Most, hogy már elég időnk volt megtekinteni kedvenc kormányunk "válságkezelését", nyugodtan elkezdhetünk levonni konzekvenciákat, mert bőven elég alapot szolgáltattak nekünk, csak sajnos nem éppen a jobbik fajtából. Éppen ezért ebben a bejegyzésben kicsit szeretnék azzal foglalkozni, hogy mi történik itthon "járványkezelés" címszó alatt.

A jelenlegi helyzet eléggé bonyolult, ezért több dimenzióban érdemes kezelni ezt a témát. Mik ezek?

• Politikai dimenzió
• Járványügyi dimenzió
• Gazdasági dimenzió
• Társadalmi dimenzió

Társadalmi dimenzió

Mivel mind emberek vagyunk és az emberek túlélése a tét minden egyes betegség esetében, ezért ezzel indítanék. Természetesen nem akarok én sem feleslegesen nagy szavakat használni, az emberek túlélését nem úgy kell érteni, hogy "mindmeghalunk", hanem hogy a cél mindig az, hogy minél kevesebben haljanak meg, legyen akár betegség, tömegszerencsétlenség, terrorcselekmény, akármi. Tehát amikor a koronavírusról beszélgetünk most, azt láthatjuk, hogy ugyan halálosabb, mint bármilyen járvány, amihez hozzászoktunk, de nem kell aggódni az emberiség túlélése miatt. Így könnyebben tudunk koncentrálni a társadalom túlélésére. Erre a "társadalom" -ra most nem mint elvont fogalomra kell gondolni, hanem a mindennapi életünkre. Az amerikai filmekben ezt úgy szokták emlegetni, hogy "American way of life", itthon inkább mondjuk úgy, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer, amit megszoktunk, ahogy élünk.

Ebből a szempontból a vírus elég erős csapást mért ránk, mivel belekényszerített minket egy ilyen félig önkéntes karanténba, a mindennapi életünk jelentősen redukálódott a munka-internet-család háromszögére. Ilyen esetekben figyelnünk kell arra, hogy a politikai részvételünket továbbra is fenntartsuk, különben nagyon könnyen kihasználhatja a helyzetet egy kormány. Ahogy majd láthatjuk, itthon a kormányzat minden erejével ezen van, de erről később.

Olyan helyzetben vagyunk, hogy a járvány erősen visszaveti szociális életünket, az egyéb problémák kezelését (egészségügyiek, szociálisak, egyéb). Ilyenkor különösen oda kell figyelnünk egymásra. Ha azt szeretnénk, hogy a járvány után is társadalomként funkcionáljunk, sokkal nyitottabbnak kell lennünk embertársaink felé. Olvashattuk már, hogy a hajléktalanok milyen nehéz helyzetbe kerültek, hallhattuk, hogy a kórházak kiürítésével milyen sok embernek szakadt a nyakába egy csomó probléma. Próbáljunk segíteni, ahogy tudunk. Az is elég, ha ránézünk kicsit azokra az ismerőseinkre, akikről tudjuk, hogy sokkal inkább kimozdulósak, kirándulósak, sokat mozognak, extrovertáltabbak. Ők ezt a helyzetet, szintén rosszul viselik, s ez is segítség.

A kormány sajnos elég súlyosan hátba vágta a társadalmat, kitett a kórházakból olyan embereket, akiknek szüksége van a figyelemre a nap minden percében, össze-vissza beszél mindent, s mindezek után még olyan aljasságra is képes, hogy ebben a helyzetben, mikor össze kellene fogni, a széthúzást erősíti szavakkal és tettekkel is. Honfitársaim, ne hagyjátok magatokat, ne hagyjátok, hogy tönkretegyen minket ez a helyzet, mert higgyétek el, hogy szükségetek lesz még a másikra!

Járványügyi dimenzió

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk a járvány szempontjából, hogy volt időnk megfigyelni más országokban, hogy mit várhatunk a járványtól, így viszonylag megfelelő ismeretekkel rendelkeztünk arról, hogy hogyan kezeljük.

Láthattuk, hogy a sikeres járványkezelés módszerei: a távolságtartás, a minél kiterjedtebb tesztelés, a fertőzöttek és potenciálisan fertőzöttek elkülönítése, a minél jobban és gyorsabban reagáló egészségügy, pontról pontra kidolgozott helyzetkezelés, kesztyűk és maszkok használata, az intenzív osztályok terheltségének enyhítése és a várakozás.

