Legfrissebb híreink szerint a magyar futball válogatott tagjai sztrájkot hirdettek, hogy a régen elmaradt követeléseiket teljesítsék. Villámcsapásként ért mindenkit a hír, de itt és most megtudhatnak róla még többet. Részletek a tovább mögött.

A magyar válogatott tagjai immár 1 éve sztrájkolnak. Sokkal jobb körülményeket akarnak kiharcolni maguknak, modernebb stadionokat, jobb ellátást, házat, autót, szórakozási keretet a fizetésük mellé. Információink szerint már nem bírták tovább a nélkülözést, ezért voltak kénytelenek ilyen radikális módszerekhez folyamodni. Úgy tudjuk, hogy a focisták egytől egyig kiállnak a követelések mellett, s nincsen sztrájktörő a soraik között 1984 óta.

A kormány hajlandó az egyeztetésekre, mert elkötelezett, hogy mindenkinek segítsen, ahol csak tud. Éppen ezért az elmúlt években elkezdett stadionépítési programot felfuttatják. Amennyiben az ön 20 km-es körzetében nem újult meg stadion, kérik, hogy forduljon helyi képviselőjéhez, vagy akár közvetlenül is bejelentheti a www.magyarorszag.hu oldalon. 

A futballisták ezentúl alanyi jogon juthatnak hozzá a legújabb BMW-k egyikéhez, viszont az első kör előtt mindannyian kötelesek részt venni egy elméleti oktatáson az üzemanyag fontosságát illetően a kocsi működésében. Sajnos mivel nem szabad túlterhelni a játékosok elméjét egyszerre sok anyag leadásával, a KRESZ-oktatást egy későbbi időpontban tartják meg számukra.

Ezentúl minden futballista kap egy kötött mennyiségű felhasználható keretet, amelyet Mr. Vajna egyik kaszinójában eljátszhatna, így biztosítva számukra a kikapcsolódást. Az ennél nagyobb összegű költést kizárólag Tippszmikszbű egészíthetik ki. Ezen okból arra kérik a szurkolókat, hogy ne lepődjenek meg, ha a tökutolsó kieső 4-0-ra veri majd a bajnokot.

Tekintettel arra, hogy a focisták ilyen kiemelt munkahelyen dolgoznak, a fizetésükre vonatkozó minden adatot szigorúan bizalmas kategóriába sorolnak, nehogy bárki is megkérdezze hogyan tudják fenntartani magukat ilyen kevés pénzből, hiszen mindannyian minimálbérre vannak bejelentve. Ezen felül rendkívül kényes cégadatnak számít, hiszen kiderülhet, hogy a főnök haverjának a fia kétszer annyit keres csapaton belül, mind aki valójában a pályán van.

Csak azért nem használtuk a játszik szót, mert a számítógép egyszerűen képtelen volt elfogadni egy olyan mondatot, amelyben ezt a teljesítményt ezzel a jelzővel illették.

Most, hogy mindezek kiderültek, megkérnék minden futballbarátot, s azokat is, akiket kevésbé érdekel ez a nemes ügy, hogy fogjunk össze, támogassuk őket teljes szívvel, hiszen megérdemlik. Megérdemlik, hogy ilyen munka árán megkeresett fizetésük teljes titokban maradjon, hiszen az a klubok magánügye, magánpénze, a tulajdonosok a saját pénzükből állják a cehhet. Megérdemlik, hogy a legmodernebb körülmények között készülhessenek fel az előttük álló feladatokra, majd trópusi edzőtáborban kemény munkával teljesítsék a rájuk szabott feladatokat.

És most önmagamba nézek, ahogy megkérem az olvasót is, hogy nézzen magába, mert pusztán egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul: Hogyan nem vettünk észre, hogy már ennyi ideje sztrájkolnak ezek a nemes emberek? Hogyan lehet, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy sztrájkba léptek? Szégyenlem magam, mert tudom, hogy ennél többet érdemelnek. Szégyenlem, hogy ilyen hosszú ideje nem figyelek oda rájuk rendesen, hogy így kellett értesülnöm a sztrájkról. Ezért teljes mellszélességgel támogatom a focistákat, hogy legközelebb egyből észrevegyem a jeleket, s felismerjem, ha sztrájkolnak.

Támogatom a focistáink ügyét, ezért kiállok mellettük, s innentől nem támogatom pénzzel az őket rendkívül kihasználó és megalázó közeget, amit úgy hívnak, hogy magyar foci. Még csak nem is futball, mert az egy teljesen más kávéház, mint mondják, miközben könnyben úszó szemük megihletettséggel teli, s hallom a sok köszönő szót, amelyben tudatják velem, hogy örömmel veszik az álláspontom - a ne támogasd pénzzel ezeket mondatom után pedig megveregetve a hátamat búcsúzunk.

Remélem nem húzódik el nagyon ez a sztrájk, mert szeretném egyszer kivinni az unokámat majd meccsre, mielőtt meghalok. Talán a következő 50 évben lesz rá lehetőség, de én nem leszek sztrájktörő.