteseknél akár hitelre is működhet.) Megjegyzem, hogy a jelenlegi kártyák közül is vannak olyanok, amelyeket lehet használni fizetésre, de ugye mindegyik csak a saját stadionban...

Nincs megkötés, hogy ki hova ülhet, mert ez teljesen értelmetlen. A központi kártyának köszönhetően pedig a problémásokat minden ilyen rendezvényről ki lehet tiltani.

Másrészt a pirotechnika teljes tiltása miatt. Természetesen érthető biztonsági szempontból, hogy robbanóeszközöket tiltanak a meccseken, de igazságtalanok lennénk, ha csak egyik oldalról néznénk, ugyanis a pirotechnika nem veszélyesebb egy futballmeccsen, mint egy koncerten, márpedig ott is használják. Így valamilyen mértékben igazuk van a szurkolóknak, hogy a teljes tiltás teljesen hülyeség, pusztán a szabályokat kellene hozzá lefektetni ahelyett, hogy szarrábírságoljuk a klubokat azért, ha néha van egy kis hangulat a meccseken. Ezért érthető a szurkolók unszimpátiája a szövetség felé.

Ugyanakkor a szurkolók is magukba nézhetnének, ugyanis a szurkolás a meccsek legtöbbjén abban valósul meg, hogy a másik valamelyik hozzátartozóját szidalmazzák a saját csapatuk ösztönzése helyett. Ebben sajnos a fejlődés helyett inkább visszaesés tapasztalható, bár ez nem teljes mértékben a szövetség hibája.

Mindezek mellé jön az, hogy a kormánynak köszönhetően ömlik a közpénz a futballcsapatokhoz. Ennek egyik következménye az, hogy a játékosok fizetése növekedett ahhoz képest, hogy a teljesítményük jelentősen csökkent, ugyanis nem kell teljesíteniük ahhoz, hogy jól keressenek. (Mindezt úgy, hogy a konkrét fizetések teljesen titkosak a magyar bajnokságban, miközben a világ többi részén természetes, hogy tudni lehet a fizetések mértékét. Ez természetesen szúrja a szemét nem csak a sima adózónak, de a szurkolóknak is, mert nem erre számítottak. Érdekes módon a befolyó pénz inkább rontott a bajnokságon, mint segített, mivel egy mesterséges környezetet hozott létre. A pénz még kevésbé függ a csapatok teljesítményétől, mivel a TAO-n keresztül óriási összegek érkeznek a kivételezett csapatokhoz, eltörpül a bajnoki helyezésből adódó pénzhez képest. Ez ráadásul újrarendezte a klubok közötti helyzetet is, mivel bizonyos támogatókkal rendelkező csapatok könnyen lerabolhatják az amúgy jobban működő, de kisebb pénzeket kapó csapatokat. Ez legjobban a Debrecen példáján figyelhető meg. A mesterséges beavatkozások előtt a Debrecen sikeresen fejlődött egy olyan szintig, amellyel a nemzetközi kupákba is képes volt bejutni, s egy olyan utánpótlást alakított ki, amelyet rendre az ország egyik legjobbjának sorolnak a külső megfigyelők. Azonban a TAO óta nem tud versenyezni a sokkal jobb helyzetben lévő FTC-vel, Videotonnal, Puskás Akadémiával szemben, amelyek viszont nem tudják kvalifikálni magukat a nemzetközi kupák csoportmeccseire, így teljesen leépítve a hazai részvételt.

Ehhez hozzávehetjük azt, hogy megépültek a csodastadionok, amelyek fenntartásának költsége sokkal többe kerül, mint a régi, elhasználtaké, s amelyeket úgy kell fenntartani, hogy nem termelik ki a fenntartási költségeiket. A klubok stadionjain kívül pedig megépül még a teljesen új Puskás - stadion is a válogatottnak. Jó, ha évente 6 mérkőzést rendeznek majd benne, mindezt mintegy 143 milliárd forintért (több, mint amennyit a kormány ad a 3-as metró felújítására - azt is EU-s pénzből...). Eredetileg az új Puskás egy multifunkcionális stadion lett volna, amelybe több sportág is beköltözhetett volna, de mire a megvalósuláshoz értünk, mindez kikerült, miközben a pénz ugyanannyi maradt.

A válogatott

2010-ben még Erwin Koeman volt a válogatott élén, azóta a 8 év alatt 8 ember irányította a válogatottat kisebb-nagyobb sikerrel. Egervári Sándor és Bernd Storck kapott komolyabb bizonyítási lehetőséget, a többiek csak rövidebb ideig voltak a válogatott élén. Komolyabb sikert senkinek nem sikerült elérnie. (Az nem siker, hogy a szokásos teljesítményünket nyújtottuk, csak közben kibővítették a résztvevők számát. Azt sem nevezném sikernek, hogy a portugálok nem vertek meg minket egy olyan meccsen, ahol ez nekik nem volt érdekük.) A válogatottnak játéka a sokat és általam is szidott Egervári alatt volt utoljára. Dárdai jó edző, de nem tudott sokat tenni a rövid ideje alatt, pusztán összerakta a védelmet a lehetőségek szerint. Storcknak hiába volt ideje, nem sikerült bizonyítania a válogatott élén. Az olyan egyértelmű baklövésekről pedig inkább nem is beszélnék, mint Pintér Attila és Leekens. 8 év, 8 edző. Ilyen statisztikai mutatókkal szinte csak a Palermo büszkélkedhet.

Összességében:

Az MLSZ úgy van a szurkolókkal, mint a vasút az utasokkal: szükséges rossz. Nem érdekli a kapcsolattartás, nem érdekli a véleményük, nem foglalkozik velük. Fizessenek és menjenek ki a meccsre, hogy a Főnök elégedett legyen. Ugyanis a Főnök elégedettsége a fontos, nem a szurkolóké. A Főnöknek kell megfelelni.

Káosz és lopás mindenhol. Kitűnő felvirágoztatása hazánk futballjának. Csak így tovább, sporttársak!

A bejegyzés trackback címe:

https://gombocmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr914058774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szakértő? az nem volt 2018.07.09. 07:51:11

Nem a foci felviragoztatasa a lenyeg, hanem a lopas.Valoban, nyolc ev alatt mar latszana valami feny az alagut vegen. Ugyanaz mint a politika, meg mindig azok ulnek ott akik lerohasztottak a rendszert. (Lasd kaszinos gyuri es tarsai).

chrisred 2018.07.09. 08:37:27

Nehezen értem ezt a dögöljön meg a szomszéd tehene gondolatot. A futballközegnek nem az a szerepe, hogy tálcán kínálja a profi karriert az utánpótláskorú játékosoknak. Neki meg kell tanulnia, hogy azért minden percben meg kell küzdenie, pályán és azon kívül. Ahogy a felsorolt horvát játékosok tették. Nálunk az a fals helyzet állt elő, hogy a leghatékonyabb munkaerőpiaci támogatás a focisták mögött áll az országban. Ezért vagyunk esélytelenek nemzetközi szinten. A magyar focisták számára nem egzisztenciális kérdés, hogy egy szint felett is fejlődjenek.

icipici lencsilány 2018.07.09. 08:40:42

Minél inkább tolják, annál kevesebben mennek ki. Ki kíváncsi a konjunktúralovagok gombfocijára?
süti beállítások módosítása