Gombóc mondja

Itt az ideje beszélni a Fidesz gazdaságpolitikájának teljes csődjéről

2020. április 03. - gomboc r2r

Azt hiszem, hogy a cím elég egyértelmű, lesznek is trollok bőven a kommentek között, de azért gyertek, beszéljünk. Figyelem, hosszú lesz, nehéz a téma és sok a magyaráznivaló. Vágjunk bele!

Hogyan működik a gazdaság?

A gazdaság nem egy ördögtől való dolog (erre a South Park mutatta be a legjobb példát, nézni itt), habár sokan azt gondolják. A gazdasági folyamatokat nem lehet egy egyszerű ábrán bemutatni, hogy nézd, ha A-t megváltoztatod, akkor B ide megy arrébb. Bár a közgazdaságtan próbálja ezeket modellezni egyszerűsített modelleken át, amelyek különféle megfigyelésekre épülnek, de igazán nyugodtan kijelenthetjük, hogy vannak olyan részei a gazdaságnak, amit még a közgazdaságtani elemzőknek is csak rendkívül kis része tud felfogni, nem hogy előrejelezni.

Hogy miért van ez így? Nagyon egyszerű. A gazdaság maga egy alulról fölfelé építkező folyamat, amelynél a törvényhozás és szabályozás utólagos. Így először kialakul valami, amiről eldöntik, hogy jó vagy sem, majd erre hoznak egy törvényt. A törvény hatására megint kialakul valami, amire a piac válaszol, s a törvényhozók ismét csak eldöntik, hogy ez jó vagy sem, illetve, hogy egyáltalán akarnak-e a témában törvényt hozni. Ez azt eredményezi, hogy bizonyos kialakult szokások akár rendkívül hosszú ideig is létezhetnek szabályozottság nélkül. Ugyanakkor másik oldalról nézve előfordul, hogy valamit károsnak ítélnek és próbálják annyira specifikusan törvényben rögzíteni, amennyire csak lehetséges. De ezt pillanatok alatt ki tudják játszani a piacon minimális változtatásokkal. Ez nem feltétlenül rossz dolog, csak egy meghatározhatatlan bizonytalansággal jár, ami átjárja a piacokat. Gyakorlatilag ez a bizonytalanság az, aminek köszönhetően működik maga a gazdaság, hiszen ki akarna valami olyasmibe pénzt ölni, amin tudja, hogy veszíteni fog? 

Ez a szabadosság, forma nélküliség azt eredményezi, hogy a piacok eléggé kiszámíthatatlanul működnek. Ugyanakkor sokan abból élnek, hogy ezt a kiszámíthatatlanságot próbálják előrebecsülni, s gyakorlatilag nagy tételben fogadnak rá, hogy valami így vagy úgy történik. Ennek köszönhetően mindig vannak nyertesek és vesztesek is, a kérdés az, hogy melyiknek nagyobb a száma, illetve, hogy a veszteseket lehet-e bizonyos formában kárpótolni? Ugyanis ha lehetséges az, hogy a veszteseket is kárpótoljuk, akkor egy tranzakció simán lehet úgy pozitív, hogy sokan közvetlenül veszítettek rajta, de közvetetten jól jártak. De kicsit messzire mentem. A lényeg az, hogy ez az ellensúlyozás az esetek túlnyomó részében valamilyen kormányzati/állami beavatkozásnak köszönhető. Ezért fontos, hogy egy kormány hogyan kezeli ezeket a szituációkat, ugyanis ezek az ellensúlyozó eszközök nem csak pénzbeliek, nem csak eszközbeliek lehetnek, hanem egyebek is.

Remek példa erre az úgynevezett megújuló energiaforrás. Hiába irracionális egyszerű pénzgazdasági szempontból, hiszen drágább az előállítása, mint egy nem megújuló-é és nagymértékű problémákat okozhat az ellátási láncban, ezzel gyakorlatilag pénzügyi károkat magának a központi áramszolgáltatónak is, a közvetett hatásai nem hogy ellensúlyozzák, de túl is szárnyalják a közvetlen gazdasági károkat, amit okoz. Ezek a közvetett hatások, mint például a kisebb szennyezés, vagy lokálisan máshol keletkező szennyezés fontos tényező lehet, az egészségre is jelentős hatása van például. Ha kikalkuláljuk csak azt, hogy az emberek egészségét mennyiben javítja, s ezáltal mennyivel kevesebbe kerül egy ember gyógyítása, rendkívül meggyőző számokat kaphatunk. Ezt lehetne továbbvinni, de most inkább másra szeretnék fókuszálni.

