Tarlós István bejelentette, hogy nem tudja kikerülni a dugódíj bevezetését, így hamarosan várható. (Ha vicclap lennénk, mondhatnánk úgy is, hogy kufircadó.) Mivel nem olyan régen fizetőssé tették a fővárosba bevezető utakat és az M0-ás bizonyos részeit is, a dugódíj bejelentése most eléggé érthetetlen. Ha megkerülöd a várost, fizess, ha bemész a városba, fizess. Teljesen értelmetlen. Igaz ez már felmerült akkor, mikor kiterjesztették az adót az M0-ra, de tudjuk jól, hogy már akkor sem érdekelt a kormányból senkit.

A dugódíjnak az a célja, hogy a város egyes részeit forgalomcsillapítsa azzal, hogy plusz összeget kell fizetni, ha arra megy valaki. Ezt behajtásonként szokták szedni, hogy minél hatásosabb legyen. Ehhez képest nálunk éves matrica lesz, ami arra ösztönöz, hogy minél jobban használd ki, ha már kifizetted. Teljesen értelmetlen, sőt, gyakorlatilag szembemegy a dugódíjjal, s éppen az autóhasználatra ösztönöz. Ráadásul még az sem tűnik biztosnak, hogy csak a város egy részére terjesztenék csak ki a területét. Így pedig rá lehet fogni a 4-es metróra és Demszkyre az ügyet, tehát enyhe politikai veszteséggel ki tud belőle jönni a városvezetés.

(Forrás: blikk.hu)

Mindenki a migránshelyzettel van elfoglalva, a hírek is leginkább erről szólnak, miközben olyan fontos dolgok fölött siklunk el, amikkel azért nem ártana foglalkozni. Tarlós István szeptember 18-án nyilatkozott, melyben felszólította a kormányt, hogy kezdjenek valamit a BKV/BKK-val, mert a Főváros önerejéből nem tudja megoldani a jelen finanszírozási elosztás mellett. Kifejtette, hogy vagy járuljanak hozzá a közigazgatási határon átnyúló járatok üzemeltetéséhez, vagy vegyék át őket. Tehát ismét ott tartunk, ahol 10 évente szokott egyet körözni a Főváros. A HÉV-ek fenntartása, átpasszolása a MÁV-nak. Sokszor sok helyen elmondták, hogy ez miért nem jó ötlet, én most nem írom le megint. Aki úgy érzi, hogy feltétlenül el akarja olvasni, a Google-ban pár perc alatt biztosan talál magának olvasnivalót. 

(Forrás: Wikipedia)

Azok után, hogy olyan mostohán bántak a BKV-val, 2009-ben Bajnai Gordon úgy döntött, hogy kiszámítható, világos pályára állítja a BKV költségvetését (is). A Főváros és a kormány megállapodott, s aláírt egy hosszútávú finanszírozási szerződést, mely úgy nézett ki, végre megoldja a BKV problémáit. Abban az évben meg is kapták a megemelt támogatást, majd 2010-ben rögtön a kormányváltás után a Fidesz vezette új kormány bejelentette, hogy nem érzik rájuk vonatkozónak a szerződést (ahogy szokták), s így megint csökkent a finanszírozás, ráadásul ad hoc jellegűvé vált. Ennek persze politikailag meg van az értelme, mert így a fővárosi vezetést rövid pórázon lehet tartani, s könnyű irányítani, de ez a Főváros cégeinek és lakóinak szempontjából semennyire sem jó. (Kormánypárttól függetlenül, pusztán gazdasági oldalról nézve a dolgokat.)

Miközben folyamatosan csökkentették az állami hozzájárulást az utóbbi években, Tarlós Istvánnak teljes kanosszát kellett járnia ahhoz, hogy a 3-as metróra valamennyi pénzt össze tudjon kalapozni. Már 5 éve folyamatosan ez ment. 2014-ben a főpolgármester úr azt nyilatkozta, hogy kész leállítani a 3-as metrót, ha nem kap forrást és balesetveszélyessé válik a metró használata. Szerencsére nem vált életveszélyessé, de a város gazdálkodása egyre életveszélyesebbé válik, miközben nem látszik, hogy Tarlós úrnak sikerülne bármilyen nyomást is tennie a kormányra. Eközben fel sem merül, hogy esetleg sztrájkot kellene hirdetni, hogy forrást kapjon a Főváros a közlekedésének lebonyolítására. Évekig húzódott a metró finanszírozásának az ügye, de üres fenyegetésen túl semmi nem történt. A főpolgármester teljesen elhasználta a fenyegetéseit, s egyre kevésbé fogják meghallgatni, mivel tenni nem tesz semmit, csak beszél.

Három hónapon belül már másodszor fordul Orbán Viktor miniszterelnökhöz a főpolgármester a BKV finanszírozása ügyében – a jelek szerint júniusi levelét nem követték érdemi lépések a kabinet részéről.

Forrás: Origo.hu

Mivel a Főváros önerejéből nem tudja fenntartani a közlekedést, ezért kénytelen az államtól pénzt szerezni rá, viszont az állam egyre kevesebbet hajlandó fizetni, mivel nem kérnek eléggé. Vagy legalábbis eléggé jól. Pedig most aztán szükség van a pénzre. Fel kell újítani a 3-as metrót, legalább részlegesen a mozgáskorlátozottak számára is elérhetővé kell tenni, s a felújítás után a fenntartása sem lesz olcsó. De mire azzal végeznek, már a HÉV-ek ügye megint rá fog égni a Fővárosra, aztán a villamosok, s addigra megint visszaérünk a buszokhoz. Nincs megállás. A BKK/BKV-nak pénz kell. Ennél sokkal több. Valahogy el kellene tudni érnie ezt a főpolgármesternek.

Végre rendbe kellene rakni a közlekedés támogatását, mert így nem hogy a fejlesztésekhez, de egyáltalán a normális napi működéshez is az állam segítsége kell. Nem lehet úgy egy céget üzemeltetni, hogy nem tudom mire van pénz, mibe lehet belevágni, mit lehet fejleszteni. Hiába a sok terv, hiába bármilyen logikus gondolkodás, ha végül úgyis az egyik kormánytag dönti el, hogy mire kap pénzt a város. 

Is-is-is.

2011-ben az arab-tavasz indulásával kezdődött minden. Tudom, hogy sokan szeretnek arról beszélni, hogy kinek hibája, s hogy ezért az ő felelőssége, de azt kell mondanom, hogy az ilyen gondolkodásmód soha nem vezetett semmilyen megoldáshoz, maximum a problémák áttolásához. Ez az arab-tavasz volt az, ami elindította a menekülthullámokat, amik jelenleg destabilizálják Európát. Nem úgy, ahogy egyes emberek gondolják, sokkal inkább a színfalak mögött, a diplomácia világában. Láthatjuk kis hazánk környékén, de láthatjuk akár a lengyel-német véleménykülönbségek által is. 

Az események odáig fajultak, hogy két Európai Uniós tagállam között nem hogy visszaállítják a határellenőrzéseket bizonyos helyeken, de akár falakat (kerítéseket) is emelünk. A diplomácia és a kormányok közötti kapcsolatok nagyon mélyre kerültek, a széthúzás nagyobb, mint bármikor. Pont egy olyan időszakban, mikor az oroszok egyre inkább aktivizálják magukat. A magyar kormány kijelentette, hogy az Európai Unió teljes működésképtelenségének a bizonyítékai a migránsok miatt kialakult problémák, cserében semmiben sem hajlandó támogatni őket, vagy egyetérteni. Eközben pedig kitűnően bebizonyítják, hogy egy ország egyedül nem képes megbirkózni ilyen nagy eseményekkel, hanem teljes Európai Uniós szerepvállalásra van szükség. Tehát még inkább központosítani kellene, de ez nem tetszik bizonyos embereknek, s ahelyett, hogy ezt kimondanák, mindenféle idióta helyzetbe sodorják Európát. Mert az biztos, hogy ez nem megoldás:

(Forrás: 444.hu)

