Az elmúlt években egyre hangosabban suttogták, hogy Orbánék rá akarják tenni a tenyerüket a Budapest Airportra, megint. Egyszer már eljátszották ezt, akkor is hatalmas kárpótlásra kötelezték az államot, nem kell aggódni, most sem lesz másként. Vigyázat, messziről indítunk!
Az első kísérlet
Az 1990-es évek Magyarországa pénzügyileg elég gyatra helyzetben állt. A legtöbb vállalat a szocializmus örökségeként állami tulajdonban volt, a gépek cserére szorultak, a gyártott termékek minősége nem versenyzett egy német vagy osztrák márkáéval. Mindezt akkor, amikor a felvásárlópiacot adó ex-Szovjetunió gazdasága összeomlott és összetöpörödött. Ebben az időben az állam igyekezett eladni jó pénzért mindent, amit csak megvettek, hogy a bevételekből garantálni tudjon két dolgot: 1) Az állami költségvetés nem omlik össze 2) Valamennyi fejlesztésre is marad pénz.
Ezen sorsra jutott a Budapest Airport is. A Horn-kormány idejében került sor az eladásra, melynek során egy kanadai reptérkezelő cég lett a tulajdonos. Mondjuk, nem sokáig és nem a teljes cégé. Pusztán a reptér egy részének a kezelését kapták meg, de ennek is hamar vége lett. Orbánék 1998-ban hatalomra kerültek és ugyanazt csinálták, mint most, csak még gyenge kezdőként. 2002-ben értek oda, hogy visszaállamosítsák a repteret teljes mértékben. Ennek egyenes következményeként a kanadai cég beperelte a magyar államot, mivel felrúgta a megállapodást. A per 2006-ra ért véget, ekkor derült ki, hogy mintegy 18 milliárd forintos kártérítést kellett a magyar államnak fizetnie Orbánék miatt.
A duma az volt, hogy a reptér nyereségesen működik, ezért ennek állami kézben kellene lennie. (Jószándékkal nem kérdőjelezem meg, hogy az egyikből miért következik a másik.) Évente milliárdos hasznot hozott a reptér, amely indokként szolgált az államosításra. Arról viszont elfeledkeztek, hogy a reptér mennyire fejletlen volt és mennyire nem felelt meg már az akkori elvárásoknak sem, ezért előrelátható volt, hogy hatalmas pénzügyi befektetések kellenek ahhoz, hogy a reptér továbbra is jól működhessen.
A második kísérlet
Így érkeztünk el oda, hogy immár másodszor is nekiláttak a reptér piacosításának. Az eladás nem fedi a valóságot, mivel igazából nem eladták a repteret, hanem 75 évre koncesszióba adták, amely során az üzemeltető kénytelen a reptérbe hatalmas költségeket ölni, s amelynek az értéke végül visszaszáll az államra. 2005 év végén írták alá a szerződést, melyen hatalmas volt az érdeklődés. Két résztvevő (az egyik a későbbi nyertes, a másik a jelenlegi tulajdonos) hatalmas licitháborúba ment bele, melynek a vége az lett, hogy a koncesszió 75%-át mintegy 464 milliárd forintért vette meg a cég, míg 25% továbbra is maradt az államnál. Gondoljunk csak bele, hogy ebből az összegből finanszírozni lehetett a 4-es metró megépítését.
Pár évvel később, mikor a reptér gazdát cserélt, az Orbán Viktor által vezetett kormány (2011-ről van szó) eladta a maradék 25%-ot is a jelenlegi tulajdonosnak. Ezért 36,6 milliárd forintot kapott. (Összehasonlításul, 2005-ben a szocialisták általi eladáskor ez a 25% körülbelül 150 milliárd forintot ért. Orbánék negyedannyiért adták el, mint amennyit 6 évvel azelőtt ért. Ki is adta el áron alul?)
Mindezekután az új tulajdonos nekilátott az elképzelései megvalósításának, ezért 2012-ig mintegy 75 milliárd forint értékű beruházást vitt végbe, többek között a SkyCourt megépítésével. 2018-ig újabb 50 milliárd forint értékű beruházást vitt végbe a tulajdonos, ezután újabb 61 milliárdos beruházás részeként megépült például a Cargo City vagy a fapados utasokat fogadó 1-es móló is. Ráadásul a (nyilvános) tervek itt nem érnek véget, mivel szóba került, sőt, gyakorlatilag megvalósításra vár még rengeteg fejlesztés. Új terminálépület, a Cargo City bővítése, utaskényelmi beruházások, sok-sok minden.
A visszavétel?
Tehát összesen mintegy 500 milliárd forintért kelt el a reptér, míg ezen felül mintegy 186 milliárd forintot költöttek különböző beruházásokra a területen. Így, amikor arról beszélünk, hogy az állam visszaszerezné a repteret, mindezeket figyelembe kell vennünk, ráadásul 1 dologgal még nem számoltunk. Az inflációval.
2006-hoz képest 64%-kal kell számolnunk, tahát az akkori 464 milliárd ma 760 milliárdot ér, míg a 36 milliárd ma 46 milliárdot. Ehhez jön még a 186 milliárdos beruházás, ami végül mintegy 982 milliárd forintot hoz ki. Ennyi pénzt költöttek el a tulajdonosok a reptérre. Ha ezt konszolidáljuk az amortizációval, a profittal és a felnyomott vásárlási árral, míg másik oldalról nézve látjuk a repülőtér koronavírus előtti hatalmas forgalomnövekedését, illetve a potenciált, akkor azt számolhatjuk, hogy reálisan olyan 770-850 milliárd forint körül lehet a reális ára a reptérnek. Ezt kellene kifizetni ahhoz, hogy ismét állami tulajdonba lehessen venni. Ez pedig még a MOL-vásárlás bekerülési költségét is meghaladja. Mindezt úgy, hogy a következő 5-6 évben újabb 100-150 milliárdot kellene elkölteni a reptérre a további fejlesztések érdekében, s ebbe a vasúti bekötés még nincsen benne...
(Egyébként teljes más módon, de hasonló nagyságrendet sikerült számolnia a Forbesnak is.)
Márpedig ennyi pénz jelenleg egyszerűen nincs. Vagyis, van, csak akkor nem költünk semmi másra. Egyszerűen nem éri meg ennyi pénzt kifizetni azért, hogy valamire ráírhassuk, hogy nemzeti. Ha ezt mégis meglépik, azzal instant felkerül az Orbán-kormány bűneinek listáján a második helyre, rögtön a magánnyugdíj-pénztárak mögé.
