Sokan azt hiszik, hogy a sportolók úgy élnek közöttünk, mint átlagemberek, ez valójában nem igaz. A profi sportolók Magyarországon egy külön kasztot alkotnak és csak néha találkoznak az átlagemberekkel. De amikor ez megtörténik, az mindig valami csodálatosan vicces hírhez, interjúhoz vezet. Így történt ez most az érdi kézilabdacsapat kapcsán is. Az Indexnek nyilatkozott Rácz Mariann, érdemes elolvasni.
Az egész hazai sport amúgy egy gyönyörű körkörös kapcsolaton keresztül működik, amiből ha éppen kicsöppen valaki, hirtelen meglátja a valóságot és értetlenkedik, képtelen felfogni, mivel annyira beszűkül a látásmódja a saját környezetére, hogy amúgy nem veszi észre mi és hogyan működik. Most ez történt az érdi csapattal, de korábban is voltak már hasonló események.
Hogyan is működik itthon a professzionális sport?
Nos, nagyon egyszerűen. Mivel az elvárások óriásiak (ahogy az egy diktatórikus vezetőnél lenni szokott), de a források ehhez elképesztően hiányosak, így piaci alapon lehetetlen finanszírozni azt a szintet, amit elvárnak politikai oldalon. Ezért kénytelen az állam szereplőként fellépni. Így lehet az, hogy egy "piaci alapon működő", "magántulajdonban" lévő sportklub eszméletlen mennyiségű állami pénzbe kerül. Itthon ugyanis ezek a "magántulajdonban" lévő sportklubok sok esetben egyáltalán nem válnak el az állami tulajdontól.
Például nagyon sok településen az önkormányzatnak is van valamekkora hányad tulajdona a magánszereplő mellett, így természetesen a finanszírozásban is részt vesz. Ennek az állítólagos indoka az, hogy az önkormányzat az utánpótlás fenntartásában vesz részt, nem a profi sportklubban, de érdekes módon, mikor a profi klub tönkremegy, azért kéri a támogatást a fennmaradásáért, hogy az utánpótlás is megmaradhasson. Ezt fejtse meg valaki.
Ezek a "magánvállalkozások" aztán úgy működnek, hogy az önkormányzattól bérlik a saját stadionjukat áron alul, amit az állam épített fel nekik. (Nagyon sok esetben annyira fenntarthatatlanok ezek a stadionok, hogy utána minden évben külön állami támogatásban részesítik a fenntartó céget, hogy ne menjen csődbe.) A másik fontos bevételi forrásuk a meccsközvetítések után járó pénzek. Mondhatjátok, hogy de ez legalább a piacról jön, magánpénz. A helyzet ugyanakkor az, hogy a legtöbb esetben a közmédia közvetíti ezeket, tehát az állami pénzből veszi meg ezeket a jogokat, ráadásul jóval áron felül, sokszorosan túlárazva. Ezekkel aztán borzasztóan felnyomja az árakat a piacon és a magánszereplők is kénytelenek olyan árakat kifizetni, amik egyáltalán nem tükrözik az adott szintet. Így mesterséges buborékot fenntartva és így állami pénzzel kitömve a sportklubokat.
A harmadik fontos bevételi forrása ezeknek a sportkluboknak az úgynevezett TAO, amin keresztül magáncégek támogathatják a sportklubokat. Ez úgy működik, hogy az adott támogatásokat leírhatják az adójukból. Tehát ahelyett, hogy az adót befizetnék a költségvetésbe, elköltheti valamelyik sportklub. Tehát ez szintén állami pénz. Ráadásul ennek két nagyon fontos csoportja van. Az egyik az a csoport, amelyikbe az állami cégek tartoznak, mint a MOL, MVM, OTP, Szerencsejáték Zrt, és még lehetne folytatni a sort... A másik ilyen nagyon fontos csoportban azok a magáncégek vannak, amelyek szinte kizárólag állami megrendelésekből élnek, túlárazott állami megrendeléseken keresztül hízlalják a Fideszes holdudvart. Ilyen például Felcsút expolgármesterének, Mészárosnak és az összes rokonának a cégei, Ráhelke és férjének cégei, a Garancsi érdekkör, de mindenki tudja melyik cégekről és emberekről van szó.
