Gombóc mondja

Gombóc mondja

Egy példa, hogy a magyarnak mindent be lehet adni

2019. április 30. - gomboc r2r

Sajnos olyan országban élünk, ahol az emberek többsége ritka rövid memóriával rendelkezik, emellé pedig az összefüggések felismerésének teljes hiányát állapíthatjuk meg náluk. Ezekre nagyon sok bizonyítékot lehetne felhozni, de most konkrétan egy beruházás az, ami szúrja a szememet. Az Operának ajándékozott Eiffel-csarnok, az ország egyik legnagyobb egybefüggő fedett területével megáldott épület.

Látványterv

Az Eiffel-csarnok Budapesten a Kőbányai-úton található, itt és a körülötte lévő épületekben működött valaha a vasút Északi Járműjavítója. Magyarország legfoglalkoztatottabb vasúti főműhelye volt fénykorában, dícső múlttal, kiváló felszereltséggel és a feladatának tökéletesen megfelelő kialakítással. Ez lett a veszte. Túl logikus volt, hogy arra használják, amire szánták. Kormányokon átívelő idiótaságoknak köszönheti a csarnok, hogy jelenleg ott tart, ahol. A hivatalos magyarázat szerint a csökkenő járműjavítási feladatok miatt, racionalizáció áldozata lett, s zárt be végül 2009-ben, mikor is a feladatokat, a gépeket és az emberek egy részét a Szolnokon található járműjavító vette át. Így a mozdítható dolgokat leszerelték és átvitték oda. Az itt dolgozóknak ott ajánlottak álláslehetőséget. (Biztosan nagyon örültek, hogy az itt felépített életüket ezentúl egy kormánydöntéssel átrakták 100 km-rel arrébb.)

Ne legyünk naívak, a hivatalos magyarázat már akkor is álságos volt. A MÁV-flotta már akkor is rendkívül öregnek és elhasználtnak számított, bőven elegendő munkát adva ezeknek az intézményeknek. Mi sem példázza jobban, mint hogy azóta Szolnokon azt sem tudják, hogy hol a fejük, hol a munka eleje és a vége, megszámlálhatatlan mennyiségű járművel a járműjavító környékén, aminek köszönhetően megcsappant nem csak a vontatójármű állomány, de a kiadható utasszállító-járművek (kocsik) száma. (Nyilván jót tett a leterheltségnek az ezután ugyanitt beinduló jármű-manufaktúra, az IC+-projekt.) De ha kicsit utánagondolunk, akkor nagyrészt megérthetjük, hogy miért zárt be. Egy gazdasági világválság tombolt, amikor tényleg meg kellett szorítani a nadrágszíjat. (Az más kérdés, hogy pont itt kellett-e. Nem.) Aztán, mint mindig, Budapesten akkor is jóval az országos átlag fölött lehetett csak megfizetni a munkásokat. Ergó, Budapesten drága volt dolgoztatni, miközben az ország többi részén is meg lehetett csináltatni ugyanazt, olcsóbban. Ráadásul már akkoriban sem volt végeláthatatlan áradata a munkáskezeknek, a fővárosi élet pedig könnyen felszívta a munkaerőt, drága versenyhelyzetet teremtve. Mindezen körülményeket tekintve érthető a döntés, de meg nem bocsátható. Különösen úgy, hogy a rendkívül - mondjuk ki - szar helyen található Istvántelek megmaradt.

Na de most lépjünk ezen tovább és haladjunk a következő megmagyarázhatatlan lépés felé. Kitalálták, hogy a járműjavító egyik óriási épületét kapja meg az Opera, raktárnak. Mert színházi raktárnak nem jó ám akármilyen épület, nem, pont egy olyan épület kell, ami képes befogadni óriási járműveket, képes óriási kiállításokat tartani, s egyszerre rendkívül sok embert befogadni. A magyar vasút iránt elkötelezett emberek titkon, a szívük mélyén remélték, hogy egyszer újra a vasutat szolgálhatja majd az épület, vagy eredeti funkciójában vagy kiállítási helyként. Sajnos csalódniuk kellett, de titkon, egy végső mentsvárban, mélyen még ott burjánzik a remény, hogy talán majd egyszer. (Főleg, hogy elvileg a terület maradék részére szánják az új Közlekedési Múzeumot, aminek a bővítésének tökéletesen útjában van az, hogy az Opera idekerült.)

