Gombóc mondja

Gombóc mondja

Patyomkin-járványkezelés

2020. április 27. - gomboc r2r

Most, hogy már elég időnk volt megtekinteni kedvenc kormányunk "válságkezelését", nyugodtan elkezdhetünk levonni konzekvenciákat, mert bőven elég alapot szolgáltattak nekünk, csak sajnos nem éppen a jobbik fajtából. Éppen ezért ebben a bejegyzésben kicsit szeretnék azzal foglalkozni, hogy mi történik itthon "járványkezelés" címszó alatt.

A jelenlegi helyzet eléggé bonyolult, ezért több dimenzióban érdemes kezelni ezt a témát. Mik ezek?

  • Politikai dimenzió
  • Járványügyi dimenzió
  • Gazdasági dimenzió
  • Társadalmi dimenzió

Társadalmi dimenzió

Mivel mind emberek vagyunk és az emberek túlélése a tét minden egyes betegség esetében, ezért ezzel indítanék. Természetesen nem akarok én sem feleslegesen nagy szavakat használni, az emberek túlélését nem úgy kell érteni, hogy "mindmeghalunk", hanem hogy a cél mindig az, hogy minél kevesebben haljanak meg, legyen akár betegség, tömegszerencsétlenség, terrorcselekmény, akármi. Tehát amikor a koronavírusról beszélgetünk most, azt láthatjuk, hogy ugyan halálosabb, mint bármilyen járvány, amihez hozzászoktunk, de nem kell aggódni az emberiség túlélése miatt. Így könnyebben tudunk koncentrálni a társadalom túlélésére. Erre a "társadalom" -ra most nem mint elvont fogalomra kell gondolni, hanem a mindennapi életünkre. Az amerikai filmekben ezt úgy szokták emlegetni, hogy "American way of life", itthon inkább mondjuk úgy, hogy a társadalmi-gazdasági rendszer, amit megszoktunk, ahogy élünk.

Ebből a szempontból a vírus elég erős csapást mért ránk, mivel belekényszerített minket egy ilyen félig önkéntes karanténba, a mindennapi életünk jelentősen redukálódott a munka-internet-család háromszögére. Ilyen esetekben figyelnünk kell arra, hogy a politikai részvételünket továbbra is fenntartsuk, különben nagyon könnyen kihasználhatja a helyzetet egy kormány. Ahogy majd láthatjuk, itthon a kormányzat minden erejével ezen van, de erről később.

Olyan helyzetben vagyunk, hogy a járvány erősen visszaveti szociális életünket, az egyéb problémák kezelését (egészségügyiek, szociálisak, egyéb). Ilyenkor különösen oda kell figyelnünk egymásra. Ha azt szeretnénk, hogy a járvány után is társadalomként funkcionáljunk, sokkal nyitottabbnak kell lennünk embertársaink felé. Olvashattuk már, hogy a hajléktalanok milyen nehéz helyzetbe kerültek, hallhattuk, hogy a kórházak kiürítésével milyen sok embernek szakadt a nyakába egy csomó probléma. Próbáljunk segíteni, ahogy tudunk. Az is elég, ha ránézünk kicsit azokra az ismerőseinkre, akikről tudjuk, hogy sokkal inkább kimozdulósak, kirándulósak, sokat mozognak, extrovertáltabbak. Ők ezt a helyzetet, szintén rosszul viselik, s ez is segítség.

A kormány sajnos elég súlyosan hátba vágta a társadalmat, kitett a kórházakból olyan embereket, akiknek szüksége van a figyelemre a nap minden percében, össze-vissza beszél mindent, s mindezek után még olyan aljasságra is képes, hogy ebben a helyzetben, mikor össze kellene fogni, a széthúzást erősíti szavakkal és tettekkel is. Honfitársaim, ne hagyjátok magatokat, ne hagyjátok, hogy tönkretegyen minket ez a helyzet, mert higgyétek el, hogy szükségetek lesz még a másikra!

Járványügyi dimenzió

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk a járvány szempontjából, hogy volt időnk megfigyelni más országokban, hogy mit várhatunk a járványtól, így viszonylag megfelelő ismeretekkel rendelkeztünk arról, hogy hogyan kezeljük.

Láthattuk, hogy a sikeres járványkezelés módszerei: a távolságtartás, a minél kiterjedtebb tesztelés, a fertőzöttek és potenciálisan fertőzöttek elkülönítése, a minél jobban és gyorsabban reagáló egészségügy, pontról pontra kidolgozott helyzetkezelés, kesztyűk és maszkok használata, az intenzív osztályok terheltségének enyhítése és a várakozás.

Itthon ugyan időben bevezették a távolságtartást elősegítő intézkedéseket, mint az otthoni munka, az üzletek korlátozása, de nyugodtan leírhatjuk, hogy ennél több sikerről sajnos nem beszélhetünk. Bevezették a tájékoztatásért a mindennapos járványinfót, de amint azt láthatjuk, hogy ennek nagyjából a nullával egyenértékű hasznossága van. A kijárást és boltokat szabályozó intézkedések össze-vissza születtek, gyakran teljesen érthetetlen módokon, mint például, hogy most éppen mi lehet nyitva, mikor és meddig. Miközben annak kellett volna a célnak lennie, hogy lehetőleg minél kevesebb ember menjen el otthonról, a kormány támogatta a túrázást, a parkba járást, a körmöshöz járást... mikor pont az lett volna a lényeg, hogy mindenki üljön a seggén. Katasztrófa. Ezután semmilyen más indokból, pusztán politikai indíttatásból az ország egész területén ingyenessé tették a parkolást, aminek hatására ismét csak elszabadultak az emberek és a városokból elkezdtek a kirándulóhelyekre áramolni, illetve az elővárosokból egyre nagyobb tömegek mentek be a városba. Ez pont megfelelő arra, hogy egy járvány minél könnyebben terjedhessen, holott a cél pont az lett volna, hogy megakadályozzuk ezt...

Aztán még nem is beszéltünk a járványkezelés egészségügyet érintő vonatkozásáról. Nem voltak kidolgozott módszerek, eljárások, hogy hogyan kerüljenek be az ellátórendszerbe a fertőzöttek. A háziorvosok és a rendelőik igazi gócpontként működhettek, hiszen sokan másként nem tudtak bekerülni. Ráadásul a háziorvosok semmilyen segítsétek nem kaptak a vírus elleni védekezéshez, holott pont ők azok, akiknél folyamatosan jelen vannak a betegek. De nem csak a háziorvosok, a kórházak sem kaptak semmilyen segítséget ahhoz, hogy fel tudjanak készülni. Mire elkezdte a kormány ellátni a szolgáltatókat, addigra már javában tombolt a vírus az országban.

A járványügyi eljárások egyszerűen vagy nem álltak készen vagy nem voltak bevezetve. Akármelyik is igaz, bődületes hozzá nem értésről ad számot. A jelenleg folyó kórházi ágyfelszabadításokról pedig ne is beszéljünk, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy mindenféle logikát és racionális magyarázatot mellőz. Hacsak nem költségcsökkentési megfontolásból, de az undorító lenne.

Azt már megmutatták nekünk a jól működő országok, hogy a járványt igenis meg lehet fogni, vissza lehet szorítani, pusztán arra kell odafigyelni, hogy minél több tesztet elvégezzünk. De tényleg. Nem lehet kihangsúlyozni, hogy milyen sokat kell tesztelni, ugyanis nem elég valakit egyszer letesztelni, 2-3 teszt is szükséges lehet csupán annak a megállapításához, hogy nem kapta el. Amennyiben pedig valaki már kifelé jön belőle, 4-5, de akár több tesztet is elvégezhetnek, mire bizonyossággal megállapítható a gyógyult állapot. Amint látjuk, ez 6-8 tesztet jelent egyetlen embernél, márpedig ezek nincsenek ingyen. Pénzügyileg ez igen megterhelő tud lenni, viszont bizonyítottan hatásos és korlátozható vele a vírus terjedése. Láthatjuk, hogy mind Németországban, mind Dél-Koreában sikeresen vették fel a harcot a vírus ellen ezzel a módszerrel. Németország mindezt úgy éri el, hogy olyan gócpontok, mint Franciaország, Svájc, Olaszország is nagyon közeli kapcsolatban áll velük.

Itthon mindezek ellenére egyszerűen nem foglalkoztak a teszteléssel. Ha esetleg valakit le is teszteltek, a vele egy háztartásban tartózkodókat egyáltalán nem, vagy ha az első teszt negatív lett, pedig tüneteket produkált, második tesztet is csak nagy nehezen végeztek. Ezek ordítóan nagy szakmai hibák. Egyszerűen felfoghatatlan. Ahogy az idősotthonok kezelése is. Egyszerűen nem foglalkoztak velük, amíg ki nem tört a járvány ezekben a zárt közösségekben, holott egyértelműen a legérintettebb és legveszélyeztetettebb csoport.

Politikai dimenzió

Beérett Orbán 30 évvel ezelőtti célja. Totális hatalom. Az már az első Fidesz-kormány regnálásakor nyilvánvalóvá vált minden gondolkodó embernek, hogy Orbán bármire képes a hatalomért, de azt hiszem kevesen gondolták volna, hogy pont egy ilyen helyzetben sikerül bevezetnie a totális irányítást (magyarán szólva, diktatúrát). Semmilyen ellensúly nem maradt, ami meg tudná fékezni a kormányt, akármit megtehetnek és bele is kezdtek, de menjünk vissza az elejére.

Az egész onnan indult, hogy a kormány ragaszkodott hozzá, hogy vezessék be a különleges jogrendet, melynek köszönhetően rendeletekkel irányíthatják az országot és még a Parlament sem szólhat bele a döntésekbe. Ez a jogrend pusztán úgy érhet véget, amennyiben a kormány önként visszaadja a hatalmat. A törvény úgy lett megfogalmazva, hogy a Parlament sem vethet véget a különleges jogrendnek, vagy magától lejár (ami egy korlátozott idejű kinevezés esetén lehetett volna), vagy a kormány adja vissza magától. Ilyent demokratikus államokban nem látni.

(FIgyelem! A lényeg két dolgon van. Egyrészt azon, hogy határozott vagy határozatlan időre szól-e a kinevezés, illetve hogy ki vethet véget neki. Ha korlátozott időre szól, például 10 nap, nem gond, mert a tizenegyedik napon úgyis érvényüket vesztik a határozatok. Ha pedig például úgy van megfogalmazva a törvény, hogy a Parlament akármikor véget vethet a különleges jogrendnek, ismét csak van beépített korlát. Magyarországon jelenleg egyik sincs. A kormány korlátlan hatalommal rendelkezik, csak önmaga szabályozhatja önmagát. Mintha egy gyereknek azt mondanád, hogy tessék, itt a kulcs a csokoládégyárhoz, amíg egyedül leszel, ne egyél sokat!)

Amint azt láthatjuk, a vírus elleni védekezésben semmi szükség nem volt erre a különleges jogrendre, hiszen nem hoztak olyan, a járványhoz köthető intézkedést, amit ne lehetett volna rendes körülmények között is meghozni. Viszont nagyon könnyűvé tette a visszaélést a szituációval, mint ahogy azt bemutatták. A költségvetési év felét fogjuk elérni és az önkormányzatok nagy része a csőd szélén táncol. 10 év alatt teljesen bedöntötte a Fidesz az önkormányzati rendszert és az önkormányzatokat. Pedig a '90-es években mekkora hívei voltak a minél szélesebb önkormányzati jogköröknek! Jah kérem, akkor éppen azzal lehetett politikát csinálni...

Orbán Viktor maga ismerte be, hogy azért nem vezették be a kötelező maszkhasználatot, mert egyszerűen nem volt elég maszk. Mint utólag láthatjuk, nem csak az átlagembereknek, de az egészségügynek sem...

