Hú, ez hosszú lesz. Hogyan álljak neki? Belegondolni is nehéz. Messziről kezdjük, visszanézünk a múltba, aztán feldolgozzuk a jelent. Figyelem, tényleg hosszú!

A bejegyzés során beszélünk azokról a fontos gazdasági mutatókról és gazdasági teljesítményt mutató számokról, amelyek segíthetnek meghatározni egy ország fejlettségét, fejlődését és fenntarthatóságát (gazdaságilag, nem környezetvédelmileg). 

Mint említettem, messziről indítunk. A nagy gazdasági világválság után a világ országai szinte egyöntetűen válaszoltak a kihívásra: Mindenhol lecsökkentették a banki alapkamatot, amennyire csak lehetett, hogy ezzel segítség a gazdaságok felpörgését. Ez egy soha nem látott gazdasági helyzetet hozott létre. Gyakorlatilag a világ összes pénzpiaca nem csinált mást, mint ösztönözte a beruházást és a vásárlást, míg a megtakarításokat leértékelte. Ezt azért tették, hogy minél előbb talpraálljanak az országok abból a gazdasági összeomlásból, amit legutóbb az 1929-es évben látott a világ. Így tett mind a FED (az USA szövetségi pénzintézete), mind pedig az Európai Központi Bank, illetve a Magyar Nemzeti Bank is. Ezáltal a jegybanki alapkamatok szinte a nullára csökkentek és soha nem látott mennyiségű pénz ömlött a piacokra. Ezt a pénzpiaci módszert ilyen hosszútávon alkalmazni nem szerencsés, s ahogy telt-múlt az idő, egyre több közgazdász kezdte rá felhívni a politika figyelmét. Matolcsy tudomást sem kívánt venni a dologról, s tolta tovább a gázpedált. 

Ez miért nem volt szerencsés? Azért, mert így a központi bank feladta azt a lehetőséget, hogy egy probléma esetén be tudjon avatkozni a kamatok csökkentésével a gazdaság helyzetébe, az embereket pedig arra ösztönözte, hogy megtakarítás helyett inkább költsék el a pénzüket. Ezzel nincs gond, ha ezt a módszert egy rövidebb időtávon alkalmazzák, de egy idő után ez oda vezet, hogy elfogy a bevonható pénz mennyisége a megtakarításokból, miközben úgy élik az emberek az életüket, hogy nincsen félretett pénzük egy rosszabb időszakra. Ha pedig ez a pont bekövetkezik, akkor csak úgy lehet folytatni a növekedést, ha minél nagyobb hitelezésre biztatjuk a gazdaság szereplőit. Ezzel nincs baj addig, amíg a gazdaság viszonylag erős és elbírja, de amint a legkisebb probléma megjelenik, a rendszer azonnal elkezdi fölfalni önmagát.

Itthon épp ezt látjuk. Míg a 2010-es években volt egy viszonylag rövidebb időszak (3 év), amíg az infláció alacsony volt, addig 2019-re már elérkeztünk oda, hogy az infláció emelkedése beavatkozást igényelt volna a központi bank részéről. S amint korábban már említettem, az MNB Matolcsy vezérletével ezt figyelmen kívül hagyta és nyomta tovább a gázt, ahogy csak lehetett. Mindez pedig tökéletesen összejátszott a mai állapot kialakulásához. Az infláció jelenleg totálisan kontrollálatlan, az MNB hiába emeli a kamatokat a következő kamatdöntő üléseken, gyakorlatilag 0 ráhatása lesz az inflációra, mivel az infláció jelenleg túl magas, míg a kamat túl alacsony ahhoz, hogy egymásra hatással legyenek. Gyakorlatilag hacsak nem kezdik extrém mértékben emelni a kamatokat, az infláció a következő fél évben totál elszállva marad és majd talán jövő tavasszal kerülhet kontrollált szintre.

