2020-at írunk. Ez az év eddig nem lepett meg minket túl sok jóval, de nézzünk bele pár, a napokban megjelent hírbe. Közben azért gondolkozzunk el, hogy ki az, aki az országért dolgozik és ki az, aki önmagáért.

Hazaárulást technikai értelemben véve nagyon nehéz elkövetni, főleg a magyar törvények szerint fogalmazva. Elítélni érte általában kémkedéssel vádolt személyeket szoktak vagy szivárogtatókat, leginkább katonai személyeket. Persze nem itthon, olyan országokban, mint Oroszország, Kína, USA, illetve mintha lett volna a briteknél és a németeknél is egy-egy eset az elmúlt évtizedben. 

Persze a politikában, főleg a magyar politikában nem konkrétan, technikai értelmében jelenik meg a szó, inkább csak a másodlagos értelmezésében, a társadalmi felfogásban, nem a jogi értelmezésében. A társadalom számára (és a politikusok által használt verzióban is) azt az embert értik hazaáruló alatt, aki olyan tettet hajt végre, amellyel a saját országának okoz kárt. (A haza árulója.)

Egyébként éppen emiatt az értelmezés miatt is gyakorlatilag megfoghatatlan fogalom. Ki határozza meg, hogy ez vagy az a döntés hosszútávon milyen következményekkel jár majd? És ezek a következmények hova vezetnek? Milyen láncreakciókat indítanak be? Ehhez hasonló kérdéseket kell tudnia megválaszolni annak, aki konkrétan el akarja bírálni, hogy valaki hazaáruló-e. Ez nyilván lehetetlen. Senki nem lát a jövőbe, legalábbis nem tudunk róla. Szóval maximum a történelemben visszafelé ítélhetünk el valakit, de akkor meg rengeteg körülményét a döntésnek nem fogjuk tudni, ami az elbírálásban fontos szerepet játszana.

Ez a meghatározhatatlanság az, ami miatt éppen a populista politikusok szeretik ezt a kifejezést használni nagyon. Itthon a Fidesz egyik vezényszava a hazaárulózás, de erre még visszatérünk. A magyar történelemben már megismerhettünk nem egy pár hazaárulózást, mégis az egyik leghíresebb éppen szegény Görgey esete. A kor egyik legzseniálisabb alakja és kitűnő hadvezére egész életére el lett átkozva, mert Kossuth (a kor legnagyobb populistája) kikiáltotta hazaárulónak.

Manapság is hasonlóan működik a dolog. Orbán egyszer azt mondta, hogy ne azt figyeljék, amit mond, hanem amit tesz. És éppen ezt látjuk a mindennapokban is megvalósulni. Miközben ezerrel hazaárulóznak, olyan, a hazának nem túl előnyére szolgáló dolgot tesznek, amik felforralják az ember ereiben a vért.

Például miközben az utóbbi évszázad egyik legnagyobb vírusa tombol, a gazdaság sincs jó állapotban, a szociális hálót pedig felszámolta a Fidesz, a téli fagyok beállta előtt éppen kitelepít beteg és szerencsétlen embereket a házaikból. Lásd.

Vagy éppen a hazai légiforgalom legnagyobb szereplője, a Budapest Airport szeretne felvenni hitelt annak érdekében, hogy ne kelljen kirúgnia a dolgozóit, hanem továbbra is tudja őket alkalmazni és állni a fizetésüket, ám ez nem tetszik a magyar kormánynak, ezért blokkolja azt. A magyar kormány adja a hitelt? Nem. Kell érte felelősséget vállalnia? Nem. Egyszerűen hagynia kell ahhoz, hogy a magyar emberek jól járjanak. Ezt nem teszi, helyette csak azért tönkre akarja tenni, mert nem akarja eladni a tulajdonos. Ezt maffiamódszereknek és zsarolásnak hívják olyan országokban, ahol nem Polt Péter a főügyész. Lásd.

Aztán ott van az egri színház esete. Egy újabb olyan törvény, ahol Orbán államosít, amit csak tud, de mivel a törvény szarul van megfogalmazva, senki nem tudja, hogy mi lesz a vége. (Még szerencse, hogy a Fidesz politikusainak többsége jogász végzettségű...) A helyi Fidesz ugyanakkor kijelentette, hogy megtámadják a közgyűlés döntését és megfenyegették mind az önkormányzatot, mind a színház dolgozóit, hogy amennyiben nem az ő jelöltjük nyer, az állami támogatásnak annyi és valószínűleg elbocsátásokra kell felkészülni. Tehát csak azért tönkretennék majd 80 ember életét, mert nem az van, amit ők szeretnének. Lásd.

De persze még ezeken túl is vannak eléggé érdekes határozatot, döntések a kormány oldaláról. Ott van például az, hogy megszüntetik az önkormányzatok közösségi közlekedésének a támogatását. Miért? Mert csak. Az ellenzéki polgármestereknek így tesznek keresztbe, a baráti önkormányzatok pedig kaphatnak támogatásokat, amiből fedezhetik. A lényege a hatalomkoncentráció és az uralkodás másokon. Lásd.

Ugyanezt csinálják a fővárossal. Kivetnek egy adót, amivel pénzügyileg rossz állapotba hozzák a várost, hogy önmagától ne tudjon semmit sem csinálni, majd megmentőként mutatkozva, támogatásként visszaadják az elvont összeg egy részét és elvárják, hogy ezért még hálásak is legyenek. Undorító. Lásd.

A szolidaritási hozzájárulás megemelése 100 milliárdos mínusz ebben a ciklusban, amihez képest most beígérnek 50 milliárdot olyan fejlesztésekre, amit elsősorban ők akarnak megvalósítani.

Karácsony Gergely itt.

De az egészből a legszebb, ahogy kiárusítják az országot az oroszoknak. A metrótenderről már elég sokat beszéltünk, arról is, hogy miért szarok és nem érnek egy fabatkát sem azok a szerelvények, amiket idehoztak. Miután a gyártási hibák miatt elkezdett kötbért követelni a főváros az orosz gyártótól, a kormány úgy tűnik, hogy közbelép és hazai adófizetői pénzből kifizeti azt a fővárosnak. A kárt te és én fizeted meg, ők meg meggazdagodtak az egész ügyön. Lásd.

Nehéz úgy végigolvasni ezt a bejegyzést úgy, hogy az emberben ne jelenjen meg düh. Persze, csak abban az esetben, ha a demokrácia hiánya és a korrupció zavarja az embert. Mindezek tudatában azért valamivel könnyebb megítélni, hogy ki is a hazaáruló.