Gazdasági dimenzió

Valami hihetetlen jól sikerült leutánozni a politikai országrombolást a gazdaságival. Nem is leutánozni, összehangolni. A gazdasági visszaesés a kijárási és gyülekezési korlátozásokkal együttjárnak, ez természetes folyamat. Ugyanakkor a nyugati országokban (olasz, spanyol, francia, német) a karantén bevezetésének a lényege az volt, hogy az elszabaduló fertőzés terjedését megállítsa és kordában tartsa, ezzel tehermentesítve az akkor már fuldokló egészségügyet. Természetesen ilyenkor be kell vállalni, hogy lesznek gazdasági károk, de az emberélet fontosabb, ezért bevezették a karantént és folyamatosan monitorozták a vírus terjedését, miközben megpróbáltak minél kiterjedtebb gazdasági segítséget nyújtani a piacoknak (ez is a németeknél működik a leginkább). 

Viszont itthon még csak akkor kezdett megjelenni a vírus, mikor a karantént bevezették. Így lassították ugyan a vírus terjedését, de mivel nagyon korán vezették be, ezért várható volt, hogy sokkal komolyabb gazdasági hatása is lesz. Na most, mivel ezt a vírust nem lehet igazából gyógyítani, csak segíteni a szervezetet harcolni ellene, ezért nem lehet megmondani, hogy mi a jobb megoldás. Hamar lezárni hosszú időre vagy később de kisebb gazdasági hatással. Az viszont biztos, hogy a karantén nem segíti a vírus legyőzését, s arra sem jó, hogy addig üljünk otthon, ameddig meg nem találják a védekezés módját, mivel ez akármeddig is tarthat és az sem biztos, hogy sikerül. Így meg kell értenünk, hogy a karantén egy tüneti kezelés, a sokat hangoztatott görbének az ellaposítására való. NEM a vírus legyőzésére. Így, hogy ha valami folytán itthon a május 4-e utáni újrainduláskor robban be a járvány, újra be kell majd vezetni. Viszont ebben az értelmében a mostani lezárásnak járványkezelési értelme semmi nem volt. Ahhoz ugyanis zsúfolt kórházaknak kellett volna lenniük, illetve masszív és széleskörű tesztelésnek. Na ezek közül egyik sem volt. Így tehát láthatjuk, hogy igazi értelme ennek a lezárásnak nem volt, viszont sikeresen szétverte az amúgy is rendkívül ingatag magyar gazdaságot. És nem tudhatjuk, hogy nem lesz szükség egy másik, valódi lezárásra, ha esetleg elkezdene tombolni a járvány!

Ez a lezárás pedig elhozta a "munkaalapú-társadalom" totális csődjét. Mivel itthon a cégek semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek, azonnal megszűntek munkahelyek. Mivel itthon rendkívül sokan nem rendelkeznek 2-3 hónapnyi megtakarítással, azonnal veszélybe kerültek háztartások. Nyugaton, ahol sokaknak vannak megtakarításaik, illetve a cégek is sokkalta jobb helyzetben vannak (most ne olyan felkapott cégekre gondoljunk, mint a futballklubok vagy a légitársaságok, ezek kivételek az óriási eszközérték megtévesztő hatása, illetve a fenntartandó drága eszközök miatt), ott komparatíve kisebb segítségre, kisebb beavatkozásra van szükség. Ugyanakkor itthon rendkívül nagy léptékű és sokba kerülő beavatkozásokra lenne szükség ahhoz, hogy a gazdaságot viszonylag gyorsan talpra lehessen állítani.

Amint láthatjuk és hallhatjuk, a kormány által bejelentett gazdasági csomag semmit sem ér és ezt ők maguk is tudják nagyon jól, hiszen össze-vissza beszéltek róla az elmúlt hetekben. Ez pedig valószínűleg egy ideig így is marad, ugyanis felfoghatatlan gazdasági pusztítást hozott el ez az időszak, amiből talán csak a Jóisten tudja, hogy fogunk kikecmeregni. Az egyetlen örömünk az egészben az lehet, hogy a velünk legszorosabb kapcsolatban lévő német piac valószínűleg hamar és könnyen fog kikecmeregni a válságból és ha van egy kis szerencsénk, pozitívan befolyásolja majd az itthoni állapotokat. Viszont a hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások óriási pofont kaptak a "járványkezelés" miatt és nem valószínű, hogy talpra tudnak majd állni. Mindezt úgy, hogy széles körben ismert a hazai kkv-k borzasztó lemaradottsága és versenyképtelensége. Valószínűleg továbbra is az EU-s pályázatokon fognak lógni, ha életben akarnak maradni, márpedig ez nem túl egészséges.

A hazai piac az elmúlt években teljesen átalakult és államközpontú lett. Ezen a járvány csak ronthatott. Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen károkat szenvedhetett az ország, de az biztos, hogy míg a német gazdaság akár már jövőre is jól teljesíthet, a magyar még évekig szívhatja a fogát emiatt a lezárás miatt és reménykedjünk, hogy nem kerül sor egy másikra. Ehhez pedig tegyük hozzá, hogy az Önkormányzatok gazdasági állapotáról még nem is beszéltünk igazán ...

Ide vezet az, ha egy kormányzó párt csak olyan döntéseket hajlandó meghozni, amit nagyon sok embernek nagyon könnyen be lehet magyarázni és el lehet fogadtatni... A politika nem egyszeregy, ha valami egyszerű tűnik, akkor biztos van valami mögötte, amiről nem esett szó. Az biztos, hogy a Fidesz-kormány elmúlt 10 évét a legnagyobb károkozó időszakok között fogják emlegetni egy 100 éves időtávon. Társadalmilag, gazdaságilag és politikailag tönkretenni egy országot keveseknek sikerül, ha másért nem, Orbán király ezzel bekerül a történelemkönyvekbe. 

Itt az ideje beszélni a Fidesz gazdaságpolitikájának teljes csődjéről

Azt hiszem, hogy a cím elég egyértelmű, lesznek is trollok bőven a kommentek között, de azért gyertek, beszéljünk. Figyelem, hosszú lesz, nehéz a téma és sok a magyaráznivaló. Vágjunk bele!

Hogyan működik a gazdaság?

A gazdaság nem egy ördögtől való dolog (erre a South Park mutatta be a legjobb példát, nézni itt), habár sokan azt gondolják. A gazdasági folyamatokat nem lehet egy egyszerű ábrán bemutatni, hogy nézd, ha A-t megváltoztatod, akkor B ide megy arrébb. Bár a közgazdaságtan próbálja ezeket modellezni egyszerűsített modelleken át, amelyek különféle megfigyelésekre épülnek, de igazán nyugodtan kijelenthetjük, hogy vannak olyan részei a gazdaságnak, amit még a közgazdaságtani elemzőknek is csak rendkívül kis része tud felfogni, nem hogy előrejelezni.

Hogy miért van ez így? Nagyon egyszerű. A gazdaság maga egy alulról fölfelé építkező folyamat, amelynél a törvényhozás és szabályozás utólagos. Így először kialakul valami, amiről eldöntik, hogy jó vagy sem, majd erre hoznak egy törvényt. A törvény hatására megint kialakul valami, amire a piac válaszol, s a törvényhozók ismét csak eldöntik, hogy ez jó vagy sem, illetve, hogy egyáltalán akarnak-e a témában törvényt hozni. Ez azt eredményezi, hogy bizonyos kialakult szokások akár rendkívül hosszú ideig is létezhetnek szabályozottság nélkül. Ugyanakkor másik oldalról nézve előfordul, hogy valamit károsnak ítélnek és próbálják annyira specifikusan törvényben rögzíteni, amennyire csak lehetséges. De ezt pillanatok alatt ki tudják játszani a piacon minimális változtatásokkal. Ez nem feltétlenül rossz dolog, csak egy meghatározhatatlan bizonytalansággal jár, ami átjárja a piacokat. Gyakorlatilag ez a bizonytalanság az, aminek köszönhetően működik maga a gazdaság, hiszen ki akarna valami olyasmibe pénzt ölni, amin tudja, hogy veszíteni fog? 

Ez a szabadosság, forma nélküliség azt eredményezi, hogy a piacok eléggé kiszámíthatatlanul működnek. Ugyanakkor sokan abból élnek, hogy ezt a kiszámíthatatlanságot próbálják előrebecsülni, s gyakorlatilag nagy tételben fogadnak rá, hogy valami így vagy úgy történik. Ennek köszönhetően mindig vannak nyertesek és vesztesek is, a kérdés az, hogy melyiknek nagyobb a száma, illetve, hogy a veszteseket lehet-e bizonyos formában kárpótolni? Ugyanis ha lehetséges az, hogy a veszteseket is kárpótoljuk, akkor egy tranzakció simán lehet úgy pozitív, hogy sokan közvetlenül veszítettek rajta, de közvetetten jól jártak. De kicsit messzire mentem. A lényeg az, hogy ez az ellensúlyozás az esetek túlnyomó részében valamilyen kormányzati/állami beavatkozásnak köszönhető. Ezért fontos, hogy egy kormány hogyan kezeli ezeket a szituációkat, ugyanis ezek az ellensúlyozó eszközök nem csak pénzbeliek, nem csak eszközbeliek lehetnek, hanem egyebek is.

Remek példa erre az úgynevezett megújuló energiaforrás. Hiába irracionális egyszerű pénzgazdasági szempontból, hiszen drágább az előállítása, mint egy nem megújuló-é és nagymértékű problémákat okozhat az ellátási láncban, ezzel gyakorlatilag pénzügyi károkat magának a központi áramszolgáltatónak is, a közvetett hatásai nem hogy ellensúlyozzák, de túl is szárnyalják a közvetlen gazdasági károkat, amit okoz. Ezek a közvetett hatások, mint például a kisebb szennyezés, vagy lokálisan máshol keletkező szennyezés fontos tényező lehet, az egészségre is jelentős hatása van például. Ha kikalkuláljuk csak azt, hogy az emberek egészségét mennyiben javítja, s ezáltal mennyivel kevesebbe kerül egy ember gyógyítása, rendkívül meggyőző számokat kaphatunk. Ezt lehetne továbbvinni, de most inkább másra szeretnék fókuszálni.

Szóval akkor ez azt jelenti, hogy a gazdaság változékony?

De bizony ám! Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, tartós recessziós időszakok, hosszú stabilitású időszakok, statikus állapotok, de vannak ciklikusságok is. Rendkívül sokféle történés előfordulhat. Az általános szabály az, hogy ha a gazdaság jó állapotban van, akkor az államnak érdemes a háttérbe húzódnia, hagyni a piaci szereplőket viszonylag békében és stabilitásban dolgozni, ezzel is elősegítve, hogy a gazdaság tarthassa a jó teljesítményét. Ebben az időszakban biztatni érdemes a piaci szereplőket, hogy habár most jól megy a soruk és a beruházások lökik előre a nemzetgazdaságot, azért jó lenne, ha a bevételeik egy részét félretennék, biztonsági tartalékokat képeznének, hogy amikor majd jön a nehéz időszak, akkor legyen egy kis forgótőkéjük készen arra, hogy átvészelhessék a vihart. Ezért ilyenkor az előregondolkodó kormányzatok is azzal vannak elfoglalva, hogy az állam megtakarításokat képezzen, ha van tartozása, azokat minél hamarabb letudja, hogy mikor majd kell, legyen mihez nyúlni. Amennyiben viszont beköszönt a sötét időszak, recesszió van, a piacok a megtakarításaikhoz tudnak nyúlni, viszont ha a gazdaság nem tud kilábalni magától a mélyrepülésből, akkor a kormány hozzányúlhat a felhalmozott tartalékokhoz és gyakorlatilag a piacokra "öntheti" azt. Mesterségesen, mint egy kívülálló figura, gyakorlatilag belenyúl az iszapba és "egyesével kirángatja" a rosszul teljesítő piacokat belőle. (Figyelem! Nem bizonyos cégeket, nem bizonyos szereplőket, magukat a gazdasági szektorokat, általánosan.) Ebben a témában Keynes-t érdemes olvasni.