Na de mi okozza a hatalmas inflációt? Több dolog együttes hatása. Egyrészt a külföldről begyűrűző hatások, másrészt a hazai folyamatok. A külföldi hatások: a koronavírus alatt lecsökkent termelés, a gyorsan visszapattanó fogyasztás, s az így létrejövő hiány nagyon felnyomta az árakat a világon az építőiparban és a szállítmányozás terén, illetve az olajár is hirtelen hatalmasat drágult. Ezek maguk is hirtelen képesek növelni az inflációt akárhol, de ha ehhez hozzávesszük a hazai környezetet, megláthatjuk, hogy miért szállt így el az infláció. Nem elég, hogy a külső hatások miatt rendkívüli mértékben drágul az építőipari alapanyagok ára, erre rájön, hogy a kormány rendkívüli mértékben nyomja az építőipart kormányzati beavatkozásokkal. Egyrészt önmaga is hatalmas építőipari beruházásokat hajt végre, mint például az atlétikai stadion építése, a kézicsarnok építése, másrészt pedig rendkívüli mértékben akarják ösztönözni a lakások építését és felújítását is, mind hitelből, mind kormányzati támogatásból. Márpedig ez a nyomás és a hazai építőipari szektor rendkívül szűk keresztmetszete egy bődületes drágulás szelepén ereszti ki ezt a nyomást, ami nyomja az inflációt. 

A logikus lépés jelenleg az lenne, ha a kormány csökkentené a nyomást a hazai építőipari szektoron, hogy csökkenhessenek az árak. Vagy azzal, hogy a saját beruházásait leállítja, így az oda szánt és lekötött alapanyagok és szakemberek tudnak a magánszektorban hasznosulni, ezzel lenyomva az árakat, vagy pedig visszavenni a támogatásokból (CSOK, ÁFA, adóvisszatérítés, stb.) annak érdekében, hogy kevesebben vágjanak ilyesmibe bele, s így mérsékelve a nyomást a piacon. Ehelyett az MNB éppen most kezdi az új hitelprogramját lakásépítésre, ami gyakorlatilag egy pillanat alatt elég a piaci árnövekedésben, s tovább nyomja fel az inflációt. Tehát fékezés helyett padlógázzal robogunk lefelé a lejtőn, miközben a gazdasági mutatók szerint az elmúlt 10 évben gyakorlatilag semmi nem történt az országban.

Ugyanis hiába az óriási infláció, megyünk tovább előre ugyanúgy. Ezt erősíti az olajár hirtelen növekedése, amely pár hónap alatt visszapattant a válságból, s megint 80 dollárnál jár az irányadó Brent árfolyama. Ez pedig hozta magával a benzináremelkedést is, ami természetesen minden termék árába beépül. Itthon pedig éppen rekordokat dönt a benzinár, mivel hiába van az olajár még mindig az általános 60-80-dolláros megszokott árfolyamon belül, a benzinárba beépül a forintárfolyam is. Márpedig amikor legutóbb az olajár magasan volt, a forint még nem volt ennyire gyenge. Mivel a forint árfolyama ilyen gyenge, jócskán megemeli a benzinárat és az inflációt is. Márpedig jelenleg a benzinár rekordokat döntöget és nem látszik a vége az emelkedésnek. Ezzel és egyéb hatásaival ez a gyenge forintárfolyam rengeteg problémát okoz a hazai gazdaságban és teljesen elértéktelenítette a hazai kereseteket.

Na nem mintha olyan sokat értek volna eddig is. Hiába mondja azt a Fidesz, hogy az elmúlt 100 év legsikeresebb 10 évét hozta össze, a számok valahogy nem ezt mutatják.

A magyar GDP adatokat láthatjátok dollárban kifejezve az elmúlt 25 évből. Azért jó külföldi valutában nézni, mert így a forint árfolyamváltozása is megjelenik, ezáltal kiszűrhető a forint leértékeléséből fakadó torzítás. (Ez azt jelenti, hogy ha a GDP annak köszönhetően lesz több nominálisan, hogy a forintot leértékelik, az eladható növekedésként a hozzá nem értőknek, de igazából nem növekedés, pusztán játék a számokkal.) Így viszont látható, hogy a magyar GDP még mindig csak éppen verdesi a 2008-as szintet! Növekedés helyett egy helyben járunk. Márpedig ez nagyon nem jó.

Főleg ha azt nézzük, hogy a 2008-as állapothoz képest mennyi pénzt tudott elszórni az ország. A 2007-es EU-s költségvetés elindulása óta mintegy 18 ezer milliárd Ft-nyi támogatás érkezett az országba. Ez annyi, mint az ország éves GDP-jének a harmada! Irgalmatlanul sok pénz, amely szinte egyáltalán nem látszik meg a magyar teljesítményadatokban, miközben az ország eladósodottsága is folyamatosan nő...