Itthon ugyan időben bevezették a távolságtartást elősegítő intézkedéseket, mint az otthoni munka, az üzletek korlátozása, de nyugodtan leírhatjuk, hogy ennél több sikerről sajnos nem beszélhetünk. Bevezették a tájékoztatásért a mindennapos járványinfót, de amint azt láthatjuk, hogy ennek nagyjából a nullával egyenértékű hasznossága van. A kijárást és boltokat szabályozó intézkedések össze-vissza születtek, gyakran teljesen érthetetlen módokon, mint például, hogy most éppen mi lehet nyitva, mikor és meddig. Miközben annak kellett volna a célnak lennie, hogy lehetőleg minél kevesebb ember menjen el otthonról, a kormány támogatta a túrázást, a parkba járást, a körmöshöz járást... mikor pont az lett volna a lényeg, hogy mindenki üljön a seggén. Katasztrófa. Ezután semmilyen más indokból, pusztán politikai indíttatásból az ország egész területén ingyenessé tették a parkolást, aminek hatására ismét csak elszabadultak az emberek és a városokból elkezdtek a kirándulóhelyekre áramolni, illetve az elővárosokból egyre nagyobb tömegek mentek be a városba. Ez pont megfelelő arra, hogy egy járvány minél könnyebben terjedhessen, holott a cél pont az lett volna, hogy megakadályozzuk ezt...

Aztán még nem is beszéltünk a járványkezelés egészségügyet érintő vonatkozásáról. Nem voltak kidolgozott módszerek, eljárások, hogy hogyan kerüljenek be az ellátórendszerbe a fertőzöttek. A háziorvosok és a rendelőik igazi gócpontként működhettek, hiszen sokan másként nem tudtak bekerülni. Ráadásul a háziorvosok semmilyen segítsétek nem kaptak a vírus elleni védekezéshez, holott pont ők azok, akiknél folyamatosan jelen vannak a betegek. De nem csak a háziorvosok, a kórházak sem kaptak semmilyen segítséget ahhoz, hogy fel tudjanak készülni. Mire elkezdte a kormány ellátni a szolgáltatókat, addigra már javában tombolt a vírus az országban.

A járványügyi eljárások egyszerűen vagy nem álltak készen vagy nem voltak bevezetve. Akármelyik is igaz, bődületes hozzá nem értésről ad számot. A jelenleg folyó kórházi ágyfelszabadításokról pedig ne is beszéljünk, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy mindenféle logikát és racionális magyarázatot mellőz. Hacsak nem költségcsökkentési megfontolásból, de az undorító lenne.

Azt már megmutatták nekünk a jól működő országok, hogy a járványt igenis meg lehet fogni, vissza lehet szorítani, pusztán arra kell odafigyelni, hogy minél több tesztet elvégezzünk. De tényleg. Nem lehet kihangsúlyozni, hogy milyen sokat kell tesztelni, ugyanis nem elég valakit egyszer letesztelni, 2-3 teszt is szükséges lehet csupán annak a megállapításához, hogy nem kapta el. Amennyiben pedig valaki már kifelé jön belőle, 4-5, de akár több tesztet is elvégezhetnek, mire bizonyossággal megállapítható a gyógyult állapot. Amint látjuk, ez 6-8 tesztet jelent egyetlen embernél, márpedig ezek nincsenek ingyen. Pénzügyileg ez igen megterhelő tud lenni, viszont bizonyítottan hatásos és korlátozható vele a vírus terjedése. Láthatjuk, hogy mind Németországban, mind Dél-Koreában sikeresen vették fel a harcot a vírus ellen ezzel a módszerrel. Németország mindezt úgy éri el, hogy olyan gócpontok, mint Franciaország, Svájc, Olaszország is nagyon közeli kapcsolatban áll velük.

Itthon mindezek ellenére egyszerűen nem foglalkoztak a teszteléssel. Ha esetleg valakit le is teszteltek, a vele egy háztartásban tartózkodókat egyáltalán nem, vagy ha az első teszt negatív lett, pedig tüneteket produkált, második tesztet is csak nagy nehezen végeztek. Ezek ordítóan nagy szakmai hibák. Egyszerűen felfoghatatlan. Ahogy az idősotthonok kezelése is. Egyszerűen nem foglalkoztak velük, amíg ki nem tört a járvány ezekben a zárt közösségekben, holott egyértelműen a legérintettebb és legveszélyeztetettebb csoport.