A kép készítője Fábián Évi, aki még az Origo munkatársaként lőtte. Sokkal szegényebbek lennénk enélkül, úgyhogy nagyon szépen köszönjük!

Jó-jó ezt értem, de mi köze ennek az egésznek Magyarországhoz és a Fideszhez?

Tudom, hogy messziről indultunk, de higgyétek el, hogy megérkezünk! Ez az egész felvezetés arról volt hivatott beszélni, hogy egy jó kormányzat nem a jelenben kormányoz, hanem a jövőben. Nem azt nézi, hogy az idei költségvetés hogy fog alakulni (félre ne értsetek, nem arról van szó, hogy nem fontos a költségvetést így vagy úgy tartani, dehogyisnem, de inkább következménynek kell lennie, mint oknak!), hanem azt nézi, hogy hogyan alakítsa az idei költségvetést, ha ezt és ezt szeretné elérni a gazdaságban. Ugyanis ahogy ezt az előbb lefektettük, a gazdaságban vannak jobb és rosszabb periódusok is. Ezeket a periódusokat pedig egy rendesen működő kormánynak fel kell tudnia ismerni és azoknak megfelelő intézkedéseket kell hozni. Ha kell, akkor mindent félredobva önteni a pénzt a piacokra, ha kell, hiteleket kell felvennie, ha kell, hiteleket kell visszafizetnie, ha kell, komolyabban kivonulni a piacokról.

Várjál, eddig erről nem volt szó. Miért kell kivonulnia a piacokról?

Ez, ha lehet, még az előbbieknél is sokkal bonyolultabb. Megpróbálom úgy leegyszerűsíteni, hogy érthető legyen, de minél kevésbé torzuljon az eredeti koncepció, a lényeg. Induljunk el a kommunizmus oldaláról. Itthon közmegegyezés az, hogy a kommunizmus rossz. Ez a kommunizmus azt gondolja a piac működéséről, hogy központilag irányítható és tervezhető. Ez egyértelműen marhaság és újra és újra bebizonyosodik. Így egyértelmű, hogy az állami tervezés a gazdaságban a piacokon nem túl működőképes. De ez nem csak a tervgazdaságra igaz, hanem a túl nagy állami tulajdonban lévő cégekre is. Állami mamutok létezése a piacon azt eredményezheti, hogy a piac versenyképessége, reakcióideje borzasztóan lelassul, miközben a kitettsége a külső folyamatoknak felerősödik. Így ezek a cégek nem tudnak jól és gazdaságosan működni. Akkor legyenek a cégek kisebbek! Lehetnek, megpróbálkozhatunk azzal, hogy rendkívül sok kicsi állami cég legyen, de ezek nem fognak tudni a gazdaságosságnak még a közelében sem létezni. Egyszerű, mondhatnád, akkor meg kell találni a megfelelő méretet ezeknek a cégeknek! Na igen, jó szerencsét hozzá és sok sikert! Az ilyen állami vállalatok a piacokat sokszor képesek olyan mértékben torzítani, hogy magát a piacot teszik tönkre vele.

Ezért fontos, hogy amennyiben nem feltétlenül szükséges, az állam vonuljon ki a magánpiacokról, hagyja őket szabadon dolgozni (Smith és a láthatatlan kéz) és gyarapodni. Ez az "amennyiben nem feltétlenül szükséges" azt jelenti, hogy persze, lehet igény rá, hogy bizonyos piacot az állam kezében tartson. Vannak különböző elméletek és módszerek, amelyek nagyon-nagyon sokmindentől függnek, hogy éppen sikeresek, vagy nem. Így például az nem tesz tönkre egy országot, ha például úgy ítéli meg a társadalom vagy a kormány, hogy a vízszolgáltatóknak állami kézben a helyük vagy hogy az áramszolgáltató- és elosztó társaság nemzeti érdek, hogy állami kézben legyen. A lényeg az, hogy mindezt mértékkel és előrelátással alkalmazzák, különben borzasztó hatásai lesznek! Nem csak, hogy visszafoghatják a piacokat, de olyan eltorzult és megerőszakolt gazdasági rendszerekhez vezethetnek, ahol semmi nem mutatja a megfelelő értéket addig, amíg be nem üt a krach!

Na és akkor mi a helyzet itthon, a gazdaságunk repült mostanság a Fidesz szerint, ez nem igaz?

Ez nagyrészt attól függ, hogy mit akarunk kimutatni. Ha az ország gazdasági állapotára vagyunk kíváncsiak, nagyon sok tényezőt kell megnéznünk. Például a Fidesz nagyon szeret hangsúlyozni három dolgot. Egyrészt azt, hogy az államadósság a 2010-es 80% fölötti értékről mára 70% alá csökkent, másrészt azt, hogy az ország külkereskedelmi mérlege pozitív tartományban van, harmadrészt pedig azt, hogy a költségvetési főösszeg hiányát 3% alatti tartományban tartja.

Ezek önmagukban nagyon jól hangzó dolgok, de nem árt, ha az ember mögé néz, utánaszámol a dolgoknak. Először is feltétlenül fontos megemlíteni, hogy az ország adóssága szemernyit sem csökkent, sőt, határozottan nőtt az elmúlt 10 év alatt. De akkor hogy jön ki a csökkenés? Nagyon egyszerű. Ennek az egyenletnek három alkotóeleme van. Az egyik a forintban kimutatott éves gazdasági teljesítmény, avagy a bruttó hazai össztermék, a GDP. A másik része a forintban kimutatott államadósság. Az utóbbit elosztjuk az előbbivel, s megkapjuk az eredményt. Tehát ha az eredményt csökkent, miközben az osztandó nőtt, az egyféleképpen lehetséges. A GDP és az államadósság is nőtt, az osztó, tehát a GDP nagyobb mértékben nőtt, mint az államadósság, így az eredmény kisebb lett. De ha nőtt a GDP, akkor végülis jobban szereplünk, ahogy a kormány is mondja, nem igaz? Végülis de, csak a probléma abból fakad, hogy egy globális pénzügyi összeomlás utáni értéket hasonlítanak össze egy 10 éves növekedés eredményével. Tehát éppen akkor, mikor a gazdaság éppen egy hullámvölgyben volt. Így természetes, hogy a mostani adat jobb. A probléma abból fakad, hogy úgy nőtt az államadósság pénzben kimutatott adóssága (tehát nem a százalék, hanem maga az érték), hogy az államadósság 15%-át kitéve magánnyugdíjat lopott el az állam az emberektől. Ha a teljes értéket már akkor az államadósság kezelésére költik, mikor ellopták, akkor egy perc alatt 15%-ot kellett volna zuhannia az államadósságnak. Most ott tartunk, hogy eltelt 10 év és ugyanazt mutatja a mutató, miközben az érték még nőtt is!

Uhh, ebből a szempontból nézve tényleg rossz a helyzet, de akkor mi van a külkereskedelmi mérleggel?

A külker-mérleg egy elég érdekes dolog. Nagyjából azt mutatja meg, hogy egy ország inkább exportőr vagy inkább importőr. Vegyük példának Németországot. Már elég hosszú ideje rendkívül pozitív a német külkereskedelmi mérleg, ami azt jelenti, hogy Németország rendkívül nagy mértékben exportál és rendkívüli mértékben áramlik be a pénz az országba. Ez a nagy többlet leginkább az autógyártásnak köszönhető, ami folyamatosan tolja előre a német ipart. (Ismerős? Idehaza is ez a helyzet.) Ugyanakkor a német közgazdászok jelentős része nem repes az örömtől, ugyanis ez azt jelenti, hogy az ország jelentős rizikófaktorral rendelkezik. Ha és amennyiben az autóiparra egy komolyabb recesszió csap le, esetleg egy globális járvány miatt (khmm), akkor a német költségvetés a kitettsége miatt veszélybe is kerülhet. Nem mellesleg pedig a környező országoktól és az Európai Unió tagjaitól, intézményeitől is gyakran kapja a dorgáló üzeneteket Németország ezzel kapcsolatban. Nem csak belső veszélyt jelent ugyanis, hanem a szomszédok pénzügyi kiszipolyozását is.

Ez nálunk szerencsére nem komoly veszély, ugyanis mi más okból tartunk ott, ahol, de ez sem jobb. A hazai külker-mérleget is hasonló mértékben nyomja az autóipar, ami viszont az egyik legtörékenyebb jelentős iparág a világon. Egy nemluxus-luxuscikk. Ugyanis ha valakinek hirtelen nincs pénze, nem fog kevesebbet enni csak azért, hogy jövőre is megvesse a legújabb modellt. Esetleg csúsztatja egy kicsivel az autóvásárlást, vagy egyáltalán nem is tervez autót venni, vagy egyszerűen beszerez inkább egy használtat. De ez nem segít az újautó-iparon. De nem a legfontosabb tényező az egyenletben. A legfontosabb tényező ugyanis a forintárfolyam. 

Miért fontos a forintárfolyam? Hogyan kötődik ez a külker-mérleghez?

Nos, gondolj csak bele. Van 1 euród, mint cég, amit el szeretnél költeni és úgy szeretnéd elkölteni, hogy minél több dolgot kapjál érte. Van olyan külföldi ország, ahol ugyanúgy euróban fizethetsz, gyakorlatilag ugyanazt tudod megvenni belőle. Viszont van egy ország, amelyik tudatosan lerontja a fizetőeszköze értékét. Így az 1 euród, ami eredetileg 10 petákot érne és ebbe a 10 petákba kerülne a beruházásod, sokkal jövedelmezőbbé válik a befektetésre, ha hirtelen már 60 petákot ér, miközben a beruházásod csak 30 peták-ra drágul. Így 0,5 euróból tudod megcsinálni a beruházást és még marad is az eredeti összegből! Na, Magyarország Kormánya és a Magyar Nemzeti Bank Mindentlátó Voodoo-papja jelenleg éppen ezt csinálja. Szándékosan verik szét a forint árfolyamát így vonzóbbá téve az országot a gazdag külföldieknek és a mammutcégeknek, akik képesek bezárni egy 10000 embert foglalkoztató gyárat z egyik országban, mert 5000 km-rel arrébb 6000 eurót spórolhatnak.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy kétfajta hozzáállás rendelkezik az árfolyamot illetően (igen, igen, ez eléggé leegyszerűsített, de már így is hosszú a bejegyzés). Az egyik, amelyik inkább jónak akar látszani, hogy kiváltsa a bizalmat, a másik pedig, amelyik inkább rosszá válik, hogy vonzónak tűnjön. Ezt leginkább egy szerelmi hasonlattal lehet leírni. Van a szerelmes, az maga az árfolyam. Van a meghódítandó, aki a külföldi cég, állam, satöbbi. Illetve van a helyi rosszfiú, aki az eszköz. Na most, az első esetben emberünk, a szerelmes, felbéreli a rosszfiút, hogy támadja meg őket, majd inaljon el, mikor a szerelmes "elüldözi", így jó, vonzó képet mutathat magáról. A másik eset, mikor emberünk, a szerelmes felbéreli a rosszfiút, hogy a csaj előtt verje laposra, s így váltson ki belőle szánalmat, törődést, gyakorlatilag szorosabb összefonódás felé terelve a dolgokat. Amint a szerelemben, úgy a gazdaságban sincs egy jó, mindent ütő módszer a másik megszerzéséhez, viszont alapfeltétel a hajlandóság, az igazság pedig úgyis kiderül előbb-utóbb, a kérdés az legfeljebb, hogy közben mennyi kár keletkezik.