Nehéz elkezdeni egy ilyen posztot, mert olyan sok helyről lehetne közelíteni a cél felé, hogy szinte lehetetlenség kiválasztani az utat. Leginkább úgy lehet megértetni, ha az elején időben kis ugrással visszafelé haladunk. Nehéz értékelni igazából objektívan értékelni a munkáját több szempontból is. Most itt csak annyit szögeznék le, hogy legfőképpen azért, mert csak két főpolgármestere volt eddig Budapestnek a rendszerváltás óta. Demszky Gábor 1990 és 2010 között, illetve Tarlós István 2010 óta. Mivel Demszky Gábor jóval hosszabb ideig volt a város élén, igazságtalan lenne centiről centire összehasonlítani a tevékenységüket. Ezért nem is fogom ezt megtenni. Viszont, mivel Tarlós úrral kapcsolatos híreknél gyakran felmerül Demszky Gábor. mint viszonyítási alap, így kénytelen leszek valamilyen szinten megállapításokat tenni a regnálásukkal kapcsolatban. Ez elkerülhetetlen.

Már nem. (Forrás: cink.hu)

Akárhányszor felmerül Demszky Gábor neve, valamilyen formában elhangzik az, hogy "Tarlós 4 év alatt többet csinált, mint ő", vagy "Tarlós ezerszer hasznosabb, jobb főpolgi", vagy hogy "Demszky 20 év alatt nem csinált semmit sem". Nem akarok állást foglalni a vitában, nem tudom, s nem is akarom sugallni senkinek sem, hogy melyikük a jobb, hozzáértőbb, megfelelőbb ember a posztra, de azért a fair küzdelem jár mindenkinek, így ebben fogok most szerepet vállalni. Mivel szépen lassan felnőtt már egy olyan generáció, akik nem voltak még tudatuknál a '90-es években, vagy éppenséggel a 2008-körüli időszakra értek meg, s ezért csak arra emlékeznek Demszky neve hallatán, ezért valakinek kötelessége kicsit megbolygatni a  múltat, s felszínre hozni emlékeket, illetve új információkkal látni el az embereket. Úgy tűnik, hogy ez a valaki én leszek.

A 3-as metróvonal kocsijainak kétes hírű felújítási szerződése után lassan elkészül majd a vonal felújításának tervezete, s elkezdhetnek majd foglalkozni az állomások és a többi szükséges rész felújításával. Nekikezdeni a munkának nem a közeljövőben fognak, mivel még előtte a pályáztatást is le kell bonyolítani, s ilyen nagy építkezésekre fel is kell készülni. De ha neki is kezdenének már jövőre - amit erősen kétlek, talán majd 2016-ban...-, akkor is évente 5 állomásnál többet lezárni nem nagyon lehet majd, ezzel pedig minimum 4 évbe telhet a teljes felújítás. Így pedig leghamarabb 2019-re készülhetnének el vele, de a 2020 sem valószínűtlen. 

A felújítás alatt pedig nem hiszem, hogy nekiállnának bármilyen hosszabbításnak, mert egyrészt az is elég nagy összegbe kerülne, másrészt pedig közlekedésileg jelentős beavatkozásoknak kellene hozzá megtörténnie. Szóval 2020-ig bőven van időnk eldönteni, hogy akarjuk-e hosszabbítani a metrót. Addig még lesznek egyszer választások is, s tudjuk, hogy azért ilyenkor elhangzik pár ígéret a szájakból. 

Lényeg a lényeg, a káposztásmegyeri hosszabbításhoz csak akaratra és pénzre van szükség, a tervek ismertek. Már 25 éve várja, hogy megépüljön. Nem is ezzel szeretnék foglalkozni, hanem éppen a másik oldallal. A déli végének a hosszabbításával. Eredetileg, a vonal építésekor úgy tervezték, hogy a Határ útnál kiágazva folytatódna a metró az Üllői út alatt, ezt pedig elő is készítették a megállóban. Most nekünk azt kell megvizsgálnunk, hogy így akarjuk-e még? Többek között ezt is. De nézzük, hogy miket kell még figyelembe vennünk?

• Határ úttól vagy Kőbánya-Kispesttől folytatódjon-e a vonal?
• Továbbra is metróként funkcionáljon, vagy Ferihegyre menjen gyorsvasútként?
• Ferihegyre menjen vagy máshol legyen a végállomása?

(Forrás: 168óra.hu)

Az előző részekben írtam a ligetesítésről, a vasúti infrastruktúra áthelyezéséről, a Vasúttörténeti Parkról és elképzelt jövőjéről. Most pedig a komplett közlekedési infrastruktúrájával szeretnék foglalkozni a területnek. Így többek között szóba kerül a vasút, a 3-as villamos, a Kisföldalatti - vagy MILLFAV, vagy 1-es metró, esetleg sárga metró.

