Gombóc mondja

CSOnKolták a lakhatást

2020. február 16. - gomboc r2r

Van abban valami vicces, hogy az élet mennyire megismétli önmagát. Miről lesz szó? Hitelezés, lakhatás, politika, történelem.

A mai lakhatási gondokról, lakásvásárlási nehézségekről fogunk beszélni, de ehhez vissza kell néznünk az elmúlt időszak történéseire és magyarázatot kell találnunk arra, hogy mi és miért alakult így.

Magyarországon nagyjából 2001 óta lehet lakossági devizahitelekkel találkozni, bár az elterjedésük pár évvel később indult be. Vonzó volt a széles tömegeknek, mivel olcsó pénz ígéretét nyújtotta a minimális kamattal. Mivel az átlag magyar ember buta, mint a föld (bocsánatot kérek az élelmezésünkért felelős anyaföldtől), így nem értette, hogy miért tűnik olcsónak az a hitel, illetve hogy mikor és mennyi a kamata, mennyire nehéz kalkulálni a törlesztővel. Emiatt úgy bánt vele, mint egy forinthitellel. Felvett annyit, amennyit éppen kibírt fizetni, azzal pedig nem foglalkozott, hogy nőhet a havi törlesztő éppen a deviza létéből fakadóan. Minden attól függött, hogy a forint hogy teljesített a nemzetközi színtéren.

A Fidesz akkori kormányának gazdaságpolitikájába pedig tökéletesen beleillett a hitelezés felfuttatása, mivel olcsóbb volt így mesterséges keresletet létrehozni, mintha komolyan foglalkoztak volna a gazdasági hátterével a problémáknak. Így az olcsóbb devizahitellel akarta biztosítani a piacon szereplő magánszemélyek számára a forrást a különböző beruházásaikhoz (felújítás, építkezés, autóvétel, ház- és lakásvásárlás). Ezután megindult a fellendülés a hitelezésben, jött a kormányváltás is, de ezt a gyakorlatot nem vizsgálták felül. A forint jól teljesített, így a devizahitelek törlesztője sem nagyon hágott magasabbra, egészen addig, amíg be nem ütött a Lehman Brothers és a banki bizalom megromlása miatt bedőlő nemzetközi pénzpiac.

eurhuf.jpg

Az euró árfolyam látható a 2000-es évig visszamenőleg. Jól látható a 2008-as válság idején kilövő euró, majd a forint visszaerősödése, köszönhetően többek között az IMF-től felvett hitelnek, ami egy biztos pontot jelentett a befektetőknek. Amúgy vicces nézni, hogy a borzasztónak titulált szocialista kormányzás alatt (2002-2010) egyszer volt 300 forint felett az euró, s a tényleges árfolyam nagyjából 260 forint környékén volt.

A devizahitelesek közül sokan még mindig ezzel szenvednek, miközben a politikusaink a végtörlesztéssel megmentették magukat és a haverjaikat. De megint elértünk oda, ahonnan az első Orbán-kormány idején indultunk: Eszméletlenül drága egy lakás és ha csak nincs valakinek egy másik lakása, amit áruba bocsáthat, nem tud lakást venni magának. Főleg most, hogy még a kedvezményes lakásáfát is és a lakáskasszák támogatását is megszüntették.

Manapság lakást vásárolni állami támogatás nélkül az egyszerű embereknek gyakorlatilag képtelenség. Köszönhető ez azoknak az állami intézkedéseknek, amelyek elviekben a lakásvásárlást hivatottak támogatni. A CSOK egymaga olyan káoszt okozott a lakáspiacon, hogy azt leírni rendkívül nehéz. Furcsa ezt úgy elemezni, hogy elvileg a lakáshoz jutás a fő eleme a jelenlegi kormány lakáspolitikájának. De pontosan milyen változások történtek?

Először is megjelent a piacon a CSOK, ami 10 milliós vissza nem térítendő támogatást és 10 millió forint kedvezményes kölcsönt jelent. Innen egyszerű közgazdaságtan az egész. A piacon bizonyos számú lakás van, a vevők ráfordítható pénzmennyisége ugyanakkor megnőtt. Így eltolódott az az optimális állapot, ahol meg tudnak egyezni az árban. Így mintegy 10-15 millió forinttal drágább lett minden lakás. Nem lett könnyebb lakáshoz jutni, sőt. Ezzel pont hogy sokkal nehezebb lett, de az egyszerű embernek könnyű eladni azt, hogy a kormány milyen csodálatos, hiszen támogatja a lakásszerzést. (Amúgy ugyanilyen hatást váltott ki a nagycsaládosok számára igénybevehető autóvásárlási támogatás. Hozzájuk vágtak egy csomó pénzt, miközben az eladható autók száma csak minimálisan tudott növekedni, így egyértelműen megdrágultak. A lényeg, hogy az autókereskedők jól jártak.

Ma ott tartunk, hogy egy normális méretű lakás megvásárlása annyiba kerül, mint egy kisebb méretű cég működési költsége. Ez nekünk rettentő drága, a lakhatási céllal lakást vásárlóknak rendkívül nagy költség. Mindeközben ott vannak a külföldi állampolgárok, akik könnyen tudnak befektetési céllal vásárolni itt Magyarországon lakást, mivel a megtakarításaik mennyisége alapból jelentősen több, mint a miénk, ha pedig ehhez bekalkuláljuk a forintra átváltást, gyakorlatilag mennyei, hogy mennyire könnyen jutnak hozzá. Az MNB által elszállni hagyott forintárfolyam így azt eredményezte, hogy a mocskosszocialista-korszakhoz képest másfélszer annyit ér egy külföldi pénze itthon.

Hogyan lehetne megoldani a lakhatási válságot?

Elsősorban a forintárfolyamot vissza kellene billenteni a rendes kerékvágásba annak érdekében, hogy a befektetési célú külföldi lakásvásárlók számát a minimálisra lehessen csökkenteni. Ezzel kicsit csökkenhetne a kereslet, mérséklődhetnének az árak.

Másodsorban, a CSOK-ot úgy ahogy van, azonnal meg kellene szüntetni. Senki nem mondja, hogy ne támogassuk a családokat, a gyermekek születését, de a CSOK többet árt, mint amit használ. Rengeteg egyéb módon lehetne segíteni, akár az állam által a született gyermekek nevére nyitott számlával és arra rendszeresen érkező utalással, amihez 18 éves korukban juthatnak hozzá és kizárólag lakásvásárlásra lehet fordítani, vagy egyéb támogatásokban, de a CSOk mind közül a legrosszabb döntés volt.

Ezen kívül a lakásáfa csökkentése láthatóan beindította a döglődő magyar lakáspiacot, így értelemszerűen ebbe az irányba is el lehetne menni. Amúgy is csökkenteni kellene a magyar piacot rendkívüli módon fojtogató 27%-os ÁFÁ-t, illetve egyszerűsíteni az adózási rendszert.

Aztán ott van a bérlakásépítés lehetősége, a panelprogramok folytatása, az energiakorszerűsítési és lakásfelújítási támogatások lehetősége.

Mindenképpen növelni kellene az építőipari munkások számát annak érdekében, hogy az építőipari beruházások száma növekedhessen (jelenleg az amortizációt ellensúlyozó beruházások számát sem éri el a hazai beruházások száma, miközben ha elmegyünk külföldre, mindenhol építkezéseket láthatunk...), ami a gazdaságnak is nagyon jót tenne. Ezt vagy a külföldön dolgozó magyarok hazacsábításával lehetne eléri vagy pedig itthon dolgozó külföldiek számának növelésével. Amúgy is rendkívül sok ukrán dolgozik hazai építkezéseken, még pár már olyan mindegy lenne, de sajnos a lengyel és a cseh piac sokkal jobban felszívta őket, így máshol kellene kopogtatni.

Ha ezeket megtennénk, a következő 4-5 évben normalizálódhatna a hazai lakáspiac, illetve a gazdaságnak is nagyon jót tenne.

A bejegyzés trackback címe:

https://gombocmondja.blog.hu/api/trackback/id/tr5114973162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2020.05.28. 13:01:18

A CSOK növelte a keresletet, miközben a kínálat nem nőtt. Jól gondolom?