Ez a pozitív mérleg azért jó a kormánynak, mert jó nyugati valuta folyik be az országba (ismerős?), s mindemellett azt is bele tudják magyarázni, hogy jól teljesít a gazdaság, hiszen rendkívüli mértékben nő az export. Valóban igaz, hogy nagy az export és az is igaz, hogy ha jön be az országba külföldi erős valuta, az hasznos, de a pozitív külker-mérleg önmagában nem mond semmit az ország gazdasági állapotáról.

Na jó, de a költségvetési főösszeg hiányának alacsonyan tartása nem lehet rossz dolog, nem?

Valóban nem. Jó dolog, hogy az ország nem veszít évente egy csomó pénzt. A probléma ott van, hogy ennél sokkalta jobban lehetne szerepelni. A 2008-9-es válság óta eltelt immár 10 év és miközben úton-útfélen azt harsogják, hogy mekkora csodát műveltek és milyen frankó a magyar gazdaság, ez egyáltalán nem mutatkozik meg semmiben az általuk harsogott mondatokon kívül! Amint észrevehettétek, az államadósságunk nőtt, miközben a kormány lenyúlt 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári vagyont, az Európai Uniótól csak a 2014-2020 közötti időszakban több mint 9000 milliárd forint érkezett be. Ez azt jelenti, hogy az éves GDP-nk mintegy 30%-át kitevő pénz tűnt el úgy a gazdaságban, hogy nem történt igazán kiugró gazdasági növekedés. Persze jól hangzik, hogy az EU-s átlagot meghaladó mértékben nő a GDP-nk, de amekkora hátraszaltót dobott a gazdaságunk a 2008-9-es válság idején, ennek a kétszeresével kellene növekedni ahhoz, hogy vissza tudjunk térni a korábbi gazdasági pályára.

Márpedig mint láthatjátok igazán pozitív dolgot nem tudunk elmondani a kormányzat gazdasági működésével kapcsolatban. Az állami pénzügyek nem állnak jól.

Na de akkor mi a helyzet a magánpiacon? Ott biztosan van valami pozitívum, ha ennyire sok pénz ömlött be az országba, nem?

Hát, őszintén szólva nem szolgálhatok túl sok jó hírrel itt sem. Miközben az emberek nagy része olcsó és rossz, energetikailag hatékonytalan és leromlott állapotú házban lakik, rendkívül minimális vagy semmilyen megtakarítással rendelkezik, az egészségük pedig egyre rosszabb, a várható élettartam nem igazán növekszik, tehát túl sok jót az emberek magánéletében nem hozott az elmúlt időszak.

Ha a cégekre nézünk, mit láthatunk?

Igazából nem történt se kitörés, se felemelkedés a piacon, sokkal inkább átrendeződés. Sajnálatos módon mindössze annyi történt, hogy a jól menő cégeket maga köré gyűjtötte a Fidesz baráti köre és elkezdték beléjük tolni az állami pénzt. Ott tartunk, hogy Magyarországon egyszerűen képtelenség érvényesülni, ha a kormánypárt nem ad hozzá támogatást. Tehát a piac gyakorlatilag fuldoklik a kormány szorításában, így pedig (mint azt feljebb megbeszéltük) egyszerűen képtelen egészségesen működni és növekedést produkálni. Az a minimális növekedés, ami tapasztalható, az teljes mértékben a kormány által a piacokra öntött pénznek köszönhető és teljességgel mesterségesen fenntartott. Ez az állapot addig képes recsegve-ropogva ugyan, de működni, amíg a kormány továbbra is önti a pénzt. Abban a pillanatban, hogy abbahagyja, ezek a cégek össze fognak omlani. A piacon való szereplésük pedig attól függ, hogy mennyi pénzt ad a kormány. Ha többet, jobban fognak szerepelni, ha kevesebbet, rosszabbul.

Várjál, ez olyan, mintha a kormány kézivezérelné a piacokat! Te most ezt sugallod?

Nem sugallom, nem kell sugallni. Ezt a teljes hazai közgazdász szakma tudja nagyon jól. Gyakorlatilag a nemzetgazdaságunkban működő jelentős hozzájárulókat két csoportba rakhatjuk: A Nyugati multik, akik az olcsó munkaerő miatt eszméletlenül jól járnak (milyen vicces, mikor a Fidesz azzal kampányolt, hogy a Nyugati multik kitalicskázzák a pénzt az országból, de közben ők ösztönzik őket erre az eszméletlenül szar forintárfolyammal)- Gondoljatok bele, hogy az elmúlt 1 évben mennyit romlott a forint. Ha a multik csak 10%-ot emeltek a fizetéseken, simán óriási pluszban zártak (jobban gyengült a forint, mint amennyi fizetésemelést adtak). A másik része a Fideszhez köthető, kézivezérelt "magáncégek", mint az Ex-Simicska birodalom vagy a Duna Aszfalt, Mészáros és Mészáros (tudjátok, az a végtelen buta paraszt, aki az egyszeregyet nem tudja, fingja nincs, hogy melyik az ő cége, stb.). Ezeken felül nagyon kevés céget említhetünk. De a legviccesebb az egészben, hogy a rendszerváltás után szinte egyedüliként önerőből meggazdagodó pornókirálynak a cégét, a Docler Holdingot pedig kizavarták az országból. Ezek után nem csoda, hogy hallhatjuk a panaszokat arról, hogy a BÉT teljesen eljelentéktelenedett és gyakorlatilag tetszhalott állapotában lézeng. Hiszen nincsen magyar középosztály, aki ott jelen tudna lenni, de még ha lenne, akkor sincsenek igazi cégek, amikkel lehetne kereskedni.

Mi a tanulság?

A tanulság az, hogy a látványdemokráciát (hoppá, hát nem elavult?) és a látványkapitalizmust fenn lehet tartani, de kicsit olyan, mintha mocsárra építenénk várat. Egy ideig rendben lesz, de nem kerülheti el a végső sorsát. A kérdés csak az, hogy hány embernek megy tönkre az élete, mire ez kiderül. 

5-ös metró projekt - III. rész: Mi vagyok én?

Mostanában nagyon felkapott lett a témája ennek a furcsa képződménynek, amit 5-ös metróként emlegetünk már nagyon régóta, holott jelenleg nem is létezik, illetve ami létezik belőle, az HÉV, ráadásul nem is a föld alatt fut, már ha éppen fut, mert leginkább csak csattog, zörög, zötyög, kattog és visít. Most akkor járjunk utána, hogy mi is ez, illetve mi lesz, vagy inkább minek kellene lennie?

Mi van jelenleg?

Jelenleg a vonal - ha nevezhetjük egyáltalán annak, inkább elkülönült csökevények - 3 részből áll: fej, tor, potroh, a Szentendrei HÉV-ből, a Csepeli HÉV-ből és a Ráckevei HÉV-ből. Budapest átellenes pontjain találhatóak és pont az a rész hiányzik, ami értelmet adhatna nekik, azaz a városi rész, jelenleg ugyanis alig érik el a szigorúan vett városmag határát.

Mi lesz belőle?

Az, hogy mi lesz belőle, jelenleg teljességgel megjósolhatatlan, ugyanis a jelenlegi ismereteink szerint a következő 20-30 évben nem lesz rá pénz, akármit is hazudik róla Vitézy úr. Elég csak megnézni, hogy az előző hasonló terv hova jutott, a 2-es metró és a Gödöllői HÉV összekötése rákoskeresztúri szárnyvonallal. Így tehát van időnk végiggondolni, hogy igazából mi is ez az öszvér, öszvér-e egyáltalán, vagy be tudjuk illeszteni valamilyen címke alá?

Először is, ha ránézünk az északi ágra (Szentendrei HÉV) azt láthatjuk, hogy csúcsidőben 3-4 percenként indulnak a szerelvények a vonalon, ami rendkívül sűrű követést jelent. A Csepeli HÉV-en szintén azt láthatjuk, hogy az 5 perces követés is előfordul csúcsidőben, a Ráckevei HÉV ritkább (10 perces csúcsidei) követése azért lóg ki a sorból, mivel a vonalat teljesen magára hagyták és a semmiben létezik, miközben óriási potenciál van benne. De a lényeg, hogy jelenleg is 3-5 perces követéssel közlekednek a járművek, amit ha be akarunk sorolni, a nagyvasúti leírás azonnal kiesik. Ez már bőven gyorsvasúti kapacitást jelent, a kérdés tehát az, hogy ez akkor a beavatkozás után hivatalosan mi lesz? Metró, HÉV, S-Bahn? A HÉV, azaz Helyiérdekű Vasút egyfajta középút a villamos és a nagyvasút között, Magyarországon az 1800-as években jelent meg és a főváros környékén a várost kötötte össze a közeli településekkel, egyfajta elővárosi vasútként. Az S-Bahn főként német nyelvterületen használt kifejezés, mellyel az elővárosokba tartó gyorsvasutat szokták jellemezni. A városon belül egyaránt tetszeleghet metróként és nagyvasútként is, ezért inkább egy összefoglaló leírás. A metrót itthon a föld alatt közlekedő gyorsvasútra szokták alkalmazni, amely csak elvétve jön fel a felszínre.

Ha végiggondoljuk a jövőben egyszer megvalósuló tervet, akkor azt láthatjuk, hogy a hazai környezetben leginkább metróként létezhet, de legkönnyebben az S-Bahn fogalmával írható le. Viszont mivel utóbbi nem nagyon elterjedt itthon és Budapest közlekedési rendszerébe metróként sokkal jobban beilleszthető, így mindenképpen metróként érdemes kezelnünk ezt a jövevényt.

Illusztrációként a FŐMTERV asztaláról egy régebbi terv

Mit is jelent ez?

Azt jelenti, hogy a városon kívül kevés megállóval, magas alapsebességgel közlekedő járműről beszélhetünk, mely a városon belül a felszín alatt folytatná az útját, itt gyakoribb megállókiosztással, hogy könnyebben biztosítsa a különböző célpontokra való eljutást. Így a városon belüli részen mindenképpen a metróval megegyezően harmadik sínről kapná az áramot (nem érdemes felsővezetékben gondolkodni ilyen rendkívül hosszú alagúti részen), a járművek sűrű ajtókiosztással rendelkeznének, s belső elrendezésük a metrókéval lenne azonos (illetve nagyon hasonló), nem pedig a jelenlegi HÉV-ekével, mivel ezzel garantálható a nagy befogadóképesség, gyors utasáramlás és szellősebb utastér, amiket a nagyobb forgalom indokol. Természetesen teljes hosszában átjárható utastérrel párosítva, a járművek beszállási szintje pedig a peronokkal egy magasságban lenne, ezzel garantálva a mozgáskorlátozottak utazását és a kényelmes és gyors utasáramlást.

Mint láthatjátok, ezzel szinte teljesen egyértelmű, hogy inkább metró lenne, mint nem, metrószerű közlekedéssel és metrószerű szerelvényekkel. Az ok, amiért mindez kérdés az az, hogy ennek a vonalnak a fejlődése teljesen ellentétes a többi metróéval. Miközben a 2-es, a 3-as és a 4-es metró építése a városközponton átvezető szakasszal kezdődött és azóta is folyamatosan nyújtóznak kifelé a városból, az 5-ös metró éppen a városon kívüli szakaszokkal kezdte meg a létezését és a célja, hogy a város alatt összeérhessen és végre teljes formájában létezhessen.