Politikai dimenzió

Beérett Orbán 30 évvel ezelőtti célja. Totális hatalom. Az már az első Fidesz-kormány regnálásakor nyilvánvalóvá vált minden gondolkodó embernek, hogy Orbán bármire képes a hatalomért, de azt hiszem kevesen gondolták volna, hogy pont egy ilyen helyzetben sikerül bevezetnie a totális irányítást (magyarán szólva, diktatúrát). Semmilyen ellensúly nem maradt, ami meg tudná fékezni a kormányt, akármit megtehetnek és bele is kezdtek, de menjünk vissza az elejére.

Az egész onnan indult, hogy a kormány ragaszkodott hozzá, hogy vezessék be a különleges jogrendet, melynek köszönhetően rendeletekkel irányíthatják az országot és még a Parlament sem szólhat bele a döntésekbe. Ez a jogrend pusztán úgy érhet véget, amennyiben a kormány önként visszaadja a hatalmat. A törvény úgy lett megfogalmazva, hogy a Parlament sem vethet véget a különleges jogrendnek, vagy magától lejár (ami egy korlátozott idejű kinevezés esetén lehetett volna), vagy a kormány adja vissza magától. Ilyent demokratikus államokban nem látni.

(FIgyelem! A lényeg két dolgon van. Egyrészt azon, hogy határozott vagy határozatlan időre szól-e a kinevezés, illetve hogy ki vethet véget neki. Ha korlátozott időre szól, például 10 nap, nem gond, mert a tizenegyedik napon úgyis érvényüket vesztik a határozatok. Ha pedig például úgy van megfogalmazva a törvény, hogy a Parlament akármikor véget vethet a különleges jogrendnek, ismét csak van beépített korlát. Magyarországon jelenleg egyik sincs. A kormány korlátlan hatalommal rendelkezik, csak önmaga szabályozhatja önmagát. Mintha egy gyereknek azt mondanád, hogy tessék, itt a kulcs a csokoládégyárhoz, amíg egyedül leszel, ne egyél sokat!)

Amint azt láthatjuk, a vírus elleni védekezésben semmi szükség nem volt erre a különleges jogrendre, hiszen nem hoztak olyan, a járványhoz köthető intézkedést, amit ne lehetett volna rendes körülmények között is meghozni. Viszont nagyon könnyűvé tette a visszaélést a szituációval, mint ahogy azt bemutatták. A költségvetési év felét fogjuk elérni és az önkormányzatok nagy része a csőd szélén táncol. 10 év alatt teljesen bedöntötte a Fidesz az önkormányzati rendszert és az önkormányzatokat. Pedig a '90-es években mekkora hívei voltak a minél szélesebb önkormányzati jogköröknek! Jah kérem, akkor éppen azzal lehetett politikát csinálni...

Orbán Viktor maga ismerte be, hogy azért nem vezették be a kötelező maszkhasználatot, mert egyszerűen nem volt elég maszk. Mint utólag láthatjuk, nem csak az átlagembereknek, de az egészségügynek sem...

Gazdasági dimenzió

Valami hihetetlen jól sikerült leutánozni a politikai országrombolást a gazdaságival. Nem is leutánozni, összehangolni. A gazdasági visszaesés a kijárási és gyülekezési korlátozásokkal együttjárnak, ez természetes folyamat. Ugyanakkor a nyugati országokban (olasz, spanyol, francia, német) a karantén bevezetésének a lényege az volt, hogy az elszabaduló fertőzés terjedését megállítsa és kordában tartsa, ezzel tehermentesítve az akkor már fuldokló egészségügyet. Természetesen ilyenkor be kell vállalni, hogy lesznek gazdasági károk, de az emberélet fontosabb, ezért bevezették a karantént és folyamatosan monitorozták a vírus terjedését, miközben megpróbáltak minél kiterjedtebb gazdasági segítséget nyújtani a piacoknak (ez is a németeknél működik a leginkább). 