Szóval akkor ez azt jelenti, hogy a gazdaság változékony?

De bizony ám! Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, tartós recessziós időszakok, hosszú stabilitású időszakok, statikus állapotok, de vannak ciklikusságok is. Rendkívül sokféle történés előfordulhat. Az általános szabály az, hogy ha a gazdaság jó állapotban van, akkor az államnak érdemes a háttérbe húzódnia, hagyni a piaci szereplőket viszonylag békében és stabilitásban dolgozni, ezzel is elősegítve, hogy a gazdaság tarthassa a jó teljesítményét. Ebben az időszakban biztatni érdemes a piaci szereplőket, hogy habár most jól megy a soruk és a beruházások lökik előre a nemzetgazdaságot, azért jó lenne, ha a bevételeik egy részét félretennék, biztonsági tartalékokat képeznének, hogy amikor majd jön a nehéz időszak, akkor legyen egy kis forgótőkéjük készen arra, hogy átvészelhessék a vihart. Ezért ilyenkor az előregondolkodó kormányzatok is azzal vannak elfoglalva, hogy az állam megtakarításokat képezzen, ha van tartozása, azokat minél hamarabb letudja, hogy mikor majd kell, legyen mihez nyúlni. Amennyiben viszont beköszönt a sötét időszak, recesszió van, a piacok a megtakarításaikhoz tudnak nyúlni, viszont ha a gazdaság nem tud kilábalni magától a mélyrepülésből, akkor a kormány hozzányúlhat a felhalmozott tartalékokhoz és gyakorlatilag a piacokra "öntheti" azt. Mesterségesen, mint egy kívülálló figura, gyakorlatilag belenyúl az iszapba és "egyesével kirángatja" a rosszul teljesítő piacokat belőle. (Figyelem! Nem bizonyos cégeket, nem bizonyos szereplőket, magukat a gazdasági szektorokat, általánosan.) Ebben a témában Keynes-t érdemes olvasni.

A kép készítője Fábián Évi, aki még az Origo munkatársaként lőtte. Sokkal szegényebbek lennénk enélkül, úgyhogy nagyon szépen köszönjük!

Jó-jó ezt értem, de mi köze ennek az egésznek Magyarországhoz és a Fideszhez?

Tudom, hogy messziről indultunk, de higgyétek el, hogy megérkezünk! Ez az egész felvezetés arról volt hivatott beszélni, hogy egy jó kormányzat nem a jelenben kormányoz, hanem a jövőben. Nem azt nézi, hogy az idei költségvetés hogy fog alakulni (félre ne értsetek, nem arról van szó, hogy nem fontos a költségvetést így vagy úgy tartani, dehogyisnem, de inkább következménynek kell lennie, mint oknak!), hanem azt nézi, hogy hogyan alakítsa az idei költségvetést, ha ezt és ezt szeretné elérni a gazdaságban. Ugyanis ahogy ezt az előbb lefektettük, a gazdaságban vannak jobb és rosszabb periódusok is. Ezeket a periódusokat pedig egy rendesen működő kormánynak fel kell tudnia ismerni és azoknak megfelelő intézkedéseket kell hozni. Ha kell, akkor mindent félredobva önteni a pénzt a piacokra, ha kell, hiteleket kell felvennie, ha kell, hiteleket kell visszafizetnie, ha kell, komolyabban kivonulni a piacokról.

Várjál, eddig erről nem volt szó. Miért kell kivonulnia a piacokról?