Ne ijedjetek meg attól, hogy most Vitézy és az egyszemélyes szervezete milliárdokat költhet el erre a projektre, 98% eséllyel semmi nem lesz belőle, így akármit is csinálnak, a pénzherdáláson kívül nem lesz jó semmire. Elkészülnek majd újabb párszázoldalas dokumentumok, amelyeket az asztalba raknak és senki soha többet nem néz rájuk, mint ahogyan Vitézy többi hasonló papírjára. Ugyanakkor itt a blogon több résszel is jövök majd a témát érintve, mivel nagyon sok megbeszélnivalót ad nekünk ez az önmagában is óriási beruházás.

CSOnKolták a lakhatást

Van abban valami vicces, hogy az élet mennyire megismétli önmagát. Miről lesz szó? Hitelezés, lakhatás, politika, történelem.

A mai lakhatási gondokról, lakásvásárlási nehézségekről fogunk beszélni, de ehhez vissza kell néznünk az elmúlt időszak történéseire és magyarázatot kell találnunk arra, hogy mi és miért alakult így.

Magyarországon nagyjából 2001 óta lehet lakossági devizahitelekkel találkozni, bár az elterjedésük pár évvel később indult be. Vonzó volt a széles tömegeknek, mivel olcsó pénz ígéretét nyújtotta a minimális kamattal. Mivel az átlag magyar ember buta, mint a föld (bocsánatot kérek az élelmezésünkért felelős anyaföldtől), így nem értette, hogy miért tűnik olcsónak az a hitel, illetve hogy mikor és mennyi a kamata, mennyire nehéz kalkulálni a törlesztővel. Emiatt úgy bánt vele, mint egy forinthitellel. Felvett annyit, amennyit éppen kibírt fizetni, azzal pedig nem foglalkozott, hogy nőhet a havi törlesztő éppen a deviza létéből fakadóan. Minden attól függött, hogy a forint hogy teljesített a nemzetközi színtéren.

A Fidesz akkori kormányának gazdaságpolitikájába pedig tökéletesen beleillett a hitelezés felfuttatása, mivel olcsóbb volt így mesterséges keresletet létrehozni, mintha komolyan foglalkoztak volna a gazdasági hátterével a problémáknak. Így az olcsóbb devizahitellel akarta biztosítani a piacon szereplő magánszemélyek számára a forrást a különböző beruházásaikhoz (felújítás, építkezés, autóvétel, ház- és lakásvásárlás). Ezután megindult a fellendülés a hitelezésben, jött a kormányváltás is, de ezt a gyakorlatot nem vizsgálták felül. A forint jól teljesített, így a devizahitelek törlesztője sem nagyon hágott magasabbra, egészen addig, amíg be nem ütött a Lehman Brothers és a banki bizalom megromlása miatt bedőlő nemzetközi pénzpiac.

eurhuf.jpg

Az euró árfolyam látható a 2000-es évig visszamenőleg. Jól látható a 2008-as válság idején kilövő euró, majd a forint visszaerősödése, köszönhetően többek között az IMF-től felvett hitelnek, ami egy biztos pontot jelentett a befektetőknek. Amúgy vicces nézni, hogy a borzasztónak titulált szocialista kormányzás alatt (2002-2010) egyszer volt 300 forint felett az euró, s a tényleges árfolyam nagyjából 260 forint környékén volt.

A devizahitelesek közül sokan még mindig ezzel szenvednek, miközben a politikusaink a végtörlesztéssel megmentették magukat és a haverjaikat. De megint elértünk oda, ahonnan az első Orbán-kormány idején indultunk: Eszméletlenül drága egy lakás és ha csak nincs valakinek egy másik lakása, amit áruba bocsáthat, nem tud lakást venni magának. Főleg most, hogy még a kedvezményes lakásáfát is és a lakáskasszák támogatását is megszüntették.

Manapság lakást vásárolni állami támogatás nélkül az egyszerű embereknek gyakorlatilag képtelenség. Köszönhető ez azoknak az állami intézkedéseknek, amelyek elviekben a lakásvásárlást hivatottak támogatni. A CSOK egymaga olyan káoszt okozott a lakáspiacon, hogy azt leírni rendkívül nehéz. Furcsa ezt úgy elemezni, hogy elvileg a lakáshoz jutás a fő eleme a jelenlegi kormány lakáspolitikájának. De pontosan milyen változások történtek?

Először is megjelent a piacon a CSOK, ami 10 milliós vissza nem térítendő támogatást és 10 millió forint kedvezményes kölcsönt jelent. Innen egyszerű közgazdaságtan az egész. A piacon bizonyos számú lakás van, a vevők ráfordítható pénzmennyisége ugyanakkor megnőtt. Így eltolódott az az optimális állapot, ahol meg tudnak egyezni az árban. Így mintegy 10-15 millió forinttal drágább lett minden lakás. Nem lett könnyebb lakáshoz jutni, sőt. Ezzel pont hogy sokkal nehezebb lett, de az egyszerű embernek könnyű eladni azt, hogy a kormány milyen csodálatos, hiszen támogatja a lakásszerzést. (Amúgy ugyanilyen hatást váltott ki a nagycsaládosok számára igénybevehető autóvásárlási támogatás. Hozzájuk vágtak egy csomó pénzt, miközben az eladható autók száma csak minimálisan tudott növekedni, így egyértelműen megdrágultak. A lényeg, hogy az autókereskedők jól jártak.

Ma ott tartunk, hogy egy normális méretű lakás megvásárlása annyiba kerül, mint egy kisebb méretű cég működési költsége. Ez nekünk rettentő drága, a lakhatási céllal lakást vásárlóknak rendkívül nagy költség. Mindeközben ott vannak a külföldi állampolgárok, akik könnyen tudnak befektetési céllal vásárolni itt Magyarországon lakást, mivel a megtakarításaik mennyisége alapból jelentősen több, mint a miénk, ha pedig ehhez bekalkuláljuk a forintra átváltást, gyakorlatilag mennyei, hogy mennyire könnyen jutnak hozzá. Az MNB által elszállni hagyott forintárfolyam így azt eredményezte, hogy a mocskosszocialista-korszakhoz képest másfélszer annyit ér egy külföldi pénze itthon.

Hogyan lehetne megoldani a lakhatási válságot?

Elsősorban a forintárfolyamot vissza kellene billenteni a rendes kerékvágásba annak érdekében, hogy a befektetési célú külföldi lakásvásárlók számát a minimálisra lehessen csökkenteni. Ezzel kicsit csökkenhetne a kereslet, mérséklődhetnének az árak.

Másodsorban, a CSOK-ot úgy ahogy van, azonnal meg kellene szüntetni. Senki nem mondja, hogy ne támogassuk a családokat, a gyermekek születését, de a CSOK többet árt, mint amit használ. Rengeteg egyéb módon lehetne segíteni, akár az állam által a született gyermekek nevére nyitott számlával és arra rendszeresen érkező utalással, amihez 18 éves korukban juthatnak hozzá és kizárólag lakásvásárlásra lehet fordítani, vagy egyéb támogatásokban, de a CSOk mind közül a legrosszabb döntés volt.

Ezen kívül a lakásáfa csökkentése láthatóan beindította a döglődő magyar lakáspiacot, így értelemszerűen ebbe az irányba is el lehetne menni. Amúgy is csökkenteni kellene a magyar piacot rendkívüli módon fojtogató 27%-os ÁFÁ-t, illetve egyszerűsíteni az adózási rendszert.

Aztán ott van a bérlakásépítés lehetősége, a panelprogramok folytatása, az energiakorszerűsítési és lakásfelújítási támogatások lehetősége.

Mindenképpen növelni kellene az építőipari munkások számát annak érdekében, hogy az építőipari beruházások száma növekedhessen (jelenleg az amortizációt ellensúlyozó beruházások számát sem éri el a hazai beruházások száma, miközben ha elmegyünk külföldre, mindenhol építkezéseket láthatunk...), ami a gazdaságnak is nagyon jót tenne. Ezt vagy a külföldön dolgozó magyarok hazacsábításával lehetne eléri vagy pedig itthon dolgozó külföldiek számának növelésével. Amúgy is rendkívül sok ukrán dolgozik hazai építkezéseken, még pár már olyan mindegy lenne, de sajnos a lengyel és a cseh piac sokkal jobban felszívta őket, így máshol kellene kopogtatni.

Ha ezeket megtennénk, a következő 4-5 évben normalizálódhatna a hazai lakáspiac, illetve a gazdaságnak is nagyon jót tenne.

Hogyan élünk Magyarországon 2020-ban?

Az elmúlt rövid időszakban sikerült megtapasztalnom azt a híres "Magyarország fejlődik!" élményt, amire a kormány annyira büszke, ezért most megírom a tapasztalataimat róla. Figyelem! Ha külföldön élő magyar vagy, extra óvatossággal olvasd!

Első szín

Pár hete megkaptam életem első e-receptjét ilyen-olyan okok miatt. Nagyon örültem, hogy végre nem kellett betámolyognom a rendelésre, kivárni a betegek között a sort, hátha elkapok valamit, majd nagy nehezen sorra kerülve felíratni a megszokott gyógyszereket, hanem csak telefonáltunk és már meg is volt a recept. Azt mondták nagyjából 10 perc múlva már válthatom is ki akármelyik patikában. Én, tapasztalt magyarként, nem akartam ennyire elsietni a dolgot, mert hát mégis csak tudja az ember, hogy milyen országban él, az IT-val pedig híresen hadban állunk, úgyhogy adtam neki 2-3 napot.

Ennyivel később be is slattyogtam a patikába, odanyújtottam a teljesen megreformált, csudavilág új személyigazolványomat, amin mindent aktiváltattam még régebben, hiszen ha már adott a lehetőség, miért ne. Tudni kell, hogy ez az új személyigazolvány már tárolja a TAJ-adatainkat is abból a célból, hogy kiváltsuk az ezeregyéjszakakártya világát, s elég legyen 1 kártyát magunkkal cipelni. Így hát nyújtom is, mire a patikus közli, hogy hiába van a kártyán rajta a TAJ-világom minden adatának kulcsa, ahhoz, hogy én megkapjam a gyógyszereimet, kell a TAJ-kártya. Hát, mondom, köszi kurva sokra megyek a csillivilli új személyigazolvánnyal, ha továbbra is ugyanúgy kell hozzá a TAJ-kártya.

Mellékszál, éppen ebben az időben volt hasonlóan keserű szájízű tapasztalata országunk második koronázatlan királyának (az első épp hatalmon van), amit a linken lehet olvasni.

Így hát mit ad Isten, hazaténferegtem, s a TAJ-kártyám megszállott keresésébe kezdtem. Ekkor döbbentem rá, hogy nem tudom hol van. Nem vagyok rendetlen ember, eddig nagyon kevés dolgot vesztettem el az életemben, most úgy alakult, hogy ez éppen elveszett. Ennek egyik kiváltó oka, hogy a régi TAJ-kártyám mérete pont akkora, hogy nem fért bele semmilyen igazolványtartóba.

Így hát betértem az első utamba kerülő kormányhivatalba (Teve utca, rögtön a rendőrpalota mellett - nagy kék épület, rendőrségileg körülhugyozva). Odamentem, mondtam mit kérek, kitöltöttem a papírt, már csinálták. Nő odaadta a csekket, hogy ezt fizessem be. Miközben bambultam a tőlem 20 centire lévő érintős kártyaterminált, hüledezve kérdeztem, hogy hol. Hát a kettes számú ügyfélszolgálaton. Nagyon egyszerű. Kimész a kormányhivatalból, lemész a lépcsőn a földszintre, kimész az épületből, elmész az utcasarokig, befordulsz jobbra, elmész még 10 métert, s bemész az első ajtón. Odaérek, nézem a tengernyi embert, reménykedek, hogy ez csak vicc. Inkább kérdezek. Mondják, hogy ott a fizetőpénztár, jobbra, leghátul. Naná, miért is elöl lenne, alig jár oda valaki.