Mekkora területen terül majd el a tervek szerint a Közlekedési Múzeum? És mekkora területű az Opera új játszótere? Vajon el fog férni az új Közlekedési Múzeum? (Kép forrása: www.octogon.hu)

Mindezek után valahogy megmagyarázhatatlanul szívfájdító az, ami végül lett az egészből. Amikor elkezdték az épület átszabását a raktár számára, még arról ment a duma, hogy milyen hihetetlenül jó, hogy ekkora területe van, mert nekik pont erre van szükségük, nagy nyitott terekre ahhoz, hogy el tudjanak pakolni benne és próbákat tudjanak tartani. Na most, ha megnézzük a végeredményt, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az egész egy nagy átverés volt, egy hazugság. Akárhova nézünk, azt láthatjuk, hogy egyszerűen képtelenek voltak mit kezdeni ezzel az óriási épülettel és mivel pénz volt fosásig, gyakorlatilag minden felmerülő ötletet bele lehetett dobni és még maradt hely. Úgyhogy ez is lett. Rögtön azzal kezdték, hogy mindenhova elkezdtek falakat húzni, itt egy fal, ott egy fal, amott egy fal. Itt egy emelet, ott egy emelet, amott egy kis helyiség, hiszen volt rá lehetőség. Egy színpad, meg még egy színpad, egy előadóterem, mert miután mindent kiköltöztetnek az Operaházból, kell egy új, plusz színpad. (???) Mivel hely van, pénz van, ötlet van, könnyen tudunk menőek is lenni, amivel a hozzá nem értő idiótáknak el is lehet adni a dolgot.

"Sajnálom, hogy ez a gigantikus egybefüggő tér nem lesz többé látható, de teljesen érthető, hogy egy ilyen roppant területet nem lehet egybenyitva hasznosítani." - Érdekes, nekem több elképzelésem is lenne a hasznosítására.

"A csarnok első fele ugyanis meg lesz nyitva a nagyközönség előtt. Az egyik oldalhajóban étterem üzemel majd, mely kívülről is megközelíthető lesz. A büfé pedig egy rekonstruált, régi étkezőkocsiban lesz" - Hogyan használjam ki a teret? Tegyünk bele dolgokat és csak elfogy.

"Na és ha már olyan az acélszerkezete, mint egy üvegháznak, miért ne legyen az tényleg egy üvegház? A középső részen, a raktár felett egy kis arborétumot alakítanak ki – ha megvalósul, elég menőn fog kinézni." - Pénz van, hely van, még mindig fér be cucc. 

Az idézetek a cikkből, a kommentek tőlem. Itt pedig láthatod, hogy tényleg nem tudnak mit kezdeni a térrel. Elpocsékolták.

Itt egy épület, ami tökéletesen alkalmas járműjavítónak (miközben a jelenlegiek a fejük búbjáig vannak munkával), alkalmas múzeumnak (amiből hiány van, ezért teljesen új, eszméletlenül sok pénzbe kerülő épületeket kell csinálni), alkalmas kiállítóhelynek, konferenciák tartására, óriási fedett rendezvényekre, gyakorlatilag végtelen lehetőségekkel, amelyek nem gátolnák azt, hogy egyszer mint közlekedési kiállítóhely születhessen újjá, ehelyett tönkre kell tenni pont azt, ami miatt egyedülálló és fontos lehetne. Tele kell tömni falakkal. És ha még így sem tudjuk eléggé kihasználni, minden egyébbel.

Ha pedig már elég menő, akkor sokkal kevésbé fognak arról beszélni, hogy mennyire borzasztó a projekt és hogy mennyire elpocsékolták az épületet és a belefektetett adófizetői pénzt.

A bejegyzés trackback címe:

https://gombocmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr4414792548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása