Egyszer már írtam a témában egy bejegyzést, ami továbbra is elérhető ITT. Most nem szeretnék különösebben belemenni a dolgokba, csak pár megjegyzést szeretnék fűzni a témához.
Először is, a bejegyzést reggel 8:30-ra időzítve jelentettem meg, melyben szót ejtettem arról, hogy
A kisgyerekek pedig megmenthetnék az iskolákat a bezárásoktól a beiratkozásokkal. Nem kellene őket feltétlenül a nagyvárosokba segíteni, hanem inkább az egyre inkább elnéptelenedő falvakban juttathatnánk nekik lakásokat. Mindenki jól járna. Jó lenne nekik, mert lenne hol lakniuk, befogadhatnák őket, tudnák élni az életüket. Jó lenne a falunak, mert végre stabilizálódna a lakók száma egy időre, megmenekülhetne az iskola a bezárástól, az ABC, a kocsma, a kulturális élet is kicsit megindulna, felpöröghetnének a falvak. Az állami beilleszkedési programoknak köszönhetően kicsit több fény vetülne a falvakra, előtérbe kerülhetnének egy időre, akár versenyképes tudást is hozhatnának a falvakba. Arról nem is beszélve, hogy ha többen laknának ott, valahogy be kellene tölteni a háziorvosi ellátás lyukait, így az ott élők is jobb szolgáltatást kaphatnának.
Az esti híradóban pedig már Beer Miklós beszélt ugyanerről. Nem tudom, hogy olvasott-e, vagy magától jött az ötlet, nem is érdekel. Örülök, hogy ugyanarra jutott ő is, mint én. Ha a magyarországi keresztény egyház egyik legjózanabb, legnormálisabb gondolkodású képviselője azt az álláspontot képviseli, mint én, akkor nincs miért szégyenkeznem. Kicsit későn szántam el magam erre a bejegyzésre, de sokat segített, hogy a következő dolog kikerült.
Már az előző bejegyzésemben is megjegyeztem, hogy milyen jó gazdasági hatásai lehetnek a menekültek érkezésének, erre tessék mi történt. 500 embernek hirdettek munkalehetőséget. Ezen felül pedig a most nyíló menekülttáborok, illetve a jelenleg működő regisztrációs pontok is egyre több munkalehetőséggel kecsegtetnek. De külön tetszik Fülöp Róbert kiskunhalasi fideszes polgármester hozzáállása. Látni sem akarják a menekülteket, csak a baj van velük, undorítóak, fújj, hogy nekik ezekkel kell foglalkozniuk, miközben folyamatosan növekszik a munkalehetőségek száma nekik köszönhetően, egyre több pénz áramlik a városba, s ez egyre jobb lehetőségeket teremt a helyieknek. De hogy foglalkozni is kelljen, sőt, egyáltalán látni a menekülteket, na azt már nem. Külön buszt indítunk, hogy még annyit se lássuk őket.
Ahelyett, hogy megpróbálnának kezdeni valamit a problémával - szemetelnek -, mint például programot indítani, figyelemfelhívást eszközölni a menekültek felé, vagy megpróbálni megtalálni a közös hangot, s valamit valamiért megoldást keresni, neeeeem, inkább a szőnyeg alá söprik a problémát és a polgár- és mezőőrök azonnal a pályaudvarra terelik őket, nehogy foglalkozni kelljen velük.
A kedves polgármester úr még véletlenül sem akar problémákat megoldani, kibékíteni a feleket, netán közelebb hozni őket egymáshoz, nem, ő nem azért van ott. A pénz jó, kap ilyen-olyan plusz ellátást, a legszükségesebbet megcsinálja, de hogy tényleg dolgozzon? Na azt ne várjuk már el tőle... Plusz még a végén magára haragítaná a pártot, s azt nem akarja. A könnyű út mindig a legegyszerűbb. Nem a legjobb, de a legegyszerűbb.
Mindeközben, ha normálisan próbálnánk kezelni a helyzetet, ennél sokkal-sokkal több emberre lenne szükség. Fizető állás. Akkor talán kevesebben szorulnának rá a közmunkára. Kitörési lehetőség lehetne a városnak is. Kicsit fellendülhetne a helyi gazdaság, a helyi munkaerőpiac. De ez a nehezebb út.