Odamegyek, nyújtom a csekket, nyújtom a kártyám. Hát kártyával nem lehet fizetni - fogad a hölgyike. Eszem-faszom megáll, ilyen nincs. Mondom miért. Mert ez csekk - jön a válasz. Nem vagyok vele előrébb, ez nekem is feltűnt, hogy csekk. Még mindig köpni-nyelni nem tudok, hogy 2020-ban itt tartunk. Jól van, mondom, akkor hol az automata? Hát az nincs, jön a válasz. Én csak állok ott, bambulok, hogy ez most komoly? Nem lehet kártyával fizetni, de nincs automata, hogy tudjál készpénzzel. Mint kiderült, az épület előtt van egy Hop-on, hop-offos automata (biztos olcsón vettem fel pénzt), de ugyanezt megtehettem volna, ha megkerülöm a Rendőrpalotát, s a Nyugdíjbiztosító épületéig elmegyek, mert ott van normális automata, meg posta. Tök logikus, gondoltam.

Így hát a jópénzért kivett pénzemmel kifizettem a csekket, mert az csekk, aztán visszaslattyogtam az egyes ügyfélszolgálatra, ahol megkaptam a szintén újfajta TAJ-kártyámat, szépen lelammellálva. Majd ezután konstatáltam, hogy tök faszán megújult és már zöld helyett fehér, de a mérete ugyanakkora, s még véletlenül sem fér bele továbbra sem semmilyen igazolványtartóba, mert miért is férne, hiszen az logikus lenne. Ezért fogtam és levágtam a gecibe a széleit, immár igazolványméretűre redukálva, az állam meg bekaphatja az állam.

Második szín

Gondoltam vagyok akkora mazochista, hogy kimegyek egy NBI-es meccsre, mert miért ne, jó buli. Igaz, ami igaz, szanaszét röhögöm magam minden egyes alkalommal, amikor kimegyek, hiszen a stand-uposok a kanyarban nincsenek egy-egy fordulóhoz képest. Az egyetlen probléma, hogy itt én is kicsit benne vagyok a poénban. De hát az embernek tudnia kell nevetnie önmagán.

Szóval irány a Honvéd meccs, Hungária út. Az MTK-pálya, mivel éppen kinő a földből az új Honvéd-pálya, véletlenül pont akkor, amikor a Hemingway megszabadult tőle és megvette egy tőle sokkal jobb haver, bár ez mellékszál. Szegény Hemi, megtett mindent Orbánnak, de nem értette, hogy nem kritizálhatja Csányit, így nem is kapott stadiont. Na szóval, irány az MTK-pálya. Környék tele emberekkel, kétezerkétszáz néző, soha többet nem lesz ott ennyi ember, ha elkészül a Honvéd-pálya. Szerencsétlen Tompika nem gondolt rá, hogy majd lesz ember, aki be akar jutni a stadionkájába, így elég nehézkes a jegyvásárlás.

Az utóbbi időben elég sokszor voltam ott meccsen, így volt időm tapasztalatot szerezni, hogy mikor vannak kevesebben a pénztárnál, mikor menjünk. A tapasztalat: teljesen mindegy, a meccs előtt 1 órával már akkora sor van, hogy a kocsiszínbe vezető vágányokig ér, s ez nem csillapodik később sem. Már 20 perc eltelt a meccsből, mire bejutottunk, a sor vége még mindig ugyanott állt. De ne ugorjunk ennyire előre. Miközben álltunk a sorban, láttam ahogy a pénztáros kisétál a helyecskéjéről, az egyik oldalsó kijáraton kijön, s hozza magával a kártyás terminált. Kód beüt, megy vissza. Igen, be kellett ütni a PIN-kódot, ezért tett egy kört, mivel nem lehet a pénztárnál. Emlékszem, velem is volt már ilyen.

Odakerülünk nagy nehezen, adatok beütve, fizetésre előkészülve. Mivel egy árva kanyi sincs nálam készpénz, fizetünk kártyával. Gyerek beüti a dolgokat, az elválasztó üveg belsejéhez odatartja a terminált, üvegen keresztül kártya érint, mivel 5000 Ft feletti az üveg, kéri a PIN-kódot. Gyerek megszólal: Megmondanád a PIN-kódod? Bambulunk, mi van? "- Hát az a helyzet, hogy a szekus aki itt volt, az engedett ki minket az ajtón, de már nincs itt, így nem tudunk kimenni." Szóval akkor úgy tudunk fizetni, ha elmondjuk a PIN-kódunkat neki, s majd ő bepötyögi. Aha. Nem tudtam sírjak vagy röhögjek. Meghallotta a mögöttünk álló csávó, jött a várható: "Mi van?" Rákérdez tőle a mögötte lévő, jön a várható: "Mi van?"

Az igazán kiszámítható "Te most csak szívatsz, ugye?" után mondja, hogy hát nem kell elmondanunk, majd kiad egy papírt meg egy ceruzát. Mondom magamban, hogy ez most arra számít, hogy megadom a PIN-kódomat írásban, hogy garantáltan ne kerüljön semmibe a visszaélés az adataimmal? 

Azt már meg sem merem kérdezni, hogy a SZÉP-kártyá-val lehet-e fizetni...

Miután bejutottunk, gondolkodtunk, hogy a büfében vegyünk-e valamit, de mivel az összes kápénk elment a bejutásra és a legutóbbi alkalommal már kiderült, hogy a büfében egyáltalán nem lehet kártyával fizetni, így úgy döntöttünk, hogy akkor nem eszünk ott semmit.

Üdvözlet a Fidesz Magyarországán 2020-ban!

Az alternatív Városháza, avagy NER - effekt

Újabb siker! Magyarország kormánya Soros György minden igyekezete ellenére megnyerte az elveszített fővárosi választást! Egész Budapesten minden fasza!

Egyszerűen hihetetlen, hogy mekkora alternatív valóságot épít fel magának és a híveinek a Fidesz. Foglaljuk össze az elmúlt 2 év történéseit röviden:

Tarlós: Nem érdekel az egész, nem akarok főpolgármester lenni, elmegyek nyugdíjba.

Orbán: Nincs senki más, akit tudnánk indítani és lenne esélye.

Tarlós: Na jó, elvállalom.

...

Tarlós: Én vagyok a legfaszább jelölt, mindenki más alkalmatlan!

*Karácsony nyer*

Tarlós: Azért nem nyertem, mert nem is akartam nyerni! Elmegyek nyugdíjba.

Orbán: Tessék, itt egy állás.

Tarlós: Mégsem megyek nyugdíjba, itt egy állás.

...

Karácsony: Megpályáztatjuk az állásokat, így a BKK vezetését is. Igen, természetesen Vitézy is indulhat.

Vitézy: Áh, nem érdekel, amúgy sem jó semmi, plusz itt a Múzeumom.

Karácsony: Örülnék Vitézynek.

Vitézy, aki létrehozta a BKK-t: A BKK nem jó semmire, hiszen Budapest problémáinak nagy része a városhatáron túlról jön!

Orbán: Tessék, itt egy állás:

*Budapest Fejlesztési Központ létrehozása*

Eltelt 20 év és Orbán Viktor még mindig képtelen megemészteni, hogy Budapestet nem tudja kézivezérléssel irányítani, ezért egyrészt bünteti azzal, hogy nem ad pénzt semmilyen olyan projektre, ami a város fejlődését segítené elő, másrészt pedig nem vesz tudomást az ittlakókról. Ugyanis csak olyan projektekre megy el a pénz itt, amikre nincs szüksége a városnak, de a kormány erre akar költeni. Pont emiatt teljesen ki is zárták a városvezetést ezekből a beruházásokból (Duna Aréna, stadionok, Városliget, Vár, Kossuth tér), miközben a várostól minden lehetséges forrást elvont, így egyszerűen képtelen minimális mértékben is fenntartani az eszközeinek állapotát.

Az pedig ismét nagyon szíven ütötte, hogy a saját kis bábujának nem sikerült megnyernie a választást, így kénytelen volt jó képet vágni az ellenzékhez, de ez egyetlen alkalomig sikerült. Azután létrehozták a Budapesti Fejlesztési Központ nevű valamit, ami mostantól az állam oldaláról hivatott tárgyalni a fővárossal, így kiküszöbölve azt, hogy közvetlenül a kormány elé járuljanak a problémákkal.

Ezzel el is készült az Alternatív Városháza. Amit lehetett, már eddig is elszedtek a fővárostól. Gondoljunk csak bele, hogy a 2010 előtti időkhöz képest elvették az iskolákat, a kórházakat, egészségügyi intézményeket, az okmányirodákat, elvették a HÉV-eket, a buszvonalak egy részét, a Városligetet, a Kossuth teret, a Várat, s még egy csomó mindent az önkormányzattól.

Viszont nem elégedtek meg ezzel, létrehozták a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát azzal a céllal, hogy amennyiben a város akar valamit fejleszteni, vagy pusztán csak fenntartani, ezzel a szervezettel kelljen egyeztetnie, ha pénzt akar. Márpedig a főváros pénzt akar, mivel a kormány lenyúlja a bevételeinek túlnyomó többségét, s pont annyit hagy meg, amivel minimális veszteséggel lehet üzemeltetni a várost, magyarán éppen túlél. A kormány problémája ebben az egészben az, hogy az elnöke hivatalosan a miniszterelnök, azaz kénytelen meghallgatni és tárgyalni, ha a főpolgármester akar valamit. (Tarlós így ment bele az újraindulásba, mert ő is látta, hogy mennyire kizárták a város irányításából, így legalább pénzt akart szerezni a városnak.) Ez pedig azt jelenti, hogy Karácsony Gergely itt elő tudja adni az ötleteit és ezzel politikát csinálni.

Ezért kellett megoldást találni, ami a Budapesti Fejlesztési Központ nevű förmedvényben öltött testet. A BFK hivatalosan a főváros fölé rendelt szervezet, amelynek feladata, hogy koordinálja a fővárosi beruházásokat. Magyarán szólva önkormányzati feladatot lát el választott vezető nélkül. A vezetőt a kormány választja. Ez a vezető pedig tetszeleghet abban a szerepben, ami eredetileg a főpolgármester lenne. Ebben a szerepben beruházásokról dönthet egy olyan városban, amihez hivatalosan semmilyen kapcsolata nincs, viszont mondhatja, hogy a fejlesztések neki köszönhetően történtek. A mindennapi feladatok ellátását pedig a Fővárosi Önkormányzat viszi, s a következményeket is viseli. Így abban az esetben, ha a beruházásnak bármilyen negatív hatása van, azt könnyen az önkormányzatra lehet kenni.

Mindebből könnyen kiszűrhető, hogy a Budapesti Fejlesztési Központ vezetője főpolgármester a főpolgármester felett, s van 4 éve megszerettetni magát a választókkal. Így potenciális kihívó lesz 2024-ben a következő önkormányzati választáson. Erre a szerepre pedig tökéletes az a Vitézy Dávid, aki odakerült. Ő az az ember, aki elhitette egy csomó emberrel, hogy tudja mit csinál, miközben a város azóta is nyögi azokat a problémákat, amiket a "szakszerű" döntései eredményeztek. Egyszerűbben kifejezve, a kommunikációjára nem lehet panasz, márpedig Tarlós emiatt vesztett tavaly. 

Így tehát Orbánnak nem kell Budapesttel foglalkoznia, miközben Karácsony kénytelen együttműködni a jövendőbeli kihívójával, Budapest pedig nem érdekli a kormányt.

Zárásképpen:

Budapest az új évtized hajnalán

Most, hogy sikerült kimászni a bejglihalmok alól, kikerülve a fenyőfatüskék erdejét, megemésztve az elfogyasztott ételeket, ideje lassan-lassan visszatérni a normál kerékvágásba, s az orrunk hegyén túlra nézni.

