Már sokan és sokszor próbálkoztak ezzel a feladattal kezdeni valamit, de valahogy mindig beletört a bicska. Már nem mai ez a probléma, évtizedek óta húzódik, s egyre csak mélyebbre kerültünk benne. Talán már elértük a mélypontot. Hiszek benne, hogy tavalyelőtt elértük a mélypontot. Hátha történik valami, hátha végre megindul fölfelé a szekér. Reménykedem, de nem hiszek benne. A franc egye meg, mi a magyar foci baja?

I. Az oligarchák

Azt az időszakot éljük a történelemben, mikor a futballklubok is a gazdagok játékszerei lettek. PSG, Machester City, Chelsea. Csak hogy a leghíresebbek kerüljenek ide. Persze nem csak róluk van szó, de őket mindenki ismeri a pénzszórásukról. Ahogy kis hazánkban is jól ismertek a klubok a pénzszórásukról. Nem tudjuk, hogy mennyit költenek, mert teljesen átláthatatlanok, de azt tudjuk, hogy rendkívül sokba kerülnek és nagyon veszteségesek. Ezeket pedig a hazai oligarchák fizetik meg. Ezzel nem is lenne baj, hiszen láthatjuk, hogy külföldön is ezek az emberek költenek el sok-sok pénzt erre a hobbira, de azt észre kell vennünk, hogy a sikeresség tekintetében vannak különbségek. 

Miért lehet ez? Talán azért, mert egyáltalán nem érdekli őket a csapat, a siker vagy úgy egyáltalán az egész. Erre tökéletes példa talán az Origo gyűjtéséből Leisztinger Tamás esete. Nem érdekelte semmi, csak kénytelen volt választani. Ne csodálkozzunk, ha ezek után nem fog túl sokat foglalkozni a dolgokkal.

Diósgyőr

A csapat mögött 2010 augusztusa óta Leisztinger Tamás üzletember, az Arago Rt. és a Hunguest szállodalánc tulajdonosa áll. Nem különösebben mondható tudatosnak a befektetése, ő maga ezt nyilatkozta a Hír TV-nek a döntésről: "Csányi úrral volt egy beszélgetésem, és ő elég gyorsan meggyőzött arról, hogy ez jó dolog. Körülnéztünk, melyek azok a csapatok, amelyek egyáltalán tulajdonost vagy szponzort keresnek." A gazdasági sajtó akkor arról cikkezett, hogy az MSZP-közelinek tartott nagyvállalkozó Orbán Viktor nyomására fektethetett be a futballba. A kormányfő nyilatkozataiban utalt arra, hogy a gazdasági elittől várja, hogy szerepet vállaljon a magyar fociban. Leisztingerről a legutóbbi hír, hogy megszüntették a zsarolás gyanúja miatt ellene indított eljárást.

Vagy még ott lehet az MTK is, ahol Deutsch -NemFür- Tamás 2010 májusában, éppenséggel a választások után került a klubhoz. Véletlen lenne csak? 

Vagy ott van a DVSC Szima Gáborral, amelyik a játékosállomány minősége mellett is rendkívül rosszul teljesít az utóbbi években. Mégis évekkel meghosszabbították az edző szerződését. Elvárások? Ugyan...

Persze nem kizárólagos tényező az ő szerepük, nem is szabad így gondolni. Még a jelenlegi részvételükkel is lehetnének a klubok jól működőek, de ehhez más tényezőkre is szükség van.

II. A finanszírozás

Mindenki tudja, hogy még a jelenlegi helyzetük is fenntarthatatlan a kluboknak. Egy-két csapat van, amelyik valamilyen szinten pozitív mérleget tud felmutatni, de az ő nyereségük is csak abból következik, hogy a többiek eszetlenül költekeznek. Külföldre játékosokat eladni, onnan bevételt szerezni egyáltalán nem tudnak. Az az egy-kétévente előforduló kivétel pedig nincs igazán komoly hatással a pénzügyi szerkezetre, mert pillanatok alatt felélik a költségeket. Ne felejtsük el, hogy miközben mi alig tudunk valakit eladni külföldre, addig szinte az egész horvát válogatott topligákban és topklubokban futballozik, a szlovákok is folyamatosan exportálják a tehetségeiket, s világversenyeken közel vannak a mézescsuporhoz, a románok is meghatározó klubokban szerepeltetik a válogatottjaikat. 

A meccsjegyekből és az ajándéktárgyakból származó bevételeik elhanyagolhatóak, mivel az érdektelen foci kevés ember figyelmét ragadja meg. Az európai kupákból származó pénzek pedig rendkívül ritkán jutnak el a magyar klubok pénztárcájáig. Legutóbb a Videotonnak, előtte a Debrecennek sikerült a bevételeit jelentősen megemelnie ezekkel egy-egy alkalommal. De már évek óta szinte semmi. Tehát innen sem várhatunk semmi jót.

A tévéközvetítésekből van még számottevő bevétel, amelyet nem éppen piaci áron közvetítenek, de ez a legkisebb baj. Az nagyobb baj, hogy egyedül a kicsiny országunkban közvetítenek, tehát csak innen van bevétel. Ez a nem túl kiemelkedő összeg segíti még a klubokat a büdzséjük összeállításában. Ezen felül pedig tőkepótlások és tőkeemelések tartják életben a klubokat. Az állam, az önkormányzatok és a tulajdonosok. A hirdetési bevételek szintén elhanyagolhatóak. 

III. A fizetések

Miközben gyakorlatilag semmi bevételük nincs, jobbára állami pénzekből, illetve az állam által foglalkoztatott oligarchák cégeinek (nem nagyon van Magyarországon olyan milliárdos, aki önerejéből lett volna az és nem az állam "segítségével") tőkeemeléseiből finanszírozzák a működésüket, folyamatos veszteségek közepette, eközben a focisták fizetéseiről gyakorlatilag semmit sem tudni. Na jó, annyit tudunk, hogy nem kell sajnálni őket. De még az is igaz, hogy itthon nem keresnek olyan jól a focisták, mint Európa nagy részén, nyilvánvalóan.

Erre az ember ilyesmit olvas: 

"Emellett tudomásul kell venni, hogy Magyarországon is van két-három topklub, amely európai szinten fizeti a jó játékosokat, akik így nem akarnak mindenáron külföldre menni" - mondta a játékosügynök, aki az egyik magyar klubbal tapogatózó megbeszéléseket folytatott, és a nem nevesített csapat jó fizetéssel kecsegtette Dzsudzsákot.

Ezzel kapcsolatban érdekelne pár dolog. Egyrészt, a miből. Másrészt, mi alapján érdemlik meg azok a játékosok az európai bért? Majd 3 éve nem szerepelt magyar csapat Európában. És az csak egyetlen csapat, három évvel ezelőtt!!! Mi az, amire ennyi pénzt mernek kifizetni? Nem az lenne az elsődleges célja egy "vállalkozásnak", hogy nyereséges legyen? Magyarán eladja külföldre a játékosait, s ebből bevételekhez jusson, ha már 3 éve nem képes elérni semmilyen célokat? De hát ugyebár itt vissza kell csatolnunk az I. és a II. ponthoz. De hát igazából nem kell megerőltetniük magukat, mert nem várnak el tőlük ilyen balga dolgokat.

IV. MLSZ

Hiába halljuk azt, hogy mindent megtesznek a magyar foci felvirágoztatásáért, amikor nem látunk belőle semmit. Kapkodnak, össze-vissza intézkednek, hülyeségekért büntetnek, hülyeségeket várnak el, s általánosságban úgy viselkednek, mint a magyar hatóságok. A javulásra ösztönzés és segítségnyújtás helyett inkább büntetnek.

A bajnokság létszámának lecsökkentésével igazából semmi gond nincs, mert egy ilyen kis ország mégse tarthat el 20 elsőosztályú klubot, de még 16-ot sem. Nincs annyi erőforrás. Gondoljunk bele, hogy legalább egy 16 fős bajnokság esetén is nagyjából 20 nagyklubot kellene produkálni, akik az elsőosztályért harcolhatnak, s e mellé még 16-ot, akik a második ligáért. A csökkentés indokolt volt.

De ez a szervezkedés, hogy minél kevesebb meccset közvetítsenek a TV-ben, ez nem tudom kinek a fejéből pattant ki, de arra az emberre soha az életben nem kellene többet hallgatni. Egy eleve réteghez szóló műsort, melynek érdeklődőit már eddig is elég durván megviselték bizonyos intézkedések, még egy ilyennel is terhelni... Biztos nem fognak elfordulni... Most, hogy adott lenne a lehetőség minden egyes meccs közvetítésére, s még a legkisebb klubok is szem előtt lehetnének, egy ilyen lépést behozni...

S még csak most értünk el a szurkolói kártyához. Nem vitatom a létének az értelmét, mert nem hülyeség. Vannak bizonyos körök, akik többet ártanak a magyar focinak, mint használnak, s őket távol kell tartani, ez nyilvánvaló. De ahogy bevezették, az egyenesen hihetetlen. A kártya lehetett volna egy megoldás, erre csak egy probléma lett belőle. Ahelyett, hogy egy csippel adatokat lehetett volna eltárolni rajta, s igényesen kinéző, jól működő, egységes kártyarendszert hoztak volna létre, megkezdődött ennek a teljességgel összeegyeztethetetlen, elbaltázott "rendszernek" a terjesztése. Ahelyett, hogy egy központi kártyát bocsátottak volna ki, mely elektromosan tárolta volna el az adatainkat (kivéve a fényképet és talán a nevet), s melynek használata mindenhol ugyanolyan könnyű lett volna, egy egymástól teljesen különálló, technikát nem is alkalmazó valami jött létre. Ahelyett, hogy átvette volna a jegy és a fizetőeszköz szerepét, s megkönnyítette volna a meccsre járást, inkább akadályozza, s szinte felesleges. Ahelyett, hogy azzal a kártyával bármilyen meccsre be lehetne menni, 2-re van szükség. Nagyon jó kivitelezés, gratulálni tudok csak. 

Egyébként akit érdekel a bajnokság, itt és itt és itt még olvasgathat. Emellett még azt is hozzá kell tenni, hogy a teljesen ellenőrizhetetlen és inkorrekt TAO-pénzeket az ember még meg sem említette. Mindeközben habár bevétele nincs, szállodát építeni tud.

Értem, értem, ezeket a problémákat mi is látjuk, na de mi lehetne a megoldás? - kérdezi az ember. Na akkor lássuk. Ugorjunk neki.

V. Megoldás

A megoldáshoz kitartásra, akaratra, s együttműködésre van szükség. Kitartásra a szövetségtől, akaratra a kluboktól, s együttműködésre a kormánytól. A kormánynak azt kell megértenie, hogy ez a jelenlegi TAO-rendszer nem működik. Igazságtalan, ellenőrizhetetlen, rossz működésre sarkallja az egyesületeket, ezért meg kell szüntetni. Cserébe a szövetségnek kell odaadni a pénzt, amely az általa rendezett bajnokságok számára szét tudja osztani az elért helyezések alapján. Mind első- és másodosztályban, mind a kisebb ligákban emelkedő jutalmak a csapatokat a jobb gazdálkodás felé tudná tolni. Így nem kellene olyanokra költeni, amire a csapatnak vagy nincs szüksége, vagy nem tudja fenntartani.

Ha megemelkednének ezek a juttatások, sokkal tervezhetőbbé válnának a csapatoknak a költségvetései, beruházásai, fenntarthatósága. Nem kellene azzal foglalkozni, hogy most sikerült támogatást szerezni, akkor most csináljuk meg, nem akkor, amikor nekünk jó. Az így kiszámítható költségvetések kisebb veszteségekkel zárhatnának egy-egy szezont. Az elsőosztályban a pénzt a helyezés, az előző 5 év helyezése, s a tévés nézőszám alapján kellene elosztani. Így is biztosítani a kalkulálhatóságot. 

Az állami és önkormányzati tulajdonlást pedig egy felkészülési év után kitiltani az első- és másodosztályból. Aki önerőből nem tud megragadni, azt alsóbb osztályokba zárni. A profi futballban nincs helye az államnak. De az sem lenne ördögtől elrugaszkodott ötlet, ha részvénytársaságokként üzemelnének tovább, s a részvényeik egy részét bevezetnék a tőzsdére. A kluboknak is lehetne belőle egy minimális bevétele, a BUX-nak is jöt tenne, ha minél többféle részvény lenne jelen a piacon, mert a sok államosítás után már alig marad valami. Főleg ha azt látjuk, hogy mi a különbség az állami csapat és a részvénytársaságként működő csapat között. Itt elolvasható a Fradi éves beszámolójának a honlapon fent lévő változata. 35 oldal közembernek olvashatatlan és értékelhetetlen anyag, amely bizonyos pénzügyi számokat tartalmaz, miközben tele van hülyeségekkel. A klub anyagi helyzete elég nehézkesen olvasható ki belőle, mert konkrétumokat nem tartalmaz, csak gyengén kapcsolódó adatokat. Eközben egy normális, féléves beszámoló egy részvényesek által birtokolt klubnál. A "Half-yearly financial report"-ra kattintva. Ismétlem, féléves beszámoló 62 oldalon keresztül. Rendezetten, teli minden érdemleges információval.

Elérkeztünk a fizetésekhez. Mivel a klubok önerejükből képtelenek kontrollálni magukat, ezért a szövetségnek be kell avatkoznia. Először is, a klub és a játékosok közötti szerződéseknek valamilyen szinten nyilvánosságot kell biztosítani. Úgymint alapbér, bónuszok. A szurkolóknak joguk van tudni, hogy mennyit keresnek azok, akik néha alig kóborolnak a pályán, miközben ők havonta többezer forintokat hagynak ott a kluboknál, vagy akár többszáz kilométereket utaznak egy EL-selejtezőre. A nyilvánosság pedig csak az egyik része. A másik része lenne a fizetések korlátozása. Mivel egymást húzzák a klubok a fizetésekkel, s ezzel veszteségekbe kergetik egymást és önmagukat, ez a jelenlegi állapot fenntarthatatlan. Ha a szövetség megszabná, hogy mekkora lehet a maximális fizetés, akkor azon belül kellene a kluboknak költekezniük, így nem lennének elszállt összegek. Segítene abban is, hogy kevésbé legyen belterjes a magyar foci. Mivel nem lennének nagy fizetések, így kénytelenek lennének külföldre igazolni a jobb képességű játékosok. Még akkor is, ha csak az ötöde válik be külföldön, akkor is megindul szépen lassan a focink gyógyulása. Nem mellesleg ebben az esetben nem jönnének ide mindenféle külföldiek, akik nem jobbak a hazai játékosoknál, viszont többet kell nekik fizetni. Lehet, hogy rövid távon a fizetések csökkenése azt eredményezné, hogy elmennének játékosok, de mivel nagyon kevesen állnák meg a helyüket külföldön, visszatérve a fizetésük racionalizálódna. Aki pedig nagy pénzeket akarna keresni, az pedig kénytelen lenne teljesíteni. Nem lehetne eltengődni a magyar bajnokságban. Egy, maximum kettő kiemelt játékosa lehetne minden klubnak, akik kilógnak a fizetési szabályok alól, mint az MLS-ben. 

Most egy kicsit beszéljünk a bírókról. Ez kényes téma, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen látjuk, de egy dolog fontos ezzel kapcsolatban. Nagyon kevés az igazán jó minőségű spori. Az ember egyszerűen nem látja, hogy a fordulók után tényleg összeülnének és megbeszélnének bizonyos ítéleteket/nem ítéleteket. Szükség lenne rá, hogy azonosan ítéljenek meg szituációkat, mert jelenleg mindenkinek úgy tűnik, hogy fejetlenség uralkodik a bírók háza táján. A szövetségnek sokkal több figyelmet kellene erre fordítania. Találkozzanak, beszéljék meg az ítéleteket, beszéljenek meg szituációkat, mert nagyon sok múlik rajtuk. Ha legalább valami fejlődést látnánk, de nem látunk. Fordulóról fordulóra ugyanazokat a problémákat lehet felfedezni ugyanazoknál az embereknél. Szóval itt is elég nagy a probléma.

Hiába próbálkozunk már hosszú ideje a toldozgatással, egyszerűen nem működik. Ezt jól példázza, hogy már nem először csökkentjük le alacsonyra az elsőligás csapatok számát. Akkor sem működött önmagában, most sem fog. A hozzáálláson kellene változtatni, de ahhoz az itt felsorolt szempontokhoz kellene hozzányúlni. Na van bátorságotok?

Tisztelt

• Csányi Sándor
• Bánki Erik
• Dankó Béla
• Dr. Török Gábor
• Nyilasi Tibor
• Balogh Gabriella
• Berzi Sándor
• Dr. Anthony Radev
• Garancsi István

(Kép: NB1.hu)

Sajnálatos módon Tarsoly Csaba már nem tagja eme jeles grémiumnak. 

Update: Eredetileg holnapra volt időzítve a poszt, de most lett az ideje emiatt a cikk miatt. Index-fizetési sapka az oroszoknál.

Update2: Jelenleg Moldovával vagyunk egy szinten.