Az elmúlt 10 évben mindig le akarták cserélni a budapesti jegy- és bérletrendszer elemeit, megújítani az egészet, hiszen tudták jól, hogy egyáltalán nem működik, nem hatásos, nem szolgálja a célját. Mégis, azóta sem sikerült továbblépnünk. Miért? Mert egy szintén hasonlóan bonyolultan, feleslegesen komplikált rendszer bevezetését találták ki, ez pedig nem akar összeállni.

Jelen

Jelenleg megszámlálhatatlan mennyiségű különböző jegy és bérletfajta található meg a budapesti közlekedésben. Nem csak egy külföldinek, de egy magyar embernek sem könnyű ismerni mindet. (Vonaljegy, vonaljegy helyszínen váltva, gyújtójegy, metrószakaszjegy, átszállójegy, hajó vonaljegy, környéki helyközi vonaljegy, HÉV menetjegy, 24 órás jegy, 72 órás jegy, hetijegy, Budapest Kártya, havi bérlet tanulóknak, nyugdíjasoknak, kismamáknak, stb)

Képtelenség összehasonlítani és a legjobbat választani egy ekkora lehetőségekkel teli tengerben és képtelenség elmagyarázni egy külföldinek, hogy melyiket vegye meg, hacsak előtte ki nem faggatja egy kérdőívvel. Ez így semmiképpen sincs rendben. De csak nézzük meg, hogy a havi bérlet 9500 forint. A hetijegy 4950 forint. Ez az 50%-a a havinak. A napijegy 1650 forint, ami az egyharmada a hetijegynek, azaz egyhatoda a havinak. Elképesztően torzítottak. Persze valamilyen szinten ösztönözni kell az embereket a több használatra, hiszen mégiscsak egy nagyvárosról beszélünk, de azért mégsem kellene ennyire lehúzni a turistákat, ha ugyanezért a taxisokat elítéljük és büntetjük.

Egy vonaljegy ára 350 forint. Ha minden nap egyszer utazunk, akkor 10500 forint jön ki 30 nappal számolva. Persze akkor havi jegyet vennénk, de most pusztán arról van szó, hogy mennyire borzasztóan van belőve a jegyrendszer. Politikai okokból a havi bérlet árát nem lehet emelni, ezért inkább lehúzza a főváros az egyszeri utazókat és a turistákat. Elég undorító magatartás, nem? Nem azzal van baj, hogy a rövidebb ideig érvényes bérlet többe kerül, pusztán az arányok azok, amik eléggé bicskanyitogatóak. Szükség lenne valami másra mostmár.

RIGO

Az új, immár a BKK fémjelezte időszak alatt kitalált, hamarosan (ezt már nagyon sokszor hallottuk) bevezetendő új kártyarendszer. RIGO, azaz Rugalmas, Integrált, Gazdaságos, Okos. Van benne egyfajta szatirikus élc, hogy se nem rugalmas, se nem gazdaságos, se nem okos nem lesz, ahogy a mostból nézve tűnik. Ennek a fejlesztésnek már jó ideje csúszik a bevezetése, ugyanis sikerült olyannyira túlkomplikálni, hogy eddig nem tudták megbízhatóan összehangolni a rendszert. Közben újra is kellett bizonyos részét tervezni, drágult is, s egyelőre úgy néz ki, hogy 2018-ban sem biztos a bevezetése.

Az üzemelése során arról volt szó, hogy időalapú jegyek lesznek. Például 60 perces jegy a vonaljegy helyett. Elég érdekesnek hangzik, könnyen teremthet olyan helyzetet, amelyre még ők sem tudják a választ. Ha esetleg dugóba kerül a busz, vagy terelés miatt hosszabb útvonalra kerül, s emiatt lejár valakinek a jegye, akkor mi van? Mert elméletben valamilyen kárpótlás illetné a személyt, csak párszáz forintért nem nagyon fognak az emberek utánajárni a dolognak. Így viszont könnyen ellenszenvessé válhat a rendszer és maga a cég is. Márpedig tudjuk, hogy nem ritkák Budapesten a terelések és dugók, így veszélyes lehet egy ilyen x percig érvényes jegy.

Hogyan kellene?

Bárki össze tud rakni valamilyen jegyrendszert, nem nehéz, már az is jegyrendszernek számít, ha azt mondom, hogy minden utazásért újra kell fizetni. Mindenki másféleképpen ítéli meg jónak az adott rendszert, így tökéleteset alkotni szinte lehetetlenség, mert nem lehet mindenkinek megfelelni. Én a következőkben bemutatok egy lehetséges megoldást, ami szintén nem tökéletes - nem lehet -, de egyfajta új nézőpontot képvisel az ügyben. Vitaindító lesz, viszont én jelenleg úgy gondolom, hogy érdemes lenne elgondolkodni egy hasonló módszeren.

A mai rendszer alapja Budapest teljes területe és a közlekedési járművek különbözősége. Például, ha mész egy busszal 40 percet, mert valami hosszú járat, akkor az ugyanannyiba kerül, mintha otthonról elmennél a két buszmegállónyira található közértbe bevásárolni. Láthatjuk, hogy ez így nem túl jó. A RIGO bevezetése után, ha veszel mondjuk egy 60 perces jegyet, nem biztos hogy időben megjárod vele a bevásárlást. (Sorban állás, nézelődés, esetleg a zöldséges, és már mondjuk 70 perc. Nem túl gyakori, de nem is elképzelhetetlen.) 

A mai rendszerben Budapest teljes területére vesz az ember bérletet, pedig lehetséges, hogy egyes részeken még soha az életében nem járt, így nem is szükséges neki odamennie. Politikai okokból nem emelik a bérletek árát, de ez nem jelenti azt, hogy ne kerülne folyamatosan többe és többe az emberek elszállítása egyik helyről a másikra. Ez sajnálatos, de tudomásul kell venni, ahogy azt is, hogy ezt valamilyen módon ki kell fizetni. Nincs ingyenebéd, mert azt valaki kifizeti.

Európában sok helyen bevált már az a megoldás, hogy a területeket részekre osztják, s ezen részekre külön lehet megvenni a bérletet vagy jegyet. Így csak arra vásárolja meg az ember, amire tényleg szüksége van. Ezzel plusz információt szolgáltat a szolgáltatónak, s könnyen spórolhat, miközben mégis kényelmesen használhatja a járműveket. Budapesten is lehetséges lenne bevezetni egy ilyen rendszert, hiszen az emberek nagy része nem utazik Budapest minden részére, így bőven elég lenne neki csak a számára szükséges részekre megvenni a bérletet. Például egy csepeli diák jó eséllyel egyáltalán nem közlekedik Óbudán, vagy egy újpesti diák jó eséllyel nem közlekedik Csepelen.

Részekre bontva

Így Budapestet 6+1 területre lehetne felosztani:

• Észak-Buda
• Dél-Buda
• Belváros
• Észak-Pest
• Közép-Pest
• Dél-Pest
• Városhatáron túl

Ezeket a területeket úgy jelöltem ki, hogy könnyen (relatíve könnyen) megjegyezhetőek legyenek a határai. 

Észak-Buda: városhatár, Duna, Margit körút, Széll Kálmán tér, Szilágyi Erzsébet fasor, Budakeszi út, városhatár

Dél-Buda: városhatár, Budakeszi út, Szilágyi Erzsébet fasor, Széll Kálmán tér, Alkotás utca, Budaörsi út, vasúti töltés (Hamzsabégi út, Sárbogárdi út, Dombóvári út), Duna, városhatár

Belváros: Hungária körút Pesten, délen tovább a Szerémi út hídról levezető része, majd tovább a vasúti töltésen (Dombóvári út, Sárbogárdi út, Hamzsabégi út), Budaörsi út, Alkotás utca, Széll Kálmán tér, Margit körút, Margitsziget, Hungária körút 

Észak-Pest: városhatár, Duna, Hungária körút, Kerepesi út, Veres Péter út, Szabadföld út, városhatár

Közép-Pest: Hungária körút, Kerepesi út, Veres Péter út, Szabadföld út, városhatár, Üllői út, Hungária körút

Dél-Pest: városhatár, Üllői út, Hungária körút, Duna (Csepel-sziget belefoglalva), városhatár

Hogyan működne?

A határokon belül lennének érvényesek a bérletek, s azon belül szabadon lehetne utazni a járatokkal. A Belvároshoz tartozna az összes metróvonal, így aki metróval akar utazni, annak a belvárosit mindenképp meg kellene vennie. Ez azért jó, mert ha a metróvonalak külső megállóinál létesül P+R, akkor elég 1 bérletet megvenni az autóval közlekedőnek, ha a Belvárosba akar menni, így nagyobb eséllyel vált közlekedési eszközt, mintha a teljes budapesti bérletet meg kellene vennie.

A határon lévő útvonalakon, mint például a Hungária körút, mindkettő határoló bérlet érvényes lenne. Ez pusztán használhatósági szempontból fontos.

A jelenlegi Budapest így 6 területre lenne felosztva, s azok is megengedhetnék maguknak az egy-egy területre szóló bérletet, akiknek a jelenlegi ár nagyon magas. A bliccelés visszaszorításának érdekében. Alapvetően 3 jegytípusban gondolkodom. Napijegy, Havi bérlet, Éves bérlet. Az utóbbi kettőt lehetne körzetenként venni, napijegyet viszont csak Budapest teljes területére. Így ösztönözve a közlekedés használatát az autó helyett. A szakaszjegyet, vonaljegyet egyáltalán nem használnám, mivel nem tartom célravezetőnek, ahogy a 60 perces, vagy hasonló felépítésű jegyeket sem. 

Ugyanis azért választottam ezt a rendszert, hogy minél jobban háttérbe legyen szorítva az autós közlekedés, s favorizálja a tömegközlekedést. Ha vonaljegyben, meg 60 perces jegyben gondolkodunk, akkor az autósoknak azt biztosítjuk, hogy minél tovább és minél beljebb menjenek az autójukkal, míg az én javaslatom pedig pont az ellentétes irányban ösztönzi őket, hogy minél előbb rakják le az autót, mert nem tudnak úgy jegyet venni olcsón, hogy csak az utolsó méterekre kelljen átszállni. Vagy mondjuk autóval jön be a városba, de napközben elugrik valahova ügyet intézni, s lyukaszt 2 jegyet és kész is. Ehelyett az a jegy, amit megvesz, sokkal nagyobb területen érvényes, így ösztönözve arra, hogy minél hosszabban használja ezt a közlekedési módot.

Jelenleg egy felnőtt, havi bérlet 9500-10500 forint. Egy diák 3450, mesterségesen alacsonyan tartva. Egy 24 órás jegy 1650 forint, egy vonaljegy 350 forint.

Én úgy gondoltam, hogy egy zónába 2500 Ft lenne az ideális ár, de ha a 6-ból 4-et megvesz valaki, akkor mind a 6-ra érvényes lesz. Tehát 10000 Ft lenne továbbra is egy felnőtt havi bérlet, viszont lenne lehetőség kisebb részen közlekedni olcsóbban. Csak 100%-os és 50%-os árkategória lenne, az utóbbi a diákok, egyéb kedvezményezetté. Így diákoknak egy zónába 1250 Ft lenne, egész területre 5000 Ft. De ne felejtsük, hogy a diákok jó része nem mozog ekkora területen, így elég lenne neki akár 1, vagy maximum 2 zónára megvenni a havi bérletet, amivel még mindig olcsóbban jönne ki, mint a jelenlegi rendszer.

A napijegy, ami egész Budapest területére lenne érvényes, olyan 800-1000 forint körüli áron lenne reális. Nem lehúzás, olyan 3-4 utazás ára. Az autósoknak is jobban megérné és könnyebben áldoznának rá, a bliccelést is kevésbé támogatná, de ugyanakkor továbbra is inkább a havi bérlet felé terelné az embereket.

A városhatáron túli utazásra egy +1-es szabályt vezetnék be. +1 napijegyet, vagy +1 bérletet kellene venni rá.

Sok ember jobban járna egy ilyen rendszerrel, a város is nagy valószínűség szerint növelni tudná a bevételeit, a bliccelést is visszább lehetne szorítani vele, illetve a nagyobb bevétel miatt a minőség is javulhatna. Persze ez csak az én véleményem továbbra is, vitaindító poszt. Mindenki, aki végigolvasta, remélem érthető voltam, s köszönöm az idejét.