Viszont itthon még csak akkor kezdett megjelenni a vírus, mikor a karantént bevezették. Így lassították ugyan a vírus terjedését, de mivel nagyon korán vezették be, ezért várható volt, hogy sokkal komolyabb gazdasági hatása is lesz. Na most, mivel ezt a vírust nem lehet igazából gyógyítani, csak segíteni a szervezetet harcolni ellene, ezért nem lehet megmondani, hogy mi a jobb megoldás. Hamar lezárni hosszú időre vagy később de kisebb gazdasági hatással. Az viszont biztos, hogy a karantén nem segíti a vírus legyőzését, s arra sem jó, hogy addig üljünk otthon, ameddig meg nem találják a védekezés módját, mivel ez akármeddig is tarthat és az sem biztos, hogy sikerül. Így meg kell értenünk, hogy a karantén egy tüneti kezelés, a sokat hangoztatott görbének az ellaposítására való. NEM a vírus legyőzésére. Így, hogy ha valami folytán itthon a május 4-e utáni újrainduláskor robban be a járvány, újra be kell majd vezetni. Viszont ebben az értelmében a mostani lezárásnak járványkezelési értelme semmi nem volt. Ahhoz ugyanis zsúfolt kórházaknak kellett volna lenniük, illetve masszív és széleskörű tesztelésnek. Na ezek közül egyik sem volt. Így tehát láthatjuk, hogy igazi értelme ennek a lezárásnak nem volt, viszont sikeresen szétverte az amúgy is rendkívül ingatag magyar gazdaságot. És nem tudhatjuk, hogy nem lesz szükség egy másik, valódi lezárásra, ha esetleg elkezdene tombolni a járvány!

Ez a lezárás pedig elhozta a "munkaalapú-társadalom" totális csődjét. Mivel itthon a cégek semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek, azonnal megszűntek munkahelyek. Mivel itthon rendkívül sokan nem rendelkeznek 2-3 hónapnyi megtakarítással, azonnal veszélybe kerültek háztartások. Nyugaton, ahol sokaknak vannak megtakarításaik, illetve a cégek is sokkalta jobb helyzetben vannak (most ne olyan felkapott cégekre gondoljunk, mint a futballklubok vagy a légitársaságok, ezek kivételek az óriási eszközérték megtévesztő hatása, illetve a fenntartandó drága eszközök miatt), ott komparatíve kisebb segítségre, kisebb beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor itthon rendkívül nagy léptékű és sokba kerülő beavatkozásokra lenne szükség ahhoz, hogy a gazdaságot viszonylag gyorsan talpra lehessen állítani.

Amint láthatjuk és hallhatjuk, a kormány által bejelentett gazdasági csomag semmit sem ér és ezt ők maguk is tudják nagyon jól, hiszen össze-vissza beszéltek róla az elmúlt hetekben. Ez pedig valószínűleg egy ideig így is marad, ugyanis felfoghatatlan gazdasági pusztítást hozott el ez az időszak, amiből talán csak a Jóisten tudja, hogy fogunk kikecmeregni. Az egyetlen örömünk az egészben az lehet, hogy a velünk legszorosabb kapcsolatban lévő német piac valószínűleg hamar és könnyen fog kikecmeregni a válságból és ha van egy kis szerencsénk, pozitívan befolyásolja majd az itthoni állapotokat. Viszont a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások óriási pofont kaptak a "járványkezelés" miatt és nem valószínű, hogy talpra tudnak majd állni. Mindezt úgy, hogy széles körben ismert a hazai kkv-k borzasztó lemaradottsága és versenyképtelensége. Valószínűleg továbbra is az EU-s pályázatokon fognak lógni, ha életben akarnak maradni, márpedig ez nem túl egészséges.

A hazai piac az elmúlt években teljesen átalakult és államközpontú lett. Ezen a járvány csak ronthatott. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen károkat szenvedhetett az ország, de az biztos, hogy míg a német gazdaság akár már jövőre is jól teljesíthet, a magyar még évekig szívhatja a fogát emiatt a lezárás miatt és reménykedjünk, hogy nem kerül sor egy másikra. Ehhez pedig tegyük hozzá, hogy az Önkormányzatok gazdasági állapotáról még nem is beszéltünk igazán ...

Ide vezet az, ha egy kormányzó párt csak olyan döntéseket hajlandó meghozni, amit nagyon sok embernek nagyon könnyen be lehet magyarázni és el lehet fogadtatni... A politika nem egyszeregy, ha valami egyszerű tűnik, akkor biztos van valami mögötte, amiről nem esett szó. Az biztos, hogy a Fidesz-kormány elmúlt 10 évét a legnagyobb károkozó időszakok között fogják emlegetni egy 100 éves időtávon. Társadalmilag, gazdaságilag és politikailag tönkretenni egy országot keveseknek sikerül, ha másért nem, Orbán király ezzel bekerül a történelemkönyvekbe.