Budapest és vezetése szembesül mindazzal, ami a városra manapság jellemző. Nézzük át, hogy mi is a helyzet a közlekedés frontján.

Január első napjaiban egyszerre két bomba is robbant a médiában a fővárost illetően, de aki kicsit is odafigyelt a környezetére, az mindezekkel tisztában volt eddig is. Nem hiszem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a Lánchíd állapotát, aki az elmúlt 5 évben akár egyszer is rálépett a hídra. Már akkor is emberi fej nagyságú lyukak jellemezték a hidat, 1-1 rossz lépés súlyos következményekkel járt volna akárkinek. Ezeknek a takaróelemeknek és a környezetüknek az állapotából nagyon egyszerűen lehetett következtetni arra, hogy a híddal rendkívül nagy problémák vannak, s azonnal kezdeni kellene velük valamit. Ha valaki visszaemlékszik, már 2017-ben készen voltak a tervek, mégsem történt semmi. Vagyis hát, történt, de nem túl pozitív, s nem felújítás, ugyanis mindenki biztonsága érdekében a nehéz gépjárműveket le kellett tiltani a hídról.

 Érdemes megnézni a híd állapotát, lehetne ott találni még más példát is. Euronews.

Jelenleg ott tartunk, hogy egyre több elemet próbálnak kivenni a fenntartási felújításból ahhoz, hogy legalább a hídnak neki lehessen állni. 2017-ben arról volt szó, hogy 22 milliárd forintból megújul a híd, a Váralagút és a Széchenyi tér is. Jelenleg ott tartunk, hogy remélik (!) azt, hogy valaki elvállalja 22 milliárdért csak a híd rendbetételét.

A másik óriási bomba a "felújított" orosz metrókocsikról szólt, s ebben is szerepet játszik a rozsda, ahogy a hídnál. Ugyanis mint kiderült, a csodálatos "új" orosz metrókocsikat elkezdte lakmározni a rozsda, ezért van olyan szerelvény, amit ki is kellett vonni a forgalomból! 

Röviden a metrótenderről:

- Orbán benyal Putyinnak, ezért orosz metrót kell beszerezni.

- Mivel a gyárnak ekkor még nem volt modern, nyugati szintet elérő metrószerelvénye (a prototípus készült el azután, hogy nekünk leszállították az első szerelvényeinket), ezért új metró vásárlásáról szó sem lehetett.

- Mivel az Orbán-kormány beszántotta a települések gazdálkodását, ezért önerőből a város képtelen volt fedezetet találni, így a kormányhoz fordult.

- A kormány jóváhagyta a főváros hitelfelvételét a meglévő szerelvények felújítására (így helyzetbehozva az orosz gyárat)

- A tenderen a várakozások szerint nem voltak esélyesek nyugati szállítók, de meglepetésre pár keleti szereplő is indult igen jó termékekkel. (Elég csak megnézni a prágai felújított metrókat).

- A tenderen nem sikerült az ajánlatával nyernie az orosz cégnek, mivel egy észt cég ajánlata jobbra sikerült, minőségibb munkával és alkatrészekkel.

- Ezután az észt céget kizárták, s végül egyedül az orosz vállalat ajánlata lett érvényes. (Micsoda meglepetés!)

- Mivel Tarlóséknak elég nagy szégyen lett volna az egyszerű ember számára is láthatóan szarabb terméket venni, ezért leültek az orosz patnerrel és újraírták az egész szerződést, amiben a műszaki paramétereket átírták az észtek ajánlatából (kivéve a klímát).

- Az oroszok már azelőtt megépítették a magyar szerelvényeket, hogy azok elindultak volna kifelé a "felújításra".

- Az átadott szerelvények minősége annyira ótvar volt, hogy szabad szemmel látható illesztési hibák jellemezték, miközben a kocsikban nem található meg két egyforma csavar. Mindezt azután, hogy a szerelvényeket az átadásra külön felkészítették...

- Azt hittük, hogy az ajtók már soha nem fognak működni, de végül csak sikerült valahogy működésre bírni őket.

- Orosz bajtársaink a határidőkkel, jótállásokkal és pénzvisszafizetéssel nincsenek jó viszonyban (a minőség mellett), ezért azóta is leszarják a magyar felet. (Micsoda meglepetés, tényleg senki nem üzletelt ebben az országban oroszokkal?)

- Miután minden "felújított" szerelvény átadásra került, valahogy lencsevégre kaptak párat az általunk kiküldött szerelvényekből az orosz gyártó udvarán.

- A tervezett 30 éves életkort az átadás után erősen megkérdőjelezte mindenki, aki látta a szerelvényt.

- Most ott tartunk, hogy nincsenek 3 évesek és meg kell a szerelvényeket bontani, annyira rossz az állapotuk.

 A sajtót kevésbé rázta meg, de szintén mostani hír, hogy a Fidesz által annyira gyűlölt 4-es metrón már akkora a forgalom, hogy csúcsidőben nem tudják tovább sűríteni, mivel minden szerelvény használatban van. Még hogy felesleges és kihasználatlan!

Így kezdi Budapest a 2020-as évet, miközben Bécs a világ legélhetőbb városa, a rendszerváltás után 30 évvel pedig Csehország már alulról karcolja az osztrák jómódot.

A Balkán lóf@sz ehhez képest! Még mindig... Metrópótlás délen

Egyszerűen csodálatosan megunhatatlan, körbeírhatatlan csoda övezi a metrópótlást a déli szakaszon, ezért kénytelen vagyok újra és újra bemutatni nektek, hogy hogy élünk mi! Mi kis falunk Budapest kiadás, azaz látogassuk meg a politikusok által soha nem hallott és látott Dél-Pest csodálatos vidékét, megint!

Tudjátok hogyan lehetne leírni Dél-Pestet a közlekedés szempontjából? Állandóság. Ugyanis amióta a metró elért Kőbánya-Kispestre, azóta errefelé egy szalmaszálat nem tettek keresztbe. A motorizáció fejlődése viszont hozta maga után, hogy egyre többen közlekednek az utakon. Mindezek után nem csoda, ha a most bemutatandó megoldások jellemzik az itteni metrópótlást.

1. képünk azoknak készült, akik nem igazán ismernék ki magukat a Határ úton.

hatarmetr.jpg

A kék téglalap jelzi, hogy hol állnak meg a metrópótló buszok, a piros és a neonzöld vonalak a megközelítési útvonalakat hivatottak jelölni. A fekete téglalap a kivitelező által lezárt terület, itt konténereket és anyagokat tárolnak. A lezárás kerítésig tart, megkerülni nem lehet. A gyalogosokat ráterelték a bicikliútra. s megkerültetik a fél kerületet a metrópótlók eléréséhez, amelyeket Tarlós úr bevezettetett egy rendkívül szűkös kis mellékutcába, nehogy az autósok 1 percet is veszítsenek. A pontozott neonzöld vonal azt mutatja, hogy az elején a gyalogosok merre közelítették meg a buszokat, s hogy itt mennyire hiányzik a megközelítés.

A 2. képünk még májusban, nagyon az elején készült. Itt láthatjátok, hogy az emberek igyekeznek a buszokhoz. Igen, így nézett ki 2019-ben egy metróállomás környéke a Balkánon.

img_20190516_080047.jpg

Jól látható az egyenes út a zebra és a buszmegállók között.

A 3. képünk azt mutatja meg, hogy a terület lezárása óta milyen körülmények között lehet megközelíteni a metrópótlókat.

img_20191130_141332.jpg

Igen, jól látjátok, az a parányi kis rész a bicikliút, s erre lehet gyalog megközelíteni. Itt esőzés után 3-4 napig ilyen pocsolyát kell kerülgetni. Ennek tompítása érdekében ide szoktak b@szni egy-két faforgácsból készült táblát, ami körülbelül 2 esőzést bír ki. A másik megemlítendő elem, hogy szeptember környékére megjelent egy biciklivel behajtani tilos tábla az út közepén a pocsolyák előtt. Természetesen, mikor nem volt pocsolya, ez nagyon útban volt, ezért az alkalmazkodókészséget kihasználva először csak arrébb állították az emberek, később bevágták a kerítés mellé, végül pedig el lett tüntetve.

4. kép: Itt állunk a megállóban, a kamera pontosan az aluljáró felé néz, a kép bal szélén pedig az előzőleg bemutatott útvonal végződik. A busz vége pont ott áll, ahol az úgynevezett zebrát alakították ki a megálló megközelítése végett. Elég nehézkes, ha 15 másodpercenként halad el erre egy busz. (Két irány)

img_20191007_074233a.jpg

Mellesleg a busz éppen a sor végén áll, ami a lámpától idáig tart. Érzékeltetésképpen:

erzekeltetes.jpg

Jól látjátok, ez 134 méter. Egy ilyen Mercedes Conecto G hossza 18 méter. A matekot rátok hagyom.

Mindezek után még beszélhetnénk arról, hogy a kis utcából ki- , illetve ide bekanyarodás mennyire "jól" van megoldva, hogy mennyire útban vannak az autósok, hogy miért nem sikerült megoldani a Népligetnél a felüljáró alatt a keresztezést, miközben érdekes módon az Árpád-hídnál például sikerült, de nem fogok.

Inkább csak gratulálok Tarlós Istvánnak a Budapest díszpolgára - cím várományosának, nyilvánvalóan rendkívül sokat tett értünk, megérdemli. A bejegyzés pedig megmarad mementónak, hogy ne feledjük el mindezeket.

Karigeri, hogy lehetsz ennyire béna?

Szerintem senkinek sem kell bemutatni, hogy mennyire nyegle és elnyomható ember Budapest új főpolgármestere, de néha az az érzésem, hogy alulmúlja önmagát. Gerikém, ha ezt így tovább csinálod, nem hogy nem fognak megválasztani legközelebb, de még az is lehet, hogy elüldöznek menet közben az emberek. Itt ülsz az ország egyik legfontosabb és legnagyobb politikai befolyást kínáló székében és úgy viselkedsz, mint aki beszart a szupermarket közepén.

El kellene végre döntened, hogy mit szeretnél. Felnőttként akarsz a politikában létezni, vagy egy óvodás gyerekként, akire mindenki úgy fog emlékezni, hogy az ember, aki akkorát bukott, hogy még az egyetemén sem talált munkát. Megválasztottak az emberek, mert elegük volt abból, hogy Tarlós egy szerencsétlen idióta, aki semmit nem képes szerezni a fővárosnak, erre jössz és a világ legnagyobb tutyimutyiját adod. Megválasztottak az emberek, mert elegük volt abból, hogy Budapesten nincs fejlődés, a közlekedés romokban, az ígéretek pedig már unalmasak.

Itt ülsz Budapest trónján, annak a városén, ami a magyar GDP egyharmadáért felel, egymagában nagyobb, mint az összes többi megyei jogú városunk, s elő tudsz állni egy olyan kívánságlistával, ami még Szegednek is kevés lenne. Így nem hogy a kormány, a választóid sem fognak komolyan venni.

Mit kértél azért, hogy támogassátok az atlétikai VB-t és annak senkinek sem kellő, Budapest egyik kivételes helyén lévő stadionjának létrehozását?

  • 50 milliárdot az egészségügyre
  • Zöldfelületek és parképítés
  • Tömegsport
  • Átláthatóság
  • A már megígért pénz a 3-as metróra

Ez összesen (az utóbbit nem kalkulálva, mivel már megadták) jó esetben 70-80 milliárd forint. Mennyibe fog kerülni az atlétikai VB? Ha kiindulunk abból, hogy a 2017-es Vizes VB-re 150 milliárdot simán elszórtak, s azóta drágultak a költségek, simán bele fog kerülni 200 milliárd forintba, miközben semmi szükségünk nincsen rá.