Kezdjük talán a legfontosabbal. A vasúti kapcsolattal, hiszen az egész területet jelenleg a vasút kezeli, illetve a vasút beavatkozása után lehetne egyáltalán kezdeni valamit ezzel a gyakorlatilag kerületnyi területtel. 

Azt láthatjuk, hogy ha a nem használt területeket át is adja a vasút, akkor is gyakorlatilag kettészeli az egészet a fővonal, amely által csak részenként hasznosítható a terület, s a kikapcsolódási funkció teljesen elveszhet. Park helyett egy kis teret lehetne erre felszabadítani, a terület másik részét viszont elkótyavetyélhetnék. Nagy valószínűséggel ipari területként, kisebb valószínűséggel valamilyen befektetőnek, vagy raktárnak, egészen elenyésző eséllyel pedig lakóövezetnek. Ahelyett, hogy a jelenleg környéken lakó - illetve a fejlesztés által a tömegközlekedés segítségével közel kerülő - emberek szabadidejét szolgálhatná.

Ezen okokból is kifolyólag, a vasúti fővonallal is kezdeni kell valamit. Mivel ez nem egy kizárólagos dolog - azaz nem mozdíthatatlan -, célszerű lenne a föld alatt alagútban vezetni ezen a részen. A vasúti anyagok kibontásakor és a terület ipari megtisztításakor már eleve hozzá kellene nyúlni a talajhoz, csak annyi kellene, hogy akkor már egy kicsit mélyebben dolgozzuk meg a földet. Felülről kibontva könnyen meg lehetne építeni, s nem kellene túlzott mélységekbe menni, egyedül a Rákos-patak keresztezésekor. Se nem kivitelezhetetlen, se nem túlzottan drága nem lenne, viszont a haszna óriási, hiszen nagy területeket lehetne nyerni vele.

Már sokan és sokszor próbálkoztak ezzel a feladattal kezdeni valamit, de valahogy mindig beletört a bicska. Már nem mai ez a probléma, évtizedek óta húzódik, s egyre csak mélyebbre kerültünk benne. Talán már elértük a mélypontot. Hiszek benne, hogy tavalyelőtt elértük a mélypontot. Hátha történik valami, hátha végre megindul fölfelé a szekér. Reménykedem, de nem hiszek benne. A franc egye meg, mi a magyar foci baja?

I. Az oligarchák

Azt az időszakot éljük a történelemben, mikor a futballklubok is a gazdagok játékszerei lettek. PSG, Machester City, Chelsea. Csak hogy a leghíresebbek kerüljenek ide. Persze nem csak róluk van szó, de őket mindenki ismeri a pénzszórásukról. Ahogy kis hazánkban is jól ismertek a klubok a pénzszórásukról. Nem tudjuk, hogy mennyit költenek, mert teljesen átláthatatlanok, de azt tudjuk, hogy rendkívül sokba kerülnek és nagyon veszteségesek. Ezeket pedig a hazai oligarchák fizetik meg. Ezzel nem is lenne baj, hiszen láthatjuk, hogy külföldön is ezek az emberek költenek el sok-sok pénzt erre a hobbira, de azt észre kell vennünk, hogy a sikeresség tekintetében vannak különbségek. 

Miért lehet ez? Talán azért, mert egyáltalán nem érdekli őket a csapat, a siker vagy úgy egyáltalán az egész. Erre tökéletes példa talán az Origo gyűjtéséből Leisztinger Tamás esete. Nem érdekelte semmi, csak kénytelen volt választani. Ne csodálkozzunk, ha ezek után nem fog túl sokat foglalkozni a dolgokkal.