Ez, ha lehet, még az előbbieknél is sokkal bonyolultabb. Megpróbálom úgy leegyszerűsíteni, hogy érthető legyen, de minél kevésbé torzuljon az eredeti koncepció, a lényeg. Induljunk el a kommunizmus oldaláról. Itthon közmegegyezés az, hogy a kommunizmus rossz. Ez a kommunizmus azt gondolja a piac működéséről, hogy központilag irányítható és tervezhető. Ez egyértelműen marhaság és újra és újra bebizonyosodik. Így egyértelmű, hogy az állami tervezés a gazdaságban a piacokon nem túl működőképes. De ez nem csak a tervgazdaságra igaz, hanem a túl nagy állami tulajdonban lévő cégekre is. Állami mamutok létezése a piacon azt eredményezheti, hogy a piac versenyképessége, reakcióideje borzasztóan lelassul, miközben a kitettsége a külső folyamatoknak felerősödik. Így ezek a cégek nem tudnak jól és gazdaságosan működni. Akkor legyenek a cégek kisebbek! Lehetnek, megpróbálkozhatunk azzal, hogy rendkívül sok kicsi állami cég legyen, de ezek nem fognak tudni a gazdaságosságnak még a közelében sem létezni. Egyszerű, mondhatnád, akkor meg kell találni a megfelelő méretet ezeknek a cégeknek! Na igen, jó szerencsét hozzá és sok sikert! Az ilyen állami vállalatok a piacokat sokszor képesek olyan mértékben torzítani, hogy magát a piacot teszik tönkre vele.

Ezért fontos, hogy amennyiben nem feltétlenül szükséges, az állam vonuljon ki a magánpiacokról, hagyja őket szabadon dolgozni (Smith és a láthatatlan kéz) és gyarapodni. Ez az "amennyiben nem feltétlenül szükséges" azt jelenti, hogy persze, lehet igény rá, hogy bizonyos piacot az állam kezében tartson. Vannak különböző elméletek és módszerek, amelyek nagyon-nagyon sokmindentől függnek, hogy éppen sikeresek, vagy nem. Így például az nem tesz tönkre egy országot, ha például úgy ítéli meg a társadalom vagy a kormány, hogy a vízszolgáltatóknak állami kézben a helyük vagy hogy az áramszolgáltató- és elosztó társaság nemzeti érdek, hogy állami kézben legyen. A lényeg az, hogy mindezt mértékkel és előrelátással alkalmazzák, különben borzasztó hatásai lesznek! Nem csak, hogy visszafoghatják a piacokat, de olyan eltorzult és megerőszakolt gazdasági rendszerekhez vezethetnek, ahol semmi nem mutatja a megfelelő értéket addig, amíg be nem üt a krach!

Na és akkor mi a helyzet itthon, a gazdaságunk repült mostanság a Fidesz szerint, ez nem igaz?

Ez nagyrészt attól függ, hogy mit akarunk kimutatni. Ha az ország gazdasági állapotára vagyunk kíváncsiak, nagyon sok tényezőt kell megnéznünk. Például a Fidesz nagyon szeret hangsúlyozni három dolgot. Egyrészt azt, hogy az államadósság a 2010-es 80% fölötti értékről mára 70% alá csökkent, másrészt azt, hogy az ország külkereskedelmi mérlege pozitív tartományban van, harmadrészt pedig azt, hogy a költségvetési főösszeg hiányát 3% alatti tartományban tartja.

Ezek önmagukban nagyon jól hangzó dolgok, de nem árt, ha az ember mögé néz, utánaszámol a dolgoknak. Először is feltétlenül fontos megemlíteni, hogy az ország adóssága szemernyit sem csökkent, sőt, határozottan nőtt az elmúlt 10 év alatt. De akkor hogy jön ki a csökkenés? Nagyon egyszerű. Ennek az egyenletnek három alkotóeleme van. Az egyik a forintban kimutatott éves gazdasági teljesítmény, avagy a bruttó hazai össztermék, a GDP. A másik része a forintban kimutatott államadósság. Az utóbbit elosztjuk az előbbivel, s megkapjuk az eredményt. Tehát ha az eredményt csökkent, miközben az osztandó nőtt, az egyféleképpen lehetséges. A GDP és az államadósság is nőtt, az osztó, tehát a GDP nagyobb mértékben nőtt, mint az államadósság, így az eredmény kisebb lett. De ha nőtt a GDP, akkor végülis jobban szereplünk, ahogy a kormány is mondja, nem igaz? Végülis de, csak a probléma abból fakad, hogy egy globális pénzügyi összeomlás utáni értéket hasonlítanak össze egy 10 éves növekedés eredményével. Tehát éppen akkor, mikor a gazdaság éppen egy hullámvölgyben volt. Így természetes, hogy a mostani adat jobb. A probléma abból fakad, hogy úgy nőtt az államadósság pénzben kimutatott adóssága (tehát nem a százalék, hanem maga az érték), hogy az államadósság 15%-át kitéve magánnyugdíjat lopott el az állam az emberektől. Ha a teljes értéket már akkor az államadósság kezelésére költik, mikor ellopták, akkor egy perc alatt 15%-ot kellett volna zuhannia az államadósságnak. Most ott tartunk, hogy eltelt 10 év és ugyanazt mutatja a mutató, miközben az érték még nőtt is!

Uhh, ebből a szempontból nézve tényleg rossz a helyzet, de akkor mi van a külkereskedelmi mérleggel?

A külker-mérleg egy elég érdekes dolog. Nagyjából azt mutatja meg, hogy egy ország inkább exportőr vagy inkább importőr. Vegyük példának Németországot. Már elég hosszú ideje rendkívül pozitív a német külkereskedelmi mérleg, ami azt jelenti, hogy Németország rendkívül nagy mértékben exportál és rendkívüli mértékben áramlik be a pénz az országba. Ez a nagy többlet leginkább az autógyártásnak köszönhető, ami folyamatosan tolja előre a német ipart. (Ismerős? Idehaza is ez a helyzet.) Ugyanakkor a német közgazdászok jelentős része nem repes az örömtől, ugyanis ez azt jelenti, hogy az ország jelentős rizikófaktorral rendelkezik. Ha és amennyiben az autóiparra egy komolyabb recesszió csap le, esetleg egy globális járvány miatt (khmm), akkor a német költségvetés a kitettsége miatt veszélybe is kerülhet. Nem mellesleg pedig a környező országoktól és az Európai Unió tagjaitól, intézményeitől is gyakran kapja a dorgáló üzeneteket Németország ezzel kapcsolatban. Nem csak belső veszélyt jelent ugyanis, hanem a szomszédok pénzügyi kiszipolyozását is.

Ez nálunk szerencsére nem komoly veszély, ugyanis mi más okból tartunk ott, ahol, de ez sem jobb. A hazai külker-mérleget is hasonló mértékben nyomja az autóipar, ami viszont az egyik legtörékenyebb jelentős iparág a világon. Egy nemluxus-luxuscikk. Ugyanis ha valakinek hirtelen nincs pénze, nem fog kevesebbet enni csak azért, hogy jövőre is megvesse a legújabb modellt. Esetleg csúsztatja egy kicsivel az autóvásárlást, vagy egyáltalán nem is tervez autót venni, vagy egyszerűen beszerez inkább egy használtat. De ez nem segít az újautó-iparon. De nem a legfontosabb tényező az egyenletben. A legfontosabb tényező ugyanis a forintárfolyam. 

Miért fontos a forintárfolyam? Hogyan kötődik ez a külker-mérleghez?

Nos, gondolj csak bele. Van 1 euród, mint cég, amit el szeretnél költeni és úgy szeretnéd elkölteni, hogy minél több dolgot kapjál érte. Van olyan külföldi ország, ahol ugyanúgy euróban fizethetsz, gyakorlatilag ugyanazt tudod megvenni belőle. Viszont van egy ország, amelyik tudatosan lerontja a fizetőeszköze értékét. Így az 1 euród, ami eredetileg 10 petákot érne és ebbe a 10 petákba kerülne a beruházásod, sokkal jövedelmezőbbé válik a befektetésre, ha hirtelen már 60 petákot ér, miközben a beruházásod csak 30 peták-ra drágul. Így 0,5 euróból tudod megcsinálni a beruházást és még marad is az eredeti összegből! Na, Magyarország Kormánya és a Magyar Nemzeti Bank Mindentlátó Voodoo-papja jelenleg éppen ezt csinálja. Szándékosan verik szét a forint árfolyamát így vonzóbbá téve az országot a gazdag külföldieknek és a mammutcégeknek, akik képesek bezárni egy 10000 embert foglalkoztató gyárat z egyik országban, mert 5000 km-rel arrébb 6000 eurót spórolhatnak.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy kétfajta hozzáállás rendelkezik az árfolyamot illetően (igen, igen, ez eléggé leegyszerűsített, de már így is hosszú a bejegyzés). Az egyik, amelyik inkább jónak akar látszani, hogy kiváltsa a bizalmat, a másik pedig, amelyik inkább rosszá válik, hogy vonzónak tűnjön. Ezt leginkább egy szerelmi hasonlattal lehet leírni. Van a szerelmes, az maga az árfolyam. Van a meghódítandó, aki a külföldi cég, állam, satöbbi. Illetve van a helyi rosszfiú, aki az eszköz. Na most, az első esetben emberünk, a szerelmes, felbéreli a rosszfiút, hogy támadja meg őket, majd inaljon el, mikor a szerelmes "elüldözi", így jó, vonzó képet mutathat magáról. A másik eset, mikor emberünk, a szerelmes felbéreli a rosszfiút, hogy a csaj előtt verje laposra, s így váltson ki belőle szánalmat, törődést, gyakorlatilag szorosabb összefonódás felé terelve a dolgokat. Amint a szerelemben, úgy a gazdaságban sincs egy jó, mindent ütő módszer a másik megszerzéséhez, viszont alapfeltétel a hajlandóság, az igazság pedig úgyis kiderül előbb-utóbb, a kérdés az legfeljebb, hogy közben mennyi kár keletkezik.

Ez a pozitív mérleg azért jó a kormánynak, mert jó nyugati valuta folyik be az országba (ismerős?), s mindemellett azt is bele tudják magyarázni, hogy jól teljesít a gazdaság, hiszen rendkívüli mértékben nő az export. Valóban igaz, hogy nagy az export és az is igaz, hogy ha jön be az országba külföldi erős valuta, az hasznos, de a pozitív külker-mérleg önmagában nem mond semmit az ország gazdasági állapotáról.

Na jó, de a költségvetési főösszeg hiányának alacsonyan tartása nem lehet rossz dolog, nem?

Valóban nem. Jó dolog, hogy az ország nem veszít évente egy csomó pénzt. A probléma ott van, hogy ennél sokkalta jobban lehetne szerepelni. A 2008-9-es válság óta eltelt immár 10 év és miközben úton-útfélen azt harsogják, hogy mekkora csodát műveltek és milyen frankó a magyar gazdaság, ez egyáltalán nem mutatkozik meg semmiben az általuk harsogott mondatokon kívül! Amint észrevehettétek, az államadósságunk nőtt, miközben a kormány lenyúlt 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyont, az Európai Uniótól csak a 2014-2020 közötti időszakban több mint 9000 milliárd forint érkezett be. Ez azt jelenti, hogy az éves GDP-nk mintegy 30%-át kitevő pénz tűnt el úgy a gazdaságban, hogy nem történt igazán kiugró gazdasági növekedés. Persze jól hangzik, hogy az EU-s átlagot meghaladó mértékben nő a GDP-nk, de amekkora hátraszaltót dobott a gazdaságunk a 2008-9-es válság idején, ennek a kétszeresével kellene növekedni ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a korábbi gazdasági pályára.

Márpedig mint láthatjátok igazán pozitív dolgot nem tudunk elmondani a kormányzat gazdasági működésével kapcsolatban. Az állami pénzügyek nem állnak jól.

Na de akkor mi a helyzet a magánpiacon? Ott biztosan van valami pozitívum, ha ennyire sok pénz ömlött be az országba, nem?

Hát, őszintén szólva nem szolgálhatok túl sok jó hírrel itt sem. Miközben az emberek nagy része olcsó és rossz, energetikailag hatékonytalan és leromlott állapotú házban lakik, rendkívül minimális vagy semmilyen megtakarítással rendelkezik, az egészségük pedig egyre rosszabb, a várható élettartam nem igazán növekszik, tehát túl sok jót az emberek magánéletében nem hozott az elmúlt időszak.

Ha a cégekre nézünk, mit láthatunk?

Igazából nem történt se kitörés, se felemelkedés a piacon, sokkal inkább átrendeződés. Sajnálatos módon mindössze annyi történt, hogy a jól menő cégeket maga köré gyűjtötte a Fidesz baráti köre és elkezdték beléjük tolni az állami pénzt. Ott tartunk, hogy Magyarországon egyszerűen képtelenség érvényesülni, ha a kormánypárt nem ad hozzá támogatást. Tehát a piac gyakorlatilag fuldoklik a kormány szorításában, így pedig (mint azt feljebb megbeszéltük) egyszerűen képtelen egészségesen működni és növekedést produkálni. Az a minimális növekedés, ami tapasztalható, az teljes mértékben a kormány által a piacokra öntött pénznek köszönhető és teljességgel mesterségesen fenntartott. Ez az állapot addig képes recsegve-ropogva ugyan, de működni, amíg a kormány továbbra is önti a pénzt. Abban a pillanatban, hogy abbahagyja, ezek a cégek össze fognak omlani. A piacon való szereplésük pedig attól függ, hogy mennyi pénzt ad a kormány. Ha többet, jobban fognak szerepelni, ha kevesebbet, rosszabbul.

Várjál, ez olyan, mintha a kormány kézivezérelné a piacokat! Te most ezt sugallod?

Nem sugallom, nem kell sugallni. Ezt a teljes hazai közgazdász szakma tudja nagyon jól. Gyakorlatilag a nemzetgazdaságunkban működő jelentős hozzájárulókat két csoportba rakhatjuk: A Nyugati multik, akik az olcsó munkaerő miatt eszméletlenül jól járnak (milyen vicces, mikor a Fidesz azzal kampányolt, hogy a Nyugati multik kitalicskázzák a pénzt az országból, de közben ők ösztönzik őket erre az eszméletlenül szar forintárfolyammal)- Gondoljatok bele, hogy az elmúlt 1 évben mennyit romlott a forint. Ha a multik csak 10%-ot emeltek a fizetéseken, simán óriási pluszban zártak (jobban gyengült a forint, mint amennyi fizetésemelést adtak). A másik része a Fideszhez köthető, kézivezérelt "magáncégek", mint az Ex-Simicska birodalom vagy a Duna Aszfalt, Mészáros és Mészáros (tudjátok, az a végtelen buta paraszt, aki az egyszeregyet nem tudja, fingja nincs, hogy melyik az ő cége, stb.). Ezeken felül nagyon kevés céget említhetünk. De a legviccesebb az egészben, hogy a rendszerváltás után szinte egyedüliként önerőből meggazdagodó pornókirálynak a cégét, a Docler Holdingot pedig kizavarták az országból. Ezek után nem csoda, hogy hallhatjuk a panaszokat arról, hogy a BÉT teljesen eljelentéktelenedett és gyakorlatilag tetszhalott állapotában lézeng. Hiszen nincsen magyar középosztály, aki ott jelen tudna lenni, de még ha lenne, akkor sincsenek igazi cégek, amikkel lehetne kereskedni.

Mi a tanulság?

A tanulság az, hogy a látványdemokráciát (hoppá, hát nem elavult?) és a látványkapitalizmust fenn lehet tartani, de kicsit olyan, mintha mocsárra építenénk várat. Egy ideig rendben lesz, de nem kerülheti el a végső sorsát. A kérdés csak az, hogy hány embernek megy tönkre az élete, mire ez kiderül. 

A bejegyzés trackback címe:

https://gombocmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr1815573790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kurt úrfi a narancstálibok réme 2020.04.03. 19:13:46

Kedves poszter! Szép hogy felvetetted, hogy nőtt az adósság holott a manyupot elverték. és dől az EU lé. Azonban két dolgot kifelejtettél. Az Eximbank 2 milliárd eurós adósságát, amit szintén hozzá kell csapni az államdóssághoz, valamint azt hogy 7 milliárd euró is elpárolgott a devizatartalékból.