A Fogaskerekű felújításához a BKK által rendelt látványterv az MG Építész által elkészítve (mgepitesz.hu)

Ehelyett mire lenne szükségünk?

  • Új buszokra (50 milliárd)
  • 3-as metró hosszabbítására
  • 4-es metró hosszabbítására
  • Pesti fonódó, azaz Bajcsy-villamos (20 milliárd)
  • Kisföldalatti felújítása és új járművek beszerzése
  • Fogaskerekű újjáépítése (35 milliárd)

Mit lehetett volna kérni? Nem nehéz kitalálni! A Fogaskerekű-projektet nagyon egyértelmű lett volna, főleg azután, hogy a Pokorni vezette Hegyvidéknek és a fővárosnak volt nemrég az összezördülése. Így ki lehetett volna békíteni a feleket és megmutatni, hogy az együttműködés valódi és megoldható a két fél között. Ez Karácsonynak sikeres ügy lehetett volna, Pokorninak meg a megcsorbult hírnevének helyreállítása. A kormány is nehezebben mondhatott volna nemet, ha Pokornit, a saját emberét is be tudja vonni. Ehhez még hozzá lehetett volna csapni az új buszok beszerzésére való fedezetet, s mindjárt jobban nézhetne ki a fővárosi nyereség egy 135 milliárddal.

Mivel a kormány híresen megbízhatatlan, a feltételek közé rögzítettem volna, hogy a beleegyezés onnantól érvényes, amint a pénzt a kormány átutalta az önkormányzat számlájára. (Igen, nagy összegnek néz ki, de a kormánynál ez a pénz statisztikai hiba. Az egészségügyi fejlesztés állami beavatkozás lenne, tehát azt nem kellene elutalni, csak azt a 85 milliárdot, ami a fővárosi közlekedés fejlesztésére ment volna. Ez a kormánynak semmi összeg, még a VB árához képest is!)

A végleges lista tehát:

  • 50 milliárd az egészségügyre
  • Zöldfelület és parképítés
  • Átláthatóság
  • Új buszokra 50 milliárd
  • Fogaskerekűre 35 milliárd

Nem egy elrugaszkodott dolog egy 200 milliárdos sportrendezvénynél.

Karigeri szedd össze magad!

Az elbaltázott Puskás - stadion

Mi az? 200 milliárd forintot elköltöttünk rá, köze nincs az eredeti tervekhez, köze nincs a látványtervekhez, a látogatói 10%-át sem tudja parkolóval várni, de megérte, mert a miniszterelnök úr boldog? Jó, persze, a választ ellőttem a címben, így nem nehéz.

Annyi butaság elhangzott már a Puskás - stadion kapcsán és annyian védték be a beruházást ilyen-olyan butasággal alátámasztva, hogy egyszerűen képtelen vagyok csöndben maradni és végighallgatni ezeket. Viszont ha már nekiállok, akkor csinálom jól, teljesen, az egész beruházásról.

Talán csak egy másik beruházás van ami legalább ennyire jól példázza a NER-korszakot, mint a Puskás - stadion építése. Igen, a Duna Arénáról van szó. Emlékszünk még?

A kép az Index.hu-ról származik a Duna Aréna eredeti tervéről

Mik a legjellemzőbb tünetek? Eszméletlen mértékű drágulás, felfoghatatlan dolgokra történő költekezés, az elkészült épület teljes eltérése az eredeti tervektől, az eredeti céloktól, az eredeti elképzelésektől. Használhatóság csak rendkívül korlátozott mértékben, miközben a VIP-nak óriási luxus biztosítása.

Na de térjünk vissza az átadandó Puskás - stadionra! Az eredeti elképzelést teljes mértékben támogattam, de sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy egy újabb teljes mértékben elrontott beruházást láthatunk. Eredetileg ugyanis arról beszéltek, hogy a stadiont úgy építenék meg, hogy egy csomó helyet biztosítanának másik sportágaknak is a falak között, mint például asztalitenisz, cselgáncs, egyéb termek. Ez egy rendkívül jó megoldás lehetett volna, több sportág egy helyen, tényleg igazi szentéllyé válhatott volna, miközben külföldön is jó hírnevet szerezhetett volna az országnak. Arról is beszéltek, hogy a stadion tetején futókört alakítanak ki, melyet majd mindenki használhat. Amint ezt meghallottam, már tudtam, hogy hazudnak. Jó ötlet, szó se róla, de egy percig nem gondoltam, hogy meg fogják csinálni.

Amennyiben hosszabb összefoglalót szeretnétek olvasni arról, hogy hogyan alakult ki a beruházás mai állapota, érdemes lenne átkattintani a Fővárosi blogra, kiváló tartalom és érdekes cikkek!

Amennyiben pedig tudni szeretnétek, hogy hogy alakult ki a mai végleges ár, itt egy Index-videó.

Mit kellett volna csinálniuk? Először is, ha már amúgy is bedózerolták nullára az egész területet, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért nem alakítottak ki parkolót a stadion alatt. 2 ezer autót simán el lehetett volna ott helyezni az átlagembereknek is, nem csak a VIP-sok, mint most. A parkolót normál hétköznapokon lehetett volna fizető parkolóként hasznosítani. Azután ott van az eredeti terv, ahol a különböző sportágak kaptak volna területet a stadionban. A mindennapos használata meg lett volna oldva, nem lett volna kihalt a terület az év 360 napján. Nem beszélve arról, hogy a sportolók közel egymáshoz, minőségi körülmények között készülhettek volna, miközben pénzt lehetett volna azon spórolni, hogy nem kell mindenhova mindenfélét építeni, hanem itt egy helyen lett volna.

Kell-e nagyméretű parkoló egy stadionnak?

Az attól függ, hogy milyen stadionról beszélünk. Egy kis helyi sportklub stadionjának nem kell nagyméretű parkoló, még vidéken sem. 5000-es befogadóképességgel számolni 150-200 autós parkoló bőven elég lehet. A legtöbben úgyis együtt érkeznek egy-egy ilyen eseményre, így lehet azzal számolni, hogy autónként 3 ember érkezik. Még akkor is, ha 80%-os kihasználtsággal működne a stadion, 4000 emberrel kell számolni. A 200 autó 600 embert elhoz, mondjuk 400 közelről érkezik, gyalog, kerékpárral. Marad 3000 ember a tömegközlekedésre. (Ismétlem, ez az 5000 fős stadion 80%-os kihasználtsága mellett!)

Egy nagyobb városi klub esetén, legyen szó mondjuk a Ferencvárosról vagy az Újpestről, igenis szükség van parkolóra, ugyanis nem csak helyi szurkolókkal rendelkezik. Ha számolunk a 22 ezres befogadóképességgel és a 80%-os kihasználtsággal, akkor 17 600 emberről beszélünk, akit oda kell szállítani. A helyből, közelről érkező emberek száma minimális, legyen mondjuk 600 ember, így marad 17 000 közlekedési eszközökre. Ha megnézzük mondjuk a Ferencvárost, láthatjuk, hogy nem csak abból a kerületből (ami azért területileg elég nagy), hanem Pesterzsébetről, Kispestről, Csepelről, Kőbányáról, de még Üllőről és Vecsésről is számíthatnak szurkolók érkezésére. A közeli kerületekből még csak-csak megoldható tömegközlekedéssel, de már Vecsésről biztosan autóval fognak jönni, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy elvétve innen-onnan is érkeznek mérkőzésekre.

Itt már akár egy 1000-1500 autós parkoló is indokolt lehet. Itt már nem tudunk 3 emberrel számolni kocsinként, mivel nagy területről és különböző távolságokról érkezhetnek a szurkolók, maximum 2,5 emberrel számolhatunk kocsinként. Az mondjuk 3750 ember, s marad a 13 250 a tömegközlekedésre. Bíztatok bárkit, hogy nézzen utána, menjen ki egy Fradi meccs időpontjában a Népliget környékére és nézze meg. És még mindig csak az elvárható minimumról beszélek, nem optimális számokról!

Na most, a Puskás - stadion esetében se nem kisvárosi stadionról, se nem városi csapat stadionjáról van szó, hanem konkrétan egy válogatottnak készült, nemzeti stadionról, amiben futballmérkőzések mellett még koncerteket is kívánnak rendezni, aminek az esetében a befogadóképesség a mostani 67 ezerről mintegy 80 ezerre bővülhet! Nyilvánvalóan egy ilyen stadion esetében tisztában kell azzal lenni, hogy nem csak a szomszéd utcákból érkeznek az emberek, hanem mindenhonnan. A szomszéd kerületekből, a város másik oldaláról, az elővárosokból, sőt, az ország másik végéből is érkezhetnek szurkolók vagy koncertlátogatók!

Márpedig ha valaki el akar jönni mondjuk Kecskemétről, akkor az nagyon rácseszett, mert nem tud magával mit kezdeni. Ezek az események általánosságban este-estefelé kezdődnek és az éjszakába nyúlóan érnek véget. Márpedig este 9 után hazamenni akárhova, ami nem Budapest, eszméletlen kihívás. Az elővárosba vagy egy-egy megyeszékhelyre még így vagy úgy meg lehet csinálni, de bármi más tömegközlekedéssel teljesen esélytelen. Ha csak a befogadóképesség 20 százaléka érkezik olyan helyről, ahova képtelenség normálisan hazajutni, az már 13 ezer embert jelent! Ez 2 fő/autó esetén 6500, 2,5 fő/autó esetén 5200 autót jelent! És még nem tartunk kényelemből autózóknál, pusztán azoknál, akik máshogy képtelenek lennének ellátogatni! Persze nem kell minden autósnak az aréna bejáratánál parkolónak lennie, elég az, ha valahol a közelben meg tudnak állni, de ebben az esetben még erre sem látunk lehetőséget, hiszen a környéken SEHOL nincs parkoló. Itt egy vasúti pályaudvar, aminek nincs parkolója, itt egy 67 ezres stadion parkoló nélkül, egy 10 ezres SYMA-csarnok 1000-es parkolóval, egy 12 ezres Papp László Sportaréna 1200 parkolóval, de csak az oda igyekvőknek. A közelben pusztán az Aréna Pláza 2 800 férőhelyes parkolóháza van, de az is 15-20 perc séta a stadiontól, optimális esetben, feltételezve, hogy a pláza teljes parkolója üres. És akkor a csak vidékről érkezők esetében minimum 5200 autóval számolunk!

Kis európai kitekintés:

Stadion Létszám Parkoló Százalék Ár millió € -ban Épült
Puskás - stadion 67000 0 0 575 2016-2019
Juventus Stadium (Torinó) 41500 4000 9,5 155 2009-2011
Lyon 59500 10000 16,8 415 2012-2015
Wanda Metropolitano (Madrid) 68500 4000 5,8 240 2017-2019
Allianz Arena (München) 75000 11000 autó + 350 busz 14,6 340 2002-2005

Mindezeket megnézve van pofája mindenki Dávidkájának (aki közlekedési szakértőnek tartja magát... mekkora vicc, te jó ég...) azt beletolni az internetbe, hogy igen, így kell csinálni, semmi szükség parkolókra, hiszen majd mennek tömegközlekedéssel! Istenem, a világ szégyene, hogy az ilyen senki Magyarországon oszthatja az észt...

Igenis szükség van parkolókra és óriási szükség lett volna a Puskás - stadion környékén parkolókra, ahogy kész vicc, hogy nincs Magyarországon 1 darab pályaudvarnak sem normális méretű parkolója! Népszerűsíteni kell a tömegközlekedést, de nem ész nélkül! Ha ész nélkül csinálod, kontraproduktív. 

Sajnos ez a beruházás is eszméletlenül sokba került és sikerült a legelcseszettebb módon megcsinálni. Kár érte, kiváló ügynök lehetett volna!

süti beállítások módosítása