Puzsér Róbert feldobta a labdát, hogy elindulna a budapesti főpolgármesteri székért a jövőre esedékes választásokon, s azóta a sajtóban több helyen is interjút adott a témában. Ne legyünk naívak, ismerjük a politika működését. Jelenleg egy nyilvánvaló előfelmérés folyik, hogy az ötlete, témája, személye, programja mennyire hívja fel az emberek figyelmét, mennyire hozza őket lázba és mennyire mozgósítja őket a személye iránt. Ha megfelelő fogadtatásra talál, biztos vagyok benne, hogy elindul a székért, akármit is tegyen a jelenlegi ellenzék.

Nem akarok most jóslatokba vagy elemzésekbe bocsátkozni a várható politikai csatározásokról az ellenzéki oldalon, mivel Puzsér ezzel a kijelentésével elég mély kátyút hozott létre az ellenzéki úton. Nyilvánvalóan az Európai Uniós választások jelentik jelenleg a prioritást, ezért az ellenzék majd csak május környékén kezd el foglalkozni a helyhatósági választásokkal annak érdekében, hogy az EU-s választásokon ne gyengítsék a pozícióikat. Ez egy óriási hiba, de hagyjuk rájuk, erre képesek.. A lényeg, hogy mivel viszonylag megfelelő fogadtatásban részesült Puzsér és témája, így egy 70-80%-os esélyt adnék arra, hogy most már biztosan végigmegy az úton. Az egyetlen esély a visszalépésére egy széles körben elfogadható jelölt lenne, de mivel jelenleg ilyen személy nincs, előrántani a sapkából egyet pedig nem lehet, komolyan kell foglalkoznunk Puzsér Róbert főpolgármesteri céljával.

Én itt ebben a posztban magával a Sétáló Budapest elnevezésű programmal és realitásával foglalkozom ezen túl. Még annyit előre leszögeznék, hogy bár hiszek a multiverzum-elméletben, nincs olyan univerzum, amelyben én lennék a Puzsér-fanklub elnöke, enyhén fogalmazva. Mindazonáltal a Sétáló Budapest, mint program, egyáltalán nem egy eldobnivaló gondolat, ezért érdemes kettéválasztani a személyt és az általa képviselt ügyet. Itt most az ügyről lesz szó.

FONTOS: Ez csak a felvetődött téma alapján az én véleményem, semmi köze a még be sem mutatott terveknek, amik Puzsér Róbert kampányában lehetnek.

Séta indul, egy-két-há'!

A városi közlekedés mindennapjaihoz tartozik a sétálás, akárkiről is legyen szó. Séta az autóhoz, séta a bolthoz, séta a biciklihez, séta a megállóhoz, de néha lehet szó sétáról csak úgy, a séta kedvéért is. Utóbbiba tartozik bele a turizmus, a szórakozás, vagy amikor éppen olyan kedve van az embernek, hogy kikapcsolódásként sétál egyet az esti Duna-parton. A város különböző részein különböző mértékben jellemző ez a közlekedési eszköz is, hasonlóan mondjuk a biciklizéshez vagy az autózáshoz. Egy-két kivétel mindig van, de azt mondhatjuk, hogy minél közelebb van egy terület a város magjához, annál többen sétálnak azon a területen. Sőt, a belvárosban, ahol kisebb távolságokat teszünk meg, az is jellemző, hogy 1-2-3 megálló távolságát egyszerűen legyalogoljuk ahelyett, hogy odamennénk a megállóba, megvárnánk a buszt/villamost/trolit, elmennénk addig a megállóig, majd gyalog folytatnánk a célig. (Persze a külső kerületekben is előfordul, de a belső részen sokkal gyakrabban, ezért ezt emeltem ki.)

A városi élettér egyik rendkívül fontos eleme a járda és az azon közlekedő emberek. Elég csak a kisboltokra gondolni, mint gazdasági tényezőkre. Vagy beszélhetünk sétálóutcákról, sétaterekről, emlékhelyekről, turisztikai látványosságokról, sok mindenről. Legtöbbször nem is tudatosul bennünk sétálás közben, hogy közlekedünk. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy minél többen sétálnak egy adott területen/irányban, annál nagyobb helyre van szükségük, hasonlóan a többi közlekedési módhoz. Ugyanakkor az emberekben nem tudatosul az, hogy ott nekik helyre van szükségük ahhoz, hogy sétálhassanak. Ilyenkor van az, hogy óriási a forgalom, s kicsi, szűkös a járda, miközben az utca nagy részét elfoglalja az autóforgalom vagy a parkoló. Sokszor szembesülünk azzal a problémával, hogy a járdára parkoló autóktól nem férünk el egymás mellett a járdán, s akkor még csak elő sem kerültek a babakocsik vagy a kerekesszékes honfitársaink. Az autók nem csak a zöldterületeket falták fel, de a járdákat is. Az életterünket áldoztuk fel azért, hogy autóval közlekedjünk mindenhova.

Nem ez az első alkalom, hogy felmerül ennek a közlekedési koncepciónak a problematikája, csak az elmúlt 20 évben inkább egy másik dimenzióra fókuszáltak, a biciklis infrastruktúra hiányára. Ami szintén fontos és még mindig jelentős hiánnyal küzdünk ezen a téren, de most felmerült és előtérbe került a gyalogos közlekedés térhiánya és fontossága. A városi élettér, mint önálló ökoszisztéma szempontjából nagyon fontosak az autómentesített részek. Sétálóutcák, nagyobb zöldfelüttel, kellemesebb nem csak a szemnek, a tüdőnek is. (Ilyenkor fel szokták hozni azt az érvet, hogy ezáltal nagyobb dugók jönnek létre, amelyek nagyobb szennyezést idéznek elő. Igenis meg nem is. Ugyanis az autóforgalom nagyon hamar és könnyen alkalmazkodik a megváltozott környezethez. Minél több teret engedünk neki, annál nagyobb lesz és annál többet akar majd. Viszont ha elveszünk tőle, mérsékli önmagát, mivel bizonyos embereknek nem éri majd meg autóval közlekednie, s ezért átvált a BKK-járműveire.)

Az autó egy kényelmi eszköz. Nem luxus, de nem is alkotmányos jog, hogy minden úticélnál és minden lakóépületnél kell lennie parkolónak, a kettő között pedig hatsávos autópályának. 

Hol van probléma?

A belváros egyik, ha nem a legproblémásabb pontja ebből a szempontból a Deák tér és környéke. Budapest középpontja, a Fővárosi Önkormányzat közvetlen környezete (ahol érdekes módon eszméletlenül sok autó parkol, hiába, mégsem várhatjuk el tőlük, hogy utazzanak a saját "szolgáltatásukkal"), a főváros legfontosabb turisztikai központja, a város talán legsűrűbb gyalogosforgalmat generáló környéke. Egymás nyakára lépnek az emberek, de a fővárosi autópályának kell a hely...

Két tengely találkozása. A Clark ádám tértől a Lánchídon át a Deák térre, majd onnan az Andrássy úton keresztül a Kós Károly sétányra vezető szakasz, illetve a Nyugati Pályaudvar felől a Bajzsy-Zsilinszky úton elérve a Deák teret, majd a Kiskörúton folytatódó szakasz. Két, autók által igen kedveltfővárosi főútvonal, melyek tökéletesen ki vannak szolgálva tömegközlekedéssel is, nem mellesleg Budapest legfontosabb turisztikai útvonala. Éppen az imént említett okok adják meg a lehetőséget arra, hogy az autóforgalmat a lehető legnagyobb mértékben eltüntessük innen. Amúgy is inkább a dugó jellemző erre, mint a haladás, mivel az áteresztőképessége ezeknek az útvonalaknak rettentő minimális.

Változás szükséges

Amennyiben a Lánchidat lezárnánk az autók elől, Budán az Észak-Dél irányú forgalom is gyorsulhatna, mert megszűnne egy jelentős keresztforgalom. A Lánchídra tartó forgalom meg eltűnne a környék amúgy is szűkös útjairól, ezáltal rendkívül sokan nagyon jól járnának. A hídról távozó forgalom pedig nyugodt szívvel használhatja a délre és északra lévő metróvonalakat. Így a híd a BKK, a gyalogos és a kerékpáros forgalom számára nyújthatna megfelelő opciót.

Ezzel a Széchenyi-Roosevelt-Eötvös tér hármasa is mentesülne a nagy áthaladó autóforgalom alól, s igazi térként funkcionálhatna. A József Attila utca pedig átalakulhatna és a városi autópálya helyett egy félig gyalogos utca lehetne, összekötve Budát a Deák térrel. Az amúgy is erre sétáló nagy tömeg pedig végre normális helyet kaphatna magának.

A Kós Károly sétány autómentesítése sokat jelentene a Városligetnek, végre nem az M3-as bevezetőjeként funkcionálna, a két oldal lezárásával pedig az Andrássy útra elég lenne 2x1 sáv, s a város leghíresebb utcája végre igazi funkciót kapna.

A Kiskörút forgalomcsillapításának első lépése már megtörtént, ezt kellene kiterjeszteni tovább a Bajcsy-ra. A Nyugati téren lévő felúljáró elbontása úgyis napirenden van, ennek a megvalósításával végre megnyílhatna a terület a villamos előtt a Bajcsyn, ami már nagyon régóta szükséges lenne.

Ezek a lépések a Kiskörútra nehezedő nyomást is tovább csökkentenék, Pesten egy új átlós villamosvonal jönne létre, a közlekedés és a mindennapi élet is sokkal kellemesebbé válhatna.

Ez pedig kitűnő kiindulási alap lenne, amibe könnyen be lehet kötni a Szent István téren és a Bazilikán keresztül a Szabadság teret, tovább a Parlamentet, s egészen a Jászai Mari térig átjárható lenne. Erre már fel lehet építeni egy városképet, nem csak a turistáknak, hanem az ittlakóknak is. Gyalogos főút!

Nem tudom mi a konkrét terv vagy elképzelés a Sétáló Budapest program mögött, de a főváros tele van olyan utakkal, ahol teljesen feleslegesen állnak sorban az autók, mivel a szűk területek teljesen alkalmatlanok akkora forgalom átengedésére. Ezeknek a területeknek a visszaszerzése a gyalogosok és kerékpárosok számára egy teljesen új és élhető Budapestet hozhatna el, ami gazdaságilag és társadalmilag is előnyös lenne mindannyiunknak.