Diósgyőr

A csapat mögött 2010 augusztusa óta Leisztinger Tamás üzletember, az Arago Rt. és a Hunguest szállodalánc tulajdonosa áll. Nem különösebben mondható tudatosnak a befektetése, ő maga ezt nyilatkozta a Hír TV-nek a döntésről: "Csányi úrral volt egy beszélgetésem, és ő elég gyorsan meggyőzött arról, hogy ez jó dolog. Körülnéztünk, melyek azok a csapatok, amelyek egyáltalán tulajdonost vagy szponzort keresnek." A gazdasági sajtó akkor arról cikkezett, hogy az MSZP-közelinek tartott nagyvállalkozó Orbán Viktor nyomására fektethetett be a futballba. A kormányfő nyilatkozataiban utalt arra, hogy a gazdasági elittől várja, hogy szerepet vállaljon a magyar fociban. Leisztingerről a legutóbbi hír, hogy megszüntették a zsarolás gyanúja miatt ellene indított eljárást.

Egyszer már írtam a témában egy bejegyzést, ami továbbra is elérhető ITT. Most nem szeretnék különösebben belemenni a dolgokba, csak pár megjegyzést szeretnék fűzni a témához.

Először is, a bejegyzést reggel 8:30-ra időzítve jelentettem meg, melyben szót ejtettem arról, hogy 

A kisgyerekek pedig megmenthetnék az iskolákat a bezárásoktól a beiratkozásokkal. Nem kellene őket feltétlenül a nagyvárosokba segíteni, hanem inkább az egyre inkább elnéptelenedő falvakban juttathatnánk nekik lakásokat. Mindenki jól járna. Jó lenne nekik, mert lenne hol lakniuk, befogadhatnák őket, tudnák élni az életüket. Jó lenne a falunak, mert végre stabilizálódna a lakók száma egy időre, megmenekülhetne az iskola a bezárástól, az ABC, a kocsma, a kulturális élet is kicsit megindulna, felpöröghetnének a falvak. Az állami beilleszkedési programoknak köszönhetően kicsit több fény vetülne a falvakra, előtérbe kerülhetnének egy időre, akár versenyképes tudást is hozhatnának a falvakba. Arról nem is beszélve, hogy ha többen laknának ott, valahogy be kellene tölteni a háziorvosi ellátás lyukait, így az ott élők is jobb szolgáltatást kaphatnának. 

Az esti híradóban pedig már Beer Miklós beszélt ugyanerről. Nem tudom, hogy olvasott-e, vagy magától jött az ötlet, nem is érdekel. Örülök, hogy ugyanarra jutott ő is, mint én. Ha a magyarországi keresztény egyház egyik legjózanabb, legnormálisabb gondolkodású képviselője azt az álláspontot képviseli, mint én, akkor nincs miért szégyenkeznem. Kicsit későn szántam el magam erre a bejegyzésre, de sokat segített, hogy a következő dolog kikerült.

Már az előző bejegyzésemben is megjegyeztem, hogy milyen jó gazdasági hatásai lehetnek a menekültek érkezésének, erre tessék mi történt. 500 embernek hirdettek munkalehetőséget. Ezen felül pedig a most nyíló menekülttáborok, illetve a jelenleg működő regisztrációs pontok is egyre több munkalehetőséggel kecsegtetnek. De külön tetszik Fülöp Róbert kiskunhalasi fideszes polgármester hozzáállása. Látni sem akarják a menekülteket, csak a baj van velük, undorítóak, fújj, hogy nekik ezekkel kell foglalkozniuk, miközben folyamatosan növekszik a munkalehetőségek száma nekik köszönhetően, egyre több pénz áramlik a városba, s ez egyre jobb lehetőségeket teremt a helyieknek. De hogy foglalkozni is kelljen, sőt, egyáltalán látni a menekülteket, na azt már nem. Külön buszt indítunk, hogy még annyit se lássuk őket.

Ahelyett, hogy megpróbálnának kezdeni valamit a problémával - szemetelnek -, mint például programot indítani, figyelemfelhívást eszközölni a menekültek felé, vagy megpróbálni megtalálni a közös hangot, s valamit valamiért megoldást keresni, neeeeem, inkább a szőnyeg alá söprik a problémát és a polgár- és mezőőrök azonnal a pályaudvarra terelik őket, nehogy foglalkozni kelljen velük.

A kedves polgármester úr még véletlenül sem akar problémákat megoldani, kibékíteni a feleket, netán közelebb hozni őket egymáshoz, nem, ő nem azért van ott. A pénz jó, kap ilyen-olyan plusz ellátást, a legszükségesebbet megcsinálja, de hogy tényleg dolgozzon? Na azt ne várjuk már el tőle... Plusz még a végén magára haragítaná a pártot, s azt nem akarja. A könnyű út mindig a legegyszerűbb. Nem a legjobb, de a legegyszerűbb.