Nem, nem viccelek. 

Ez a diagram az ÁKK honlapján megtalálható, egyébként "gyönyörű és informatív" excel ábrája az adósságról

Tessenek észrevenni, hogy az állampárt által ellopott magánnyugdíj-pénztári vagyon 3000 milliárd Ft-ja meg sem mozdítja lefelé a vonalat, így válik csak igazán kérdésessé, hogy hová is lett az a pénz. Ha pedig kiigazítjuk a 2010 előtti értékeket a magánnyugdíj értékével, azt láthatjuk, hogy a Fidesz sikerrel összehozta az abszolút rekordot mind nominálisan, mind százalékosan. Innen is gratulálunk.

Tehát se GDP-ben, se államadósságban nem sikerült pozitív irányban előrelépnünk az elmúlt 10 évben, de a forint biztos szárnyal, igaz? Hát, szárnyalni szárnyal, csak nem abban az értelemben, ahogy azt szeretnénk.

Az elmúlt 20 év forintárfolyamát láthatjuk. A mocskos szocik alatt azon aggódtunk, hogy túlságosan megerősödött a forint, most meg azt láthatjuk, hogy teljesen elértéktelenedik, miközben a kormány által kitűzött cél elérhetetlenné vált. Ugyanis azért rontották le a forintot ennyire (a rövidtávú spekuláláson nyerészkedésen felül), hogy majd így a külkereskedelmünk felpörög, illetve a munkahelyek száma megnő és ez felhúzza a GDP-t. )Illetve az alacsony kamatok miatt befektetés helyett elköltik a gazdasági szereplők a pénzt, így nyomva fel a gazdaságot.) Hát, sajnos ez nem jött össze. Ugyan rövidtávon sikerrel növelte a külkereskedelmet, de hosszú távon nem csinált mást, csak teljes mértékben elértéktelenítette a megtakarításokat és a fizetéseket.

Így 10 év után ismét ott tartunk, ahol a Fidesz-kormány 2001-táján tartott. Mivel nem maradt megtakarítás senkinél, amiből növekedni lehetne, ezért berúgta a tipikus jobboldali politikát és mindenkit eszméletlen hitelfelvételre biztat és erőszakol. Akkor a devizahitelezést nyomták, amiből máig nem tudott az emberek egy része kitévelyegni, most pedig a CSOK-kal, babaváróval, újlakás- és újautó-támogatásokkal nyomják ugyanezt, vetetik fel az emberekkel 20-30 évre a hiteleket. A lakosság pedig veszi fel a hiteleket, ahogy csak tudja. Az ingatlanpiac pörög, eszeveszettül fújják fel az ingatlanárakat, melós pedig már nincs.

Nem viccelek. Jelenleg az építőipar eszméletlenül száguld, miközben két hatalmas problémával küszködik. Egyrészt a világpiaci árak rendkívüli emelkedésével (amire ráerősít a hazai pénzpumpa), illetve a munkaerő totális hiányával. Egyszerűen elfogytak a szakik, de még a segédmunkások is. Hiába vennének fel, még drágán sem tudnak, mert már így is ukránok dolgoznak a legtöbb építkezésen. Igen, ott tartunk, hogy már nem románok, hanem ukránok jönnek. Félreértés ne essék, itt most nem a választásról van szó, hanem a valóban dolgozni ideérkező ukránokról. Nekem személyesen semmi bajom velük, csak nem tudom mennyire összeegyeztethető ez a kormánypárt programjával.

Elég ha az ember két perc alatt végigrohan a hazai munkaerőpiacon, hogy meglássa a trendeket, de először nézzük is meg, hogy mire épül a magyar gazdaság. Ennek első lépése, hogy tudomásul vesszük: Magyarország nem agrárország. Hiába vannak hatalmas művelhető területei, rendkívüli gazdasági támogatásai, a legfontosabb ipar nem az agráripar. A magyar agrártermékek általánosságban nem túl jó minőségűek. (Vannak kiugróan jó minőségű termékeink, de általánosságban elmondhatjuk, hogy se a módszerek, se a termelt növények nem optimálisak itthon a minőségi termesztéshez, jelenleg. Ami ellen lehetne tenni, ha lenne akarat. De sajnos jelenleg nincs.) Ami a vezető hazai ágazat, az a járműipar és járműgyártás. Mind a készreszerelés, mind pedig a beszállítók megtelepedtek hazánkban, illetve kihasználták a már korábban meglévő gyárakat.

