Először is tudjuk le a kötelező köröket: Boldog és kalandokban gazdag, gyümölcsöző új évet kívánok mindenkinek! Az elmúlt 20 évben ez a második alkalom, amikor nem csak mondjuk, nem csak odavetjük, hanem tényleg reményteli hanggal, várakozóan, de bizakodóan, komoly hanggal és gondolattal mondjuk ezt a másik embernek. Nem kell nekem megállapítanom, mindenki tudja, hogy 2020 egy rettentő év volt. (2019 sok kedvelt híres embert vett el tőlünk, s azt gondoltuk, hogy az rossz volt, de jött 2020.)
Ebben az évben mindannyian megtapasztaltuk nap, mint nap, hogy lehet rosszabb. Sokan közülünk nem tudják, hogy milyen a háború, milyen egy háborúban részt venni, milyen egy háború idején döntéseket hozni. Viszont 2020 sokkal közelebb hozta hozzánk azokat a vészterhes időket, amik egy háborúval járnak. Természetesen nem ugyanaz, de lelkileg sokakat hasonlóan megviselt ez az év is. Azt biztosan kijelenthetjük, hogy 2020 egy meghatározó tapasztalata lesz a most felnövő - felnövekvőben lévő generációk számára, ahogy szeretteinket féltettük, ahogy szembenéztünk az eddigi életformánk hirtelen feje tetejére állásával, ahogy szembenéztünk azzal a bizonytalansággal, hogy nem tudjuk, hogy meddig marad így minden.
Az év embere:
Az egészségügyi dolgozók (nővérek, orvosok, őrök, takarítók, mentősök, mentőorvosok, tesztelők, medikusok, adatfeldolgozók, ápolók, mindenki, mindenki, MINDENKI, aki napról napra felkelt, bement dolgozni és felvette a harcot a vírus ellen, azért, hogy minél kevesebben haljanak meg a vírus miatt).
Őszintén, szívből, politikától függetlenül, mindannyiótoknak hálás szívvel köszönjük azt, amit értünk tettetek, tesztek (és tenni fogtok, mert a naptárcsere sajnos nem vet véget a problémának), köszönjük az áldozatos munkátokat, az odafigyelést és az elhatározottságot.
Mielőtt folytatom, ezt mindenképpen meg kellett tennem.
Néha úgy érzem, hogy ez egy rendkívül hosszú év volt, de utána tudatosul bennem, hogy ez egy rettentő hosszú év volt. Kezdtünk ausztrál erdőtüzekkel, ugyanott áradással, volt Afrikában rettentő sáskajárás, voltak tájfunok, tornádók, földcsuszamlások, sztrájkok, hatalmas tömeget megmozgató tüntetések, de mindegyiket elsöpörte a vírus, mert nem hittünk benne igazán. Így van, szembe kell vele nézni. Ez volt a modernkori emberiség első komoly járványa és őszintén szólva, megbuktunk benne. Márpedig ebből sürgősen tanulnunk kell, ugyanis a világ egyre fejlődik, egyre gyorsul. Márpedig ehhez a természet is igazodik. A járványok is gyakoribbá, fertőzőbbé, halálosabbá válhatnak pillanatok alatt, míg egy új vírustörzs felfedezése rengeteg időbe telik. Évek, de akár évtizedek is eltelhetnek, amíg egy új mutációt felfedeznek, s ezalatt az idő alatt a vírus fejlődik és tanul. Kitanul minket, a gyengéinket, s felhasználja ellenünk. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy tanuljunk ebből az esetből, s a jelenleginél sokkal többet fordítsunk az egészségügyre, az egészségügyi kutatásokra, a kórházakra, az ellátás és ellenállás fejlesztésére.
Sokan elveszítették az állásukat az elmúlt esztendőben, sokak néztek szembe nehéz pillanatokkal, sokak pénzügyi helyzete fordult az ellenkezőjére, sokak egészsége ment tönkre és sajnos sokan is meghaltak a vírusnak köszönhetően. Rendkívül fontos, hogy tanuljunk a 2020-as évben elkövetett hibáinkból, különben az általunk ismert élet, a mindennapok "way of life" pillanatok alatt felborulhatnak, elveszhet a remény és csak bizonytalanságot hozhat ez a jövőre nézve. 2020 a bezárkózás éve volt. Nem csak a mindennapjainkban, az önkéntes karanténba történő bezárkózás, de a nemzeti bezárkózás (Brexit) és a vallási bezárkózás (homofób törvények, az elfogadás ellenzése, lengyel abortusztörvények) is mély nyomokat hagyott maga után ebben az évben. Mindezen felvezetés után nézzünk körbe, kik voltak a legnagyobb nyertesei és vesztesei ennek az évnek.
Az év vesztese: Donald Trump
Elég erősre sikeredett a verseny, elég ha csak a lemaradókat nézzük: Szájer József, Angela Merkel. Szájer úgy feltette a politikai térképre Magyarországot, hogy rendkívül sokáig emlegetni fogják. Az hagyján, hogy mémnagyhatalom lettünk neki köszönhetően, de a Fidesz európai helyzetét és megítélését is taccsra tette az ügye. Merkel pedig hiába építette fel hosszú éveken keresztül politikai és gazdasági örökségét, az elmúlt 1,5 évben sikerült totálisan hazavágnia az eredményeket. Alkuk és megalkuvás mindenfelé annak érdekében, hogy az örökségét védje, pedig a végére sikerült elérnie oda, hogy önmaga rombolta le. Idén lesz kancellárválasztás és megjósolhatatlan, hogy ki veszi át Európa legerősebb gazdaságának irányítását, s ezáltal mi lesz az Európai Unió jövőjének az iránya. Mindez Merkel elmúlt másfél évének munkája.