Mindeközben, ha normálisan próbálnánk kezelni a helyzetet, ennél sokkal-sokkal több emberre lenne szükség. Fizető állás. Akkor talán kevesebben szorulnának rá a közmunkára. Kitörési lehetőség lehetne a városnak is. Kicsit fellendülhetne a helyi gazdaság, a helyi munkaerőpiac. De ez a nehezebb út.

Az első részben Rákosrendező parkosításával foglalkoztam, a második részben foglalkoztunk a Közlekedési Múzeumokkal itthon és külföldön, most pedig azzal szeretnék foglalkozni, hogy mi lehetne a sorsa az itthoninak. A jelenlegi Vasúttörténeti Park helyén lehetne felépíteni egy igazi, a modern kor követelményeinek megfelelő kiállítóhelyet. De hogy is néz ki most?

Megtalálható egy körfűtőház, két fordítókorong, egy víztorony és pár kisebb épület. Ezen kívül egy fedetlen kiállítótér. Őszintén megmondhatjuk, hogy ez nem igazán egy vonzó létesítmény jelenleg. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tesz jót a muzeális járműveknek az, hogy még az időjárás viszontagságait is el kell viselniük. Ha kezdeni akarunk valamit a területtel, akkor bizony le kell fektetnünk pár szabályt. Először is, csak az igazán fontos dolgokhoz nem nyúlunk hozzá. A körfűtőház mellett a víztoronynak lehet esélye a túlélésre, minden más szabad préda - úgymint a kerti vasút, az egyéb épületek, s minden más.

Nem azért, mert rossz állapotú lenne, vagy baj lenne, hanem egyszerűen útjában lenne a fejlődésnek. Nem lehet egy két szobás épületet megtartani, mert nem lehet vele mit kezdeni. A helyre pedig szükség van, hiszen óriási mennyiségű védendő érték van csak a parkban, amiknek a minőségi kiállításához hely kell. Aztán ott van a Szentendrei Tömegközlekedési Múzeum, ami szintén sok jármű elhelyezését jelenti, mint ahogy a BKV által jelenleg a kocsiszínekben tartott muzeális járművei is. Ezeken felül pedig a jelenlegi Közlekedési Múzeum teljes állománya, a még nem is létező buszüzemi kiállítás járművei, amik a BKV garázsaiban porosodnak, a Közlekedési Múzeum autó és motorkiállítása, illetve a még ki sem állított modellek is helyet követelnek maguknak.

Igen, direkt hagytam ki a ligetet a címből, mert azt az első részben már tisztáztuk, most pedig a Vasúttörténeti Parkkal és környezetével szeretnék foglalkozni. Múzeumi negyed, de nem a Városligetben, sok kiállítás, de egy témában. 

Közlekedési Múzeum a Városligetben, Szentendrén Városi Tömegközlekedési Múzeum, Deák tér, BKV kocsiszínek, buszgarázsok, s persze a Vasúttörténeti Park. Ezeken a helyeken találhatóak meg a múzeumi darabjai a magyar közlekedésnek. Minden szétszórva, külön, egymástól jó nagy távolságra. Még tervekben sem említik sehol sem, hogy egy normális, egységes múzeumot alakítsanak ki belőle.

A Városligetben jelenleg megtalálható Közlekedési Múzeum, amit bezártak, mert átépítik - ami egy kicsit túlzás, mivel az épületet alakítják kicsit, de a múzeum maga nem változik -, egyszerűen képtelen megfelelni a feladatának. Nem hogy teljesen nem képes lefedni a nevéből adódó feladatokat, de még a közlekedés egyetlen ága sem férne bele abba az épületbe. Talán egy bicikli kiállítás, ha összehúzzák magukat. Ennek ellenére az épületet bővítik, egy óriási kupolával, amit nem tudnak majd kihasználni, cserébe sokba kerül és semmi értelme nincs. Az épület azon a helyen semmilyen közlekedési kapcsolattal nem rendelkezik, bővítéséhez nem áll elegendő terület rendelkezésre, egy zsákutca a történelemben.