Megtekintettem (ismét) egy magyar bajnoki mérkőzést (szeretem kitenni magam ennek a kínzásnak, hogy felkészüljek a legrosszabbra), amely egyébként a Ferencváros - Debrecen találkozó volt szombaton. Maga a meccs nem lett volna rossz, sőt, így is élvezhető volt, de már megint sikerült felhúznom magam a bíró ténykedésén.
Hosszú idő után visszatért a Fradi-tábor a stadionba, hogy milyen körülmények tartoznak ehhez, hagyjuk, az egy külön téma. A meccsre többnyira a jó hangulat volt jellemző, egésszé bírtak magukkal a szurkolók, a focisták által mutatott játék is kitűnő volt a hazai viszonyokhoz képest. A meccsel magával nem kívánok foglalkozni, csupán egy dologgal. A bíróval és a ténykedésével. Tökéletesen példázza a mai magyar futball helyzetét az, hogy Andó-Szabó Sándor, aki ezt a meccset is fújta, még mindíg bajnoki mérkőzést vezethet, sőt, egy rangadónak nevezhető találkozót kap. Bár igaz, hogy ez nem ma kezdődött, hiszen a bíróküldés már a szocializmus idején is teljesen szakmai alapokon kívül működött. Sajnos azóta sem változott semmi és ez a mai napig érezteti a hatását a honi futballon.
A debreceni klub az elmút évek rossz igazolásai után úgy döntött, hogy a már jól bevált és sikeres korábbi edzőt alkalmazzák, Herczeg Andrást, aki addig az utánpótlásképzésért volt felelős a klubnál. Nyilván emiatt a rálátás miatt is bátrabban nyúl a fiatalokhoz, ami azt eredményezi, hogy a jelenlegi DVSC nagyrészt az általuk kinevelt fiatal játékosokra épít. Ezzel szemben a Ferencváros erősen épít a külföldről hazatérő idősebb, magyar játékosokra, melyekhez jó pénzért igazolnak külföldieket, köszönhetően a jelentős állami támogatásnak (ami minden hazai klubnál jelen van, de ezt a Fradi esetében azért kell kiemelni, mert jelentősen többet kapnak a többi klubnál).
Most pedig beszéljünk Andó-Szabó Sándor teljesítményéről. Röviden megfogalmazva, egy randomszám-generátor jobb átlagot tudna felmutatni, mint az említett játékvezető. A félreértések elkerülése végett, nem arról van szó, hogy egyoldalúan hibázott volna valamelyik csapat javára, hanem eléggé megkérdőjelezhető ítéleteket hozott folyamatosan. Csak példaként említve az alábbiakat: Az első félidőben legalább 4 olyan Fradi játékos által elkövetett belépő volt, ami simán sárga lapot vonhatott volna maga után, ehhez képest a 71. percig kellett várni az első hazai sárgára. Miközben a Debrecen csatárát, Mengolót számtalan alkalommal rúgták fel, a bíró egyszer sem ítélt a javára szabadrúgást. A másik oldalt tekintve pedig ott van Tőzsér nyújtott lábas belépője, amelynél a minimum lett volna a sárga, de egy szőrösszívű játékvezető akár még pirossal is jutalmazta volna, miközben semmit nem kapott érte. Ezután Bőle kapott sárga lapot műesésért, amikor nyilvánvalóan látható volt, hogy a játékosok érintkeztek. Lassítás nélkül nem lehetett megmondani, hogy ki volt a hibás, ezen sokáig el lehetne vitatkozni, hogy a védő volt-e szabálytalan, vagy Bőle lépett rá a védő lábára, de egy dolog biztos, hogy nem volt műesés. Ezek csak kiemelt esetek, amelyek pusztán a konkrétumok miatt kerültek beleírásra, illetve elkerülve azt a vádat, hogy egyoldali ítéleteket kérek számon.
Ne felejtsük el azt sem, hogy Andó-Szabó Sándor volt a játékvezetője annak a mérkőzésnek is, amin 2014-ben a Debrecen otthon kikapott a Honvédtól az utolsó fordulóban. A meccsnek önmagában nem volt szerepe, mivel a Debrecen így is bajnok lett, számukra már tét nélküli meccs volt, de olyan szégyenteljes teljesítményt nyújtott a bírói csapat, hogy szerintem soha nem fogják elfelejteni azok az emberek, akik ezt a meccset látták. Valószínűleg pusztán azért nem lett akkora sajtóvisszhagja, mivel a Debrecen enélkül is bajnok lett.
Itt megtalálható annak a meccsnek az összefoglalója, de érdemes megnézni a teljes meccset:
Ezek után a botrányos mérkőzések után még mindig teljes nyugalommal vezethet meccseket a játékvezető. Miért? Mert ilyen a honi futballközeg. Nincs semmilyen következménye a ténykedésüknek, kritika egyetlen helyen létezhet, a lelátón. Elég, ha csak eszünkbe jutnak azok a pillanatok, amikor valaki kritikát mert megfogalmazni. Ha egy edző a játékvezető teljesítményét meg meri kérdőjelezni, azonnal eltiltják, fellebbezés annál a szervezetnél tehető, amelyik közvetlenül a bíróküldésért is felelős, s ebből egyértelmű, hogy védi a mundér becsületét. Az MLSZ Jétékvezetői Bizottságának elnöke az a Berzi Sándor, akiről az Index közölt egy érdekes írást, mellette pedig tagja az a Puhl Sándor, aki szintén nem elhanyagolható hibákat követett el karrierje során, mostanság pedig abból él, hogy minden egyes alkalommal védi a bírói mundért, mint "szakértő".
Az állami pénzből élő szövetség által rendezett meccseken állam által finanszírozott klubok játszanak, a szövetség által küldött és ellenőrzött játékvezetővel, miközben az egészet az állam által finanszírozott állami tévécsatorna közvetíti, így kizárva még a kommentátor véleményét és kritikáját is a láncból, majd tudósít róla az állami pénzből megvett Nemzeti Sport szigorúan az államnak megfelelő véleményekkel. Kritika esetén: edző eltiltva, tulajdonos büntetve, klub büntetve, játékos eltiltva, kommentátor kirúgva, újságíró elbocsátva. Mások véleménye meg számukra annyira nem számít, hogy el sem ér hozzájuk.
Így tehát a bírók munkájukat teljes nyilvánosság előtt végzik, mindenféle felelősségre vonás és következmény nélkül, így kizárva minden motivációt arra, hogy a lehető legjobbját nyújtsa, vagy megpróbáljon fejlődni. Ugyanaz az eset, mint a focisták esetében, csupán annyira biztos térben léteznek, hogy még a média figyelmét is elkerülik legtöbbször. Miközben pedig több száz ember egész éves munkájáról dönthetnek pillanatok alatt. Mindezt a magyar foci mocska által takarva. Ezért is tart ott a magyar foci, ahol, ezért sem képes előrébb jutni, ez is ugyanúgy hozzájárul a mocsokban való dagonyászáshoz, ami úgy látszik, megfelel az ebben résztvevőknek. Kívülről változtatni rajta pedig lehetetlen. Amint ezeket a problémákat belül is észreveszik, lehetősége lesz a honi focinak kivergődnie ebből a fertőből, amiben jelenleg van.