De ezek egyike sem ért fel azzal, ahogy Donald Trump zárta az évet és őszintén, kezdte az újat. Trump már az első elnöki kampányával hazavágta a Republikánus Párt intézményét, de mára már ott tartunk, hogy nem is igazán létezik már maga a Republikánus Párt. Vannak Trumpisták és nem-Trumpisták, vannak a kettő között, miközben átalakulás alatt van az egész pártfelépítés. A Republikánus Párt és a szavazói egymástól egyre távolabb, a Trumpista támogatói mag egyre jobban átveszi az irány megadását a pártszervezettől, miközben a megszabott irány teljesen vállalhatatlan a demokratikus államban és törvényeiben hívő republikánus képviselőknek és szenátoroknak. A párt és a szavazóbázis két külön irányba állt, Trump meg összeeresztette a két oldalt, ezáltal úgy tönkretéve a pártot, hogy olyan pofonokba szaladtak bele, amire senki nem gondolt. Nem tudni, hogy mikor lesznek képesek ebből talpraállni, de hogy nem a közeljövőben, az biztos.
De nem állt meg itt az elnök úr. Az Államok rendkívül sok problémáját sikerült felszínre hoznia és addig szítani, mígnem a társadalom és az intézmények is annyira meggyengültek, hogy a demokrácia és a fennálló rend is veszélybe került, a világ nagy része pedig egyre inkább a szánni való "harmadik világbeli országnak" gondolja az USA-t, mint a lehetőségek hazájának és a vágyott földnek.
Az év nyertese: Orbán Viktor
Ha körülnézünk a világban, nem igazán tudunk olyan embert mondani, aki akkorát nyert volna az elmúlt évben, mint a magyar miniszterelnök. Talán csak a kínai párt- és államvezető, Hszi Csin-Ping második féléve mérhető ahhoz, amit Orbánnak sikerült elérnie az évben. Hszi sikeresen átvette az irányítást a vírus fölött, sikeresen elnyomta a kritikus hangokat, s gazdaságilag hatalmas nyereséggel jött ki az egész vírusból, mivel az internetes vásárlások felfutásával a kínai cégek is jó eredményekre tettek szert, a nyugati demokráciákat totálisan földbe döngölte a járvány miatti bezárkózás, az olajra épülő USA gazdasága is bezuhant, köszönhetően a visszaeső fogyasztásnak, miközben Kína hitelek kihelyezésével a világ egyre nagyobb részére tudta kiterjeszteni a hatalmát, a fegyverkezésük pedig már ott tart, hogy a haditengerészetük immár képes több, mint egy hordozó-kötelék kiállítására, miközben több építés alatt van. A Dél-kínai-tengeren már abszolút hatalmuk van, s ez annyira érezteti a hatását, hogy idén már több US Navy köteléket kellett odavezényelni. Láthatjuk, hogy Kína jön fel mind gazdaságilag, mind politikai jelentőségében.
De ez sem volt elég az első helyhez, mert Orbán még ennél is nagyobbat nyert. Nem elég, hogy totális sikerként képes eladni a koronavírus elleni "védekezésüket", miközben triviálisan látható, hogy amint a valódi kormányzás legcsekélyebb szüksége is felmerül, a Fidesz hatalmi gépezete úgy csuklik össze, mint egy szétnyitható pad egy fesztiválon hajnal kettőkor. Ezen felül abszolút becsuklóztatta az Európai Uniót, amikor a semmire bemondta az All In-t a vétóval, holott ha az EU-ból nem érkezik egyetlen fitying sem az országba, a török lírát modellezte le volna szépen a forint pályája... Úgy látszik, hogy 30 év nem volt elég a nyugati politikusoknak, hogy megértsék hogyan kell tárgyalni egy keleti diktátorral. Az elérhető változatok közül sikerült a lehető legrosszabbat megvalósítani mindenki számára, kivéve Orbánt és Putyint. Bár utóbbi mostanság nagyon kiesett a játékból a hazai problémái miatt. Ezeken felül Orbánnak sikerült magához ragadnia a totális kontrollt, bedarálta a fővárost, a művészeti egyetemet és mára az összes többi egyetemet is, az utolsó, még hozzáférhető vagyontárgyakat is sikeresen magához csatolta, miközben 5 perces törvénykezéssel bebiztosította az összes, számára fontos törvényt.
A vírus lehetőséget adott, Orbán pedig minden szinten kihasználta. Tavaly annyi pénzt loptak el, amennyit talán még sohasem, s ez nagy szó abban az országban, ahol a főváros egyik legfontosabb útja egy olyan emberről van elnevezve, aki kisemmizte az ott lakókat, miközben totálisan meggazdagodott az államon (Andrássy út). Mindeközben maximális fordulatszámon pörög a Fidesz médiagépezete, ömlenek bele a százmilliárdok, az önkormányzatok kisemmizve, az átlagemberek támogatását pedig becsatornázták a haveroknak.
Nem akarom elkiabálni, hogy ennél csak jobb év jöhet, mert még csak februárt írunk, de már olyanokat láttunk, hogy lassan visszasírjuk 2020-at, de a remény hal meg utoljára. Jövőre választásokat tartunk, így az idei évet nagyon meg kell nyomnia az ellenzéknek, ha labdába akar rúgni, mert jelenleg úgy tűnik, hogy kapus nélkül fognak felállni egy támadócsapat ellen, márpedig ez sok veszélyt rejt magában, de a cél elérése nem lehetetlen.
Mit gondolsz a bejegyzésről? Egy vélemény már van...