Képzeljünk el egy példát. A valósággal való egyezésről mindenki kérdezze meg a háziorvosát, de most csak telefonon!
Van egy cég, hívjuk Mészáros Hopp Kft-nek. Ez a cég nyer egy állami pályázaton, így ők építhetnek fel egy rendkívül fontos szállodát egy kitalált faluban, mondjuk Felcsút-alsón. Történetesen itt működik egy futballklub is, melynek tulajdonosa több cégen keresztül ugyanaz a Mészáros Hopp Kft.
Amint elkészült a szálloda, pályázatot írnak ki a hasznosítására. Ezt megnyeri egy másik cég, a Mészáros Kopp Kft, amelyik fizet valamennyit az államnak, miközben nagy kegyesen üzemelteti a szállodát. Mindegyik cég az itt található futballklubnak adja a TAO-ját. Az üzemelő klubnak vannak játékosai, vendégei, egyebek, akik nem lakhatnak akárhol, ezért a futballklub szerződést köt a szállodát üzemeltető Mészáros Kopp Kft-vel, amit a befolyt TAO-ből és állami bevételekből finanszíroz. Természetesen TAO formájában ugyanúgy kapni fog pénzt ezután a szerződés után is és így tovább...
Így lehet kamucégeken és kamuvállalkozásokon keresztül nem csak eredményesen ellopni többször ugyanazt a pénzt, de még a gazdaságot is mesterségesen felpumpálni bármiféle gazdaságilag előnyös tranzakció nélkül. Természetesen mivel ez fenntarthatatlan és szükségtelen a piacnak, állami pénz nélkül azonnal csődbe megy, így egy kisebb válság is óriási mértékben hazavághatja a teljesen kamu GDP adatot.
A negyedik bevételi forrás a pénzdíjak az egyes tornákon való részvétel után, mint például az NB1-ben vagy a Magyar Kupában való részvétel. Ezt a szövetségek fizetik a kluboknak a részvételért a bevételeikből, amelyek között vannak sima támogatások, szponzorációs pénzek. Így például az állami Szerencsejáték Zrt vagy a MOL, OTP Bank szponzorpénzek.
Ahhoz, hogy a kormányzat által megkövetelt szintet tudják hozni és tartani a hazai sportklubok, rendkívül sok pénzt kell pumpálni a sportba. Ez általában két irányba megy. Egyrészt fejleszteni kell az infrastruktúrát, a stadionokat, hogy megfeleljenek a magasabb szint magasabb elvárásainak, másrészt pedig be kell ruházni a játékosokba. Egyszerűen meg kell tudni fizetni azokat a játékosokat, akik ezt a magas szintet képesek hozni. Na most ehhez azt kell tudni, hogy ezekben a csapatsportokban két szintet különböztethetünk meg. Az egyik szinten található a baseball, futball, amerikai foci, ahol akkora pénzek mozognak, hogy még ekkora hátszéllel sem lehet igazán célokat elérni, mert mindenki önti bele a pénzt és külföldön is mesterségesen pumpálják fel a játékosok értékét, amivel itthon nem lehet tartani a lépést. A másik szint, ahol többek között a kézilabda és a vízilabda is van. Itt nem mozognak olyan óriási pénzek, a legjobb játékosok is relatíve olcsón megszerezhetőek, éppen ezért a hazai emelt állami szerepvállalással egész jól lehet teljesíteni és akár világszínvonalú játékosokat is lehet szerződtetni.
Éppen erről panaszkodott korábban már több külföldi klub is a kézilabdában, hogy a magyar, mesterségesen felpumpált pénzügyi helyzetű klubokkal egyszerűen alig lehet felvenni a versenyt. Ezt láthatjuk az Érd példáján keresztül is. Nemzetközi szereplés, világszínvonalú játékosok, de minden egy pillanat alatt összeomlik, amint az önkormányzat azt mondja, hogy nem ad több pénzt.
És ilyenkor van az, mint ami az említett cikkben is történt, s jön a nyilatkozat a játékostól, hogy hát ő nem érti, hogy ezt miért kellett, hiszen minden szép és jó volt, jól mentek a dolgaik, jó teljesítményt nyújtottak. Csak hát ugye szegény arra nem jött rá, hogy ez mennyibe is került az adófizetőknek és hogy mennyire nem érte meg.