Ezáltal a magyar GDP gyakorlatilag hozzá van kötve a járműgyártás termelékenységéhez. Ha kicsit felpörög az Audi vagy a Merci, kicsit felpörög a hazai GDP és fordítva. Mint ahogyan Oroszország GDP-je össze van kötve az olajárral. Fontos megemlítenünk még jelentős tényezőként az építőipart, ami szintén együttmozog a GDP-vel, leginkább azért, mert kicsi országként nagyon terebélyes állami szektorral működünk, ezáltal az építőipar nagyon függ a kormányzati beruházásoktól. Harmadik fontos elem az Élelmiszeripar, ahol nincsenek igazán bonyolult munkák, ezért nem is kell hozzá komoly végzettség, legtöbbször elég a sor mellett állni és rendkívül repetitív munkát végezni. Ezen kívül még említsük meg a szolgáltatóközpontokat, amelyek egy 5-6 évvel ezelőtt még csak Budapestre voltak jellemzőek, de manapság már az ország nagyobb részén elterjedtek. (Természetesen vannak még fontos ágazatok, de most pár szóban ezekről emlékeznék meg.)

A szolgáltatóközpontok mindig ott jelennek meg, ahol a legolcsóbb foglalkoztatni, mivel ezeket az irodákat gyakorlatilag pillanatok alatt át lehet költöztetni a világ egyik végéről a másikba. Hazánkban már annyira felütötték a fejüket, hogy gyakorlatilag képtelenség már embert találni, még a környékről is. Nem csak a magyar diplomások fogytak el, de a szlovák-román-szerb-horvát-ukrán diplomások is. Immár Kazahsztánból, Indiából, Pakisztánból, Kirgizisztánból, hasonló országokból érkeznek sokan ezekbe dolgozni. Mert a környékről már képtelenség munkaerőt toborozni. Az élelmiszer- és csomagolóiparba már ezrével hordják az ukránokat, gyakorlatilag saját lakónegyedeik vannak már. De például megemlékezhetünk arról is, hogy a MOL a saját építkezésére kénytelen volt Törökországból importálni ezreket, mert különben soha nem készültek volna el. A járműipari cégek száma is annyira megnőtt itthon, hogy gyakorlatilag egymás elől kapkodják el az embereket. Az építőipart már említettem, magyar szakit találni már szinte csoda, egész brigádokat hoznak Ukrajnából és egyéb országokból, annyira nincsen munkaerő.

Ezekkel amúgy semmi gond nincs, minél többen dolgoznak itthon, annál jobb, de eléggé egészségtelen a gazdaság szerkezetére, hogy bizonyos munkáltatók vagy szektorok ekkora erővel rendelkeznek. Ezért volt marhaság például az akkumulátorgyárakat is idecsábítani eszméletlen összegű támogatásokkal ráadásul, mert nincs munkaerő és csak inflációhoz vezet az erőn felüli gazdasági vállalás. Leegyszerűsítve: Egy hatalmas lufit fúj éppen a kormány gyakorlatilag mindenhol, ahol csak tud: A gazdasági szerkezetben, a lakáspiacon, a munkapiacon, az adósságpiacon, mindenhol. Márpedig a lufik kidurrannak és hatalmas károkat okoznak...

Mindezt úgy, hogy jelen állás szerint az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott pénzek nem is fognak érkezni, mivel a magyar állam demokratikus helyzete erősen megkérdőjeleződött az EU szemében. A kormány reakciója pedig erre az, hogy csinálja hitelből azokat a programokat és beruházásokat, amiket elképzelt, aztán vagy fizet az EU vagy baszhatja a következő nemzedék, mert akkora tartozást vernek éppen a nyakába Orbánék, hogy az valami egészen elképesztő.

Így állunk jelenleg 10 évnyi sikerkormányzás után. Az országban probléma probléma hátán, az euróbevezetés helyett a forint rombadöntése folyik, az EU-ban sereghajtók lettünk szinte minden statisztikában, a demokráciát felszámoltuk, s a lejtőn lefelé kétlábbal tapossuk a gázpedált a fék helyett. Úgy tűnik, hogy nekünk még mindig Mohács kell.

Ha végigolvastad, kemény vagy. Köszönöm!