Magyarország népessége jelenleg kilencmillió nyolcszázezer (9.800.000) ember. A születés száma jelenleg bőven a halálozási számok alatt található, tehát természetes fogyás van az országban. A tendenciák azt mutatják, hogy nem várható ennek a megfordulása, sőt, elég nagy valószínűség szerint az ország lakossága továbbra is fogyni fog és jelentősen elöregszik. Ha belegondolunk, hogy a kevés született gyermek egyre nagyobb része is külföldön képzeli el a jövőjét, s külföldön éli le az életét, akkor aggódhatunk igazán. Minden évben egy kisvárosnyi hazánkfia hagyja el az országot, s próbál szerencsét valahol máshol. 

Nem elég, hogy elmennek, de pont a fiatalok mennek el. Tehát azok, akik a jövőben itt dolgoznának, itt vennének igénybe szolgáltatásokat, pörgetnék a gazdaságot, s bevételt generálnának a kormánynak. Emiatt egyre kevesebb ilyen bevétellel számolhatunk, s ha nem történik valami, akkor bizony komoly hatások elé nézhetünk. Ugyanis egyre többen mennek majd nyugdíjba, amit egyre kevesebb ember munkájából kell majd fizetnie az államnak, ezt pedig nem fogja bírni a költségvetés, s tenni fognak ellene. Ez pedig a nyugdíjkorhatár-emelés lesz. Nem aza  kérdés, hogy megtörténik, hanem az, hogy mikor. 

2050-re az össznépesség 28%-a lesz 65 éves vagy afölött, ez pedig összesen kétmillió háromszázezer (2.300.000) embert jelent majd. Eközben a 20-64 év közöttiek aránya 53%, négymillió négyszáznyolcvanezer (4.480.000) ember lesz. Jó jó, de mi a helyzet most? Jelenleg, 2015-ben 20-64 közöttiek aránya 62%, számuk hatmillió százezer (6.100.000) ember, 65 év felettiek aránya 18%, számuk egymillió hétszázezer (1.700.000). Láthatjuk, ahogy egyre kevesebb embernek kell eltartania egyre több embert. Ez pedig óriási veszélyekkel jár mindannyiunknak. 

Valamit tenni kell ahhoz, hogy elkerüljük ezt az elég rossz jövőt. De mit? Nyilvánvalóan a születések számát nem lehet egyik pillanatról a másikra megnövelni épeszű eszközökkel, ez pedig azt jelenti, hogy természetes úton nem tudunk magunkon segíteni, tehát jön a nyugdíjcsökkenés, a nyugdíjkorhatár-emelés, az egyre nagyobb adók, s az egyre több munka, mert egyre több embert kell eltartani. 2080-ra pedig akár 7 millió alá is csökkenhet a népesség száma.

Évente körülbelül 30.000-rel leszünk kevesebben, s az átlagéletkor pedig egyre magasabbra csúszik. Ehhez képest azt láthatjuk, hogy a KSH adatai szerint 2015 első negyedévében 33.542 ember kért menedéket Magyarországon. A második negyedévben is szinte ugyanennyi. Látszik, hogy ha egy kicsit elfogadóbbak lennénk, akkor megoldhatnánk a saját problémáinkat, amikről jelenleg nem akarunk tudomást venni. Ugyanis ezeknek az emberek a nagy része munkaképes korú vagy nagyon fiatal, tehát pont azok, akikre szükségünk lenne.

Fiatalítanák a társadalmunkat, a munkaképes korúak számát növelnék, le tudnák venni a terheket rólunk, s nem kellene súlyos nyugdíjkorhatár-emelésekbe belemenni később, ha befogadnánk egy részüket. A kisgyerekek pedig megmenthetnék az iskolákat a bezárásoktól a beiratkozásokkal. Nem kellene őket feltétlenül a nagyvárosokba segíteni, hanem inkább az egyre inkább elnéptelenedő falvakban juttathatnánk nekik lakásokat. Mindenki jól járna. Jó lenne nekik, mert lenne hol lakniuk, befogadhatnák őket, tudnák élni az életüket. Jó lenne a falunak, mert végre stabilizálódna a lakók száma egy időre, megmenekülhetne az iskola a bezárástól, az ABC, a kocsma, a kulturális élet is kicsit megindulna, felpöröghetnének a falvak. Az állami beilleszkedési programoknak köszönhetően kicsit több fény vetülne a falvakra, előtérbe kerülhetnének egy időre, akár versenyképes tudást is hozhatnának a falvakba. Arról nem is beszélve, hogy ha többen laknának ott, valahogy be kellene tölteni a háziorvosi ellátás lyukait, így az ott élők is jobb szolgáltatást kaphatnának. 

Falun amúgy is közelebb állnak egymáshoz az emberek, jobban megismerhetnék őket, a szokásaikat, kultúrájukat, származási országukat. Jobban megismernék a világot, mert kinyílna előttük. Talán így befogadóbbakká válnának az emberek. Az egymást jobba megismerő menekültek, vagy az egy területről, országból jövők tartanák egymással a kapcsolatot, programokat szerveznének, ezzel a falvak is közelebb kerülhetnének egymáshoz, a falusi turizmus is fellendülne tőle. Ha pedig már eléggé beilleszkedtek, az országot is meg akarnák nézni, így az országos turizmusnak is jót tenne.

Láthatjuk, hogy ha egy kicsit másképp állnánk a dolgokhoz, mennyivel megkönnyíthetnénk a saját életünket. Az nem indok, hogy lehetnek közöttük bűnözők is, hiszen nálunk is vannak, sőt, borzalmas dolgokat követünk el egymással. Mi is kapunk második esélyt, ők is megérdemlik. 

A jövőnket mi építjük, tegyünk érte, még akkor is, ha nem könnyű!

"Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!"

Kölcsey Ferenc: Himnusz

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"

Petőfi Sándor: Nemzeti dal