Szóval itt van ez a Dunakeszi Járműjavító. Ez az üzem a rendszerváltás után a Bombardier tulajdonába került (nem egyből, de ez a vége). Érdekes módon egész jól ment a cégnek, legalábbis úgy nézve, hogy volt munka és biztos állás. Illetve a MÁV is dolgoztatott Dunakeszivel szinte folyamatosan, ami egy minimális állandóságot adott a cégnek, a maradékot pedig a Bombardier külföldről hozott üzletekkel le tudta kötni.

A 2010-es rendszerváltoztatás után azonban megváltoztak a viszonyok. A MÁV felől érkező munkák elapadtak, mivel az új vezetés szinte mindent Szolnokra terhelt. Szinte a teljes járműpark fenntartása átkerült Szolnokra, s hiába küszködött rettentően Szolnok az irdatlan mennyiségű munkával, csak minimális mennyiséget adtak ki Dunakeszinek. Ez és a külföldi munkák elmaradozása végül azt eredményezte, hogy az üzem egyre gazdaságtalanabbá vált. Alig akadt munka, miközben a szolnokiak szó szerint nem bírtak az emelt mennyiségű fenntartással, ami ahhoz vezetett, hogy rettentően elfogytak a bevethető járművek. Mindeközben a MÁV vezetése kitalálta, hogy ahelyett, hogy vennének már kiforrt, jó minőségű járműveket egy külső partnertől, inkább Szolnokon összelegóznak maguknak egyet, s megszületett az IC+ járműcsalád igencsak kétséges minőségben... Pedig Dunakeszi pont az ilyen munkákra lett volna hivatott, hiszen már korábban is építettek a MÁV-nak IC-kocsikat. Valószínűleg ez volt az egyik utolsó csapás a Bombardiernél, ami ahhoz vezetett, hogy megszabadultak a cégtől. Így került újra állami kézbe az üzem.

Ezután megállapodást kötött a kormány és a svájci Stadler arról, hogy a svájciak hoznak ide munkát, mivel a gyáraik teljesen tele vannak munkával és nem bírják az iramot. Így került ide a MÁV emeletes motorvonatainak a végszerelése is. A svájciak meg voltak elégedve az itt előállított produktummal, ugyanis szó volt róla, hogy megvennék az üzemet, csak azzal nem számoltak, hogy a mimagyarok tőkésosztály már szemet vetett rá. Orbánék megegyeztek Putyinnal, hogy az orosz Transzmashholding beszáll a cégbe, miután Orbánék kijátszották nekik az egyiptomi vasúti szerződést, amit eredetileg Dunakeszi nyert meg egyedül. Így lett tulajdonos benne az a Szalay-Bobroviczky Kristóf, aki most már hadügyminiszterként tevékenykedik, miközben az asszonykája a kormányszóvivő. Szóval a későbbi magyar hadügyminiszter azzal a Metrovagonmast is birtokló orosz óriáscéggel állt össze, amelyik a budapesti, rendkívül megkérdőjelezhető minőségű metrókocsikat szállította, s amelyik amúgy a putyini politika kiszolgálója. Keleti nyitás, ugyebár.

Most pedig az orosz cég bejelentette, hogy kiszáll. A nagysikerű keleti nyitás és a magyar tőkésosztály általi bekebelezés most odajuttatta a céget, hogy nincsen se IC-kocsi gyártás, (mivel az Szolnoké, akármilyen is a minőség és a mennyiség,) nincsenek orosz megrendelések, mert az oroszok kiszálltak, illetve a Stadler sem érdeklődik irántuk, mivel az oroszok érkezése elüldözte őket és közben átadták az új gyárukat Svájcban. Így kell 3 szék között a padlóra esni úgy igazán magyarosan. És hogy mi lesz a dolgozókkal? Hát, azt senki nem tudja. Egy dolog biztos, hogy ők nagyon megszívták. Bár áprilisban 46%-kal megválasztotta a város Tuzson Bence államtitkárt képviselőnek, szóval tulajdonképpen ők választották a sorsukat. De ettől még szomorú.