Az elmúlt rövid időszakban sikerült megtapasztalnom azt a híres "Magyarország fejlődik!" élményt, amire a kormány annyira büszke, ezért most megírom a tapasztalataimat róla. Figyelem! Ha külföldön élő magyar vagy, extra óvatossággal olvasd!

Első szín

Pár hete megkaptam életem első e-receptjét ilyen-olyan okok miatt. Nagyon örültem, hogy végre nem kellett betámolyognom a rendelésre, kivárni a betegek között a sort, hátha elkapok valamit, majd nagy nehezen sorra kerülve felíratni a megszokott gyógyszereket, hanem csak telefonáltunk és már meg is volt a recept. Azt mondták nagyjából 10 perc múlva már válthatom is ki akármelyik patikában. Én, tapasztalt magyarként, nem akartam ennyire elsietni a dolgot, mert hát mégis csak tudja az ember, hogy milyen országban él, az IT-val pedig híresen hadban állunk, úgyhogy adtam neki 2-3 napot.

Ennyivel később be is slattyogtam a patikába, odanyújtottam a teljesen megreformált, csudavilág új személyigazolványomat, amin mindent aktiváltattam még régebben, hiszen ha már adott a lehetőség, miért ne. Tudni kell, hogy ez az új személyigazolvány már tárolja a TAJ-adatainkat is abból a célból, hogy kiváltsuk az ezeregyéjszakakártya világát, s elég legyen 1 kártyát magunkkal cipelni. Így hát nyújtom is, mire a patikus közli, hogy hiába van a kártyán rajta a TAJ-világom minden adatának kulcsa, ahhoz, hogy én megkapjam a gyógyszereimet, kell a TAJ-kártya. Hát, mondom, köszi kurva sokra megyek a csillivilli új személyigazolvánnyal, ha továbbra is ugyanúgy kell hozzá a TAJ-kártya.

Mellékszál, éppen ebben az időben volt hasonlóan keserű szájízű tapasztalata országunk második koronázatlan királyának (az első épp hatalmon van), amit a linken lehet olvasni.

Így hát mit ad Isten, hazaténferegtem, s a TAJ-kártyám megszállott keresésébe kezdtem. Ekkor döbbentem rá, hogy nem tudom hol van. Nem vagyok rendetlen ember, eddig nagyon kevés dolgot vesztettem el az életemben, most úgy alakult, hogy ez éppen elveszett. Ennek egyik kiváltó oka, hogy a régi TAJ-kártyám mérete pont akkora, hogy nem fért bele semmilyen igazolványtartóba.

Így hát betértem az első utamba kerülő kormányhivatalba (Teve utca, rögtön a rendőrpalota mellett - nagy kék épület, rendőrségileg körülhugyozva). Odamentem, mondtam mit kérek, kitöltöttem a papírt, már csinálták. Nő odaadta a csekket, hogy ezt fizessem be. Miközben bambultam a tőlem 20 centire lévő érintős kártyaterminált, hüledezve kérdeztem, hogy hol. Hát a kettes számú ügyfélszolgálaton. Nagyon egyszerű. Kimész a kormányhivatalból, lemész a lépcsőn a földszintre, kimész az épületből, elmész az utcasarokig, befordulsz jobbra, elmész még 10 métert, s bemész az első ajtón. Odaérek, nézem a tengernyi embert, reménykedek, hogy ez csak vicc. Inkább kérdezek. Mondják, hogy ott a fizetőpénztár, jobbra, leghátul. Naná, miért is elöl lenne, alig jár oda valaki.

Odamegyek, nyújtom a csekket, nyújtom a kártyám. Hát kártyával nem lehet fizetni - fogad a hölgyike. Eszem-faszom megáll, ilyen nincs. Mondom miért. Mert ez csekk - jön a válasz. Nem vagyok vele előrébb, ez nekem is feltűnt, hogy csekk. Még mindig köpni-nyelni nem tudok, hogy 2020-ban itt tartunk. Jól van, mondom, akkor hol az automata? Hát az nincs, jön a válasz. Én csak állok ott, bambulok, hogy ez most komoly? Nem lehet kártyával fizetni, de nincs automata, hogy tudjál készpénzzel. Mint kiderült, az épület előtt van egy Hop-on, hop-offos automata (biztos olcsón vettem fel pénzt), de ugyanezt megtehettem volna, ha megkerülöm a Rendőrpalotát, s a Nyugdíjbiztosító épületéig elmegyek, mert ott van normális automata, meg posta. Tök logikus, gondoltam.

Így hát a jópénzért kivett pénzemmel kifizettem a csekket, mert az csekk, aztán visszaslattyogtam az egyes ügyfélszolgálatra, ahol megkaptam a szintén újfajta TAJ-kártyámat, szépen lelammellálva. Majd ezután konstatáltam, hogy tök faszán megújult és már zöld helyett fehér, de a mérete ugyanakkora, s még véletlenül sem fér bele továbbra sem semmilyen igazolványtartóba, mert miért is férne, hiszen az logikus lenne. Ezért fogtam és levágtam a gecibe a széleit, immár igazolványméretűre redukálva, az állam meg bekaphatja az állam.

Második szín

Gondoltam vagyok akkora mazochista, hogy kimegyek egy NBI-es meccsre, mert miért ne, jó buli. Igaz, ami igaz, szanaszét röhögöm magam minden egyes alkalommal, amikor kimegyek, hiszen a stand-uposok a kanyarban nincsenek egy-egy fordulóhoz képest. Az egyetlen probléma, hogy itt én is kicsit benne vagyok a poénban. De hát az embernek tudnia kell nevetnie önmagán.

Szóval irány a Honvéd meccs, Hungária út. Az MTK-pálya, mivel éppen kinő a földből az új Honvéd-pálya, véletlenül pont akkor, amikor a Hemingway megszabadult tőle és megvette egy tőle sokkal jobb haver, bár ez mellékszál. Szegény Hemi, megtett mindent Orbánnak, de nem értette, hogy nem kritizálhatja Csányit, így nem is kapott stadiont. Na szóval, irány az MTK-pálya. Környék tele emberekkel, kétezerkétszáz néző, soha többet nem lesz ott ennyi ember, ha elkészül a Honvéd-pálya. Szerencsétlen Tompika nem gondolt rá, hogy majd lesz ember, aki be akar jutni a stadionkájába, így elég nehézkes a jegyvásárlás.

Az utóbbi időben elég sokszor voltam ott meccsen, így volt időm tapasztalatot szerezni, hogy mikor vannak kevesebben a pénztárnál, mikor menjünk. A tapasztalat: teljesen mindegy, a meccs előtt 1 órával már akkora sor van, hogy a kocsiszínbe vezető vágányokig ér, s ez nem csillapodik később sem. Már 20 perc eltelt a meccsből, mire bejutottunk, a sor vége még mindig ugyanott állt. De ne ugorjunk ennyire előre. Miközben álltunk a sorban, láttam ahogy a pénztáros kisétál a helyecskéjéről, az egyik oldalsó kijáraton kijön, s hozza magával a kártyás terminált. Kód beüt, megy vissza. Igen, be kellett ütni a PIN-kódot, ezért tett egy kört, mivel nem lehet a pénztárnál. Emlékszem, velem is volt már ilyen.

Odakerülünk nagy nehezen, adatok beütve, fizetésre előkészülve. Mivel egy árva kanyi sincs nálam készpénz, fizetünk kártyával. Gyerek beüti a dolgokat, az elválasztó üveg belsejéhez odatartja a terminált, üvegen keresztül kártya érint, mivel 5000 Ft feletti az üveg, kéri a PIN-kódot. Gyerek megszólal: Megmondanád a PIN-kódod? Bambulunk, mi van? "- Hát az a helyzet, hogy a szekus aki itt volt, az engedett ki minket az ajtón, de már nincs itt, így nem tudunk kimenni." Szóval akkor úgy tudunk fizetni, ha elmondjuk a PIN-kódunkat neki, s majd ő bepötyögi. Aha. Nem tudtam sírjak vagy röhögjek. Meghallotta a mögöttünk álló csávó, jött a várható: "Mi van?" Rákérdez tőle a mögötte lévő, jön a várható: "Mi van?"

Az igazán kiszámítható "Te most csak szívatsz, ugye?" után mondja, hogy hát nem kell elmondanunk, majd kiad egy papírt meg egy ceruzát. Mondom magamban, hogy ez most arra számít, hogy megadom a PIN-kódomat írásban, hogy garantáltan ne kerüljön semmibe a visszaélés az adataimmal? 

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy a SZÉP-kártyá-val lehet-e fizetni...

Miután bejutottunk, gondolkodtunk, hogy a büfében vegyünk-e valamit, de mivel az összes kápénk elment a bejutásra és a legutóbbi alkalommal már kiderült, hogy a büfében egyáltalán nem lehet kártyával fizetni, így úgy döntöttünk, hogy akkor nem eszünk ott semmit.

Üdvözlet a Fidesz Magyarországán 